1521. április 18. | Luther megvédi tanait a wormsi birodalmi gyűlésen

[Magyar lap]

Szerző: Tarján M. Tamás

1521. április 18-án tartotta védőbeszédét Luther Márton, a protestantizmus egyik legjelentősebb alakja a wormsi birodalmi gyűlés előtt, ellenszegülve V. Károly német-római császár (ur. 1519-1556) rendelkezésének, szónoklatában megtagadta tanainak visszavonását.

Az 1483-as születésű Luther bányászcsaládból származott, ambiciózus apjának köszönhetően Erfurt egyetemének bölcsészettudományi karán végzett, majd jogi tanulmányokba kezdett, mígnem 1505-ben egy szörnyű vihar átélése után megtért és a szerzetességet választotta. Luther az ágostonosok közé lépett be, és energiáját ettől kezdve a Szentírás tanulmányozására fordította, Wittenbergben dolgozta ki a későbbi lutheránus vallás legfőbb tételeit, például a Biblia szövegéhez való kizárólagos ragaszkodást („csak az írás”), vagy a hit egyedüli üdvözítő voltát.

Életének döntő pillanata az 1517-es esztendőben következett be, amikor X. Leó pápa utasítására Brandenburgi Albert mainzi érsek útra indította Johann Tetzelt, hogy gyűjtsön pénzt a Szent Péter-székesegyház felújítására, aminek legkönnyebb módja a búcsúcédula-osztás volt. Luther mélységesen elítélte ezt a gyakorlatot, ezért 1517. október 31-én tiltakozó levelet írt Albert érseknek, amelyhez csatolta 95 tételből álló írását, mintegy vitára bocsátva azt az egyházon belül. Ugyanezen a napon Luther Wittenbergben is közzétette pontjait, de az csak legenda, hogy a vár kapujára szegezte volna fel írását.

A szerzetes ebben az időben még nem gondolt a katolikus egyházzal való szakításra, és miután Albert érsektől elmarasztaló válasz érkezett, meg volt arról győződve, hogy X. Leó pápa nem tud a búcsúcédulák gyakorlatáról, bíborosai megtévesztik és nem informálják kellőképpen az egyházfőt. Luther az 1517 utáni években számos vitán vett részt, melyeket nagyrészt Johann Eck-kel folytatott, illetve megjelent az 1519-es augsburgi birodalmi gyűlésen is, ahol tanai visszavonására kötelezték.

A Wittenberget is birtokló III. Bölcs Frigyes szász választófejedelem (ur. 1486-1525) azonban támogatta a reformátort, és mögötte állt számos más német uralkodó is, akik Luther tanait inkább politikai szempontok alapján pártolták, a pápaság és a császári hatalom visszaszorításának eszközét látva bennük. A volt szerzetes radikalizálódásának végső pontja az 1520-as lipcsei disputa volt, ahol ellenfele, Eck beszédében huszitának nyilvánította Luthert, ő pedig a vita hevében felvállalta ezt a jelzőt, ami a legborzasztóbb eretnekségnek számított német földön. Lipcsében a hittudós illúziója a pápaság tudatlanságáról már szertefoszlott, és ekkor a Bibliára hivatkozva már a pápai hatalom illegitimitását vallotta, sőt, A német nemzet keresztyén nemességéhez című írásában egyenesen Antikrisztusnak nevezte a katolikus egyház fejét.

X. Leó Luther művére az Exsurge domine kezdetű bullával válaszolt, melyben a reformátor kiátkozását helyezte kilátásba, ha az hatvan napon belül nem vonja vissza tanait. Mivel erre nem volt hajlandó, az év végén kiközösítették, V. Károly császár pedig a wormsi birodalmi gyűlés elé idézte, mint eretneket. Bölcs Frigyes választófejedelem közbenjárására Luther menlevelet kapott a gyűlés idejére, ám sokan próbálták óvni az úttól, hiszen hasonló esetben, 1415-ben, Husz János máglyán végezte a konstanzi zsinaton.

A reformátornak azonban nem esett bántódása, két alkalommal jelent meg 1521 áprilisában a császár jelenlétében zajló birodalmi gyűlés előtt, másodszor 18-án. Luther beszédei során végig a Bibliával érvelt, arra kérve bíráit, hogy a Szentírás segítségével bizonyítsák be tévedéseit. Ugyanakkor nem fogadta el a pápai hatalom főségét, sőt az egyházfő és a zsinatok tévedhetetlenségét sem, számos ponton mutatva rá az egyház következetlen lépéseire. Luther értelemszerűen nem aratott sikert Wormsben, a császár április 19-én birodalmi átokkal sújtotta, műveit betiltotta, elrendelte, hogy a volt szerzetes követőit eretnekekhez illően, máglyán égessék meg, elfogásáért pedig nagy jutalmat tűzött ki. A reformátor a gyűlést épségben hagyta el, de sejthető volt, hogy V. Károly elfogatja majd, ezért Luther tudtával Bölcs Frigyes elraboltatta őt és Wartburg várába vitette. A hitújító éveket töltött a választófejedelem védnökségében, nyolc év munkája gyümölcseként 1529-ben közzétehette a Biblia német nyelvű fordítását, hittételei révén pedig új korszak kezdődött a kereszténység történetében.