Az 1867-es kiegyezés mérföldkövet jelentett hazánk 1848–1849 utáni politikai, gazdasági és kulturális életében, amiért mindkét félnek meg kellett dolgoznia, és el kellett fogadtatnia a saját hazája közvéleményével. Emellett fontos volt az is, hogy az osztrákok és a magyarok csökkentsék és eloszlassák a köztük lévő ellenszenvet és bizalmatlanságot.
Ezt a célt szolgálták azok az estélyek, amelyeket két főúr, Andrássy Gyula miniszterelnök, valamint kormányának tagja, Festetics György, a király személye körüli miniszter rendezett a kiegyezést követő évben, 1868-ban a saját palotájában. A különbség azonban az, hogy ekkor Festeticsnek már volt saját rezidenciája Pesten, amelyet nem sokkal korábban építtetett, Andrássynak viszont még nem.
Andrássy Gyula kormánya 1867-ben. Középen felül Andrássy Gyula, középen alul Festetics György látható
Amikor 1867-ben Andrássy Gyula miniszterelnök lett, a Várban lévő Sándor-palotát használta kormányzati, miniszterelnöki rezidenciának, mely végül egészen 1945-ig volt a mindenkori magyar miniszterelnök lakhelye és irodája. Andrássyt megelőzően a bécsi kormányzat használta az épületet hasonló célokra. Andrássy Gyula és az akkori magyar politikai elit számára fontos volt az önálló nemzeti főváros megteremtése és hazánk önállóságának hangsúlyozása, amihez természetesen többek között egy ilyen rezidencia is szükségeltetett. Szép, előkelő helyen feküdt, a királyi székhelyként szolgáló budai várpalota szomszédságában, gyönyörű kilátással a pesti oldalra. Így a palota kiváló helyszínt biztosított azoknak az estélyeknek, amelyeket Andrássy 1868 elején és a későbbi években itt rendezett.
.jpg)
A budavári Szent György téri Sándor-palota 1900-ban. 1867 és 1945 között a magyar miniszterelnökök rezidenciája (Forrás: Fortepan/ Budapest Főváros Levéltára, Klösz György fényképe)
Andrássy két estélyt is adott 1868 tavaszán, az egyiket április 26-án vasárnap, a másikat május 13-án szerdán. Egyfajta közéleti eseménynek is beillett mindez, hiszen az áprilisi rendezvényen számos hazai és külföldi politikus, egyházi és közéleti személy vett részt, amelyen négy főherceg is megjelent.
Egyikük az az Albrecht főherceg volt, aki egy évtizeddel korábban még egészen más minőségben tartózkodott ugyanebben a palotában, mint most, 1868-ban, amikor vendégként érkezett. Haynaut követően, 1851-től 1860-ig az öt kerületre osztott Magyar Királyság (Magyarhon és a vele törvényesen egyesített Erdélyország, Tótország, Horvátország a magyar tengermellék és a katonai végvidék, Dalmátország) katonai és polgári kormányzója volt, aki a Sándor-palotában rendezte be az akkori székhelyét, amiről a táncestélyről hírt adó Fővárosi Lapok tudósítója sem feledkezett el megemlékezni, nemzeti büszkeséggel töltve el őt, hogy 1868-ban „nem úgy van már, mint volt régen”. Ugyanis a cikkírónak is szembeötlött, miként fordult meg a világ a javunkra az 1867-es kiegyezés következményeként. „Egykor ő volt itt a teljhatalmú úr” – írta a tudósító Albrecht főhercegről, aki most tehát csak meghívott vendégként léphetett be az épület falai közé.
Albert főherceg 1851-ben (Josef Kriehuber litográfiája)
De azt sem gondolta volna senki korábban, hogy egy ilyen estén együtt lesz majd Friedrich von Liechtenstein herceg és Klapka György tábornok, akik 1849 elején alighanem a bodrogkeresztúri és a tokaji ütközetben is még hadtesteket vezettek egymás ellen.
Friedrich von Liechtenstein herceg (Josef Kriehuber litográfiája)
%20(1).jpg)
Klapka György
Ugyanakkor voltak itt főpapok, írók, miniszterek is, akik elegáns díszöltönyökben és fényes egyenruhákban kitüntetéseket és rendjeleket viselve jelentek meg ezen az érdekes, Andrássy Gyula szervezte estélyen. A háziasszonyi teendőket felesége, Kendeffy Katinka látta el, aki nemcsak most, de az ezt követő májusi estélyen is hasonló szerepkört töltött be. Ez utóbbi májusi rendezvény egy táncestély volt, ahol ugyancsak diplomaták, katonák, főpapok, képviselők, kereskedők és orvosok alkották a vendégsereg fő részét.
Persze nem hiányozhatott innen sem, mint ahogy az áprilisi rendezvényről sem, az a díszes hölgykoszorú, akik főként az akkori arisztokrácia hölgytagjai köréből kerültek ki, s szinte egymással versengtek az „öltözékek fényében és választékosságában”. A férfiak egyenruhái és sötét díszruhái közt – miként a korabeli tudósító írta – „szép szemeket, fehér vállakat, ragyogó ékszereket, csipkéket és könnyű báli ruhákat” lehetett látni.
Gróf Andrássy Gyuláné, Kendeffy Katinka I. Ferenc József 1867. évi koronázásakor
A vendégeket a májusi rendezvényen az Andrássy család fehér-sárga színű egyenruhába öltöztetett személyzete szolgálta ki, akik elegáns fogadtatásban részesítették a meghívottakat és gondoskodtak minden kényelmükről, hogy egy pompás és feledhetetlen estélyben legyen részük. Persze megvolt azért az oka és az alapja is ennek az előzékeny fogadásnak, hiszen az egy évvel korában, 1867. június 8-án magyar királlyá koronázott Ferenc József is megjelent ezen az estélyen.
Nagy szám volt ez akkoriban, ugyanis ez volt az első alkalom, hogy a hivatalosan is elismert és megkoronázott király ebben a minőségében egy magyar főúri estélyt tisztelt meg a látogatásával. A táncestélyen Ferenc József sokakkal társalgott, köztük miniszterekkel, s szemmel láthatóan jól érezte magát ezen a rendezvényen, ami persze nem volt véletlen, hiszen Andrássy nagyszerűen értett az efféle reprezentációhoz. A táncestélyt csárdás nyitotta meg, amit még számos társastánc követett, és az aszódi cigányok húzták hozzá a talpalávalót.
Az uralkodó tíztől fél tizenkettőig tartózkodott a táncestélyen, távozása azonban korántsem jelentette az estély végét. Éjjel egykor ugyanis vacsorára került sor, s maga a táncvigalom egész hajnal fél négyig eltartott.
.jpg)
Ferenc József 1865-ben
A Nemzeti Múzeum mögötti, magáncélokra épült Festetics-palota ugyancsak alkalmas volt arra, hogy benne a gróf nagyszabású rendezvényeknek adjon otthont. Az épület díszlépcsőháza, nagyszalonja és tükörterme, amit bálteremnek is neveztek, lenyűgöző és pompás helyszínt biztosítottak mindehhez. Ha nem is olyan nagy, de mégis népes számú vendégsereg befogadására volt alkalmas, amely Festetics miniszteri pozíciójából adódóan ugyancsak sokszor szolgált félhivatalos rendezvények helyszínéül. A palota előtt lévő Pollack Mihály tér – amit ebben az időben még Öt pacsirta, majd Eszterházy utcának neveztek – pedig kellőkép alkalmas volt arra, hogy a vendégeket szállító hintók és fogatok kényelmesen elférjenek és várakozzanak, míg utasaik a palotában mulatnak.
Festetics György Pollack Mihály téri palotája az 1870-es években (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
Festetics György a Pollack Mihály téri palotájában lezajlott rendezvényt Andrássy áprilisi estélyét megelőző vasárnapra, április 19-ére időzítette, amikor a beszámoló szerint „nem nagy, de igen fényes társaság gyűlt össze” palotájának termeiben. Diplomaták, a Budán időző bécsi miniszterek, valamint a királyi udvar több tagja is a vendégek sorában foglal helyet. De maga Andrássy Gyula is a családjával együtt ott volt ezen az estélyen.
Festetics gróf, aki ugyancsak mestere volt a vendéglátás előkelő fogásainak, színelőadással készült a meghívott személyek fogadására. Egy francia vígjátékot (címe: Les deux timides – A két félénk) és egy, a középkori vásári komédiákhoz hasonló vaudeville-t, azaz énekes-zenés vidám darabot (címe: La corde sensible – Feszítő erő) adtak elő, melyben a szerepeket műkedvelő arisztokraták játszották, s ahol az ekkor még igen fiatal, 18 éves Csekonics Margit és Wenckheim Krisztina grófkisasszonyok az énektehetségükről adtak számot. Némi túlzással, nemzetközivé nőtte ki magát ez a két előadás, ugyanis francia vendégek is részt vettek a darabokban. A súgó Szapáry Géza volt, a rendezést pedig Montreuil vicomte vállalta magára. A színelőadást vacsora, majd táncestély követte, ami éjjel egy óra után fejeződött be.
A Festetics György estélyén előadott egyik darab Eugène Labiche vígjátéka, a Les deux timides volt
A kiegyezés elfogadtatása a politikai élet szócsatározásai közepette ezeknek a félhivatalos társasági eseményeknek is köszönhetően részben sikerült – bár mindig is voltak és maradtak ennek a politikai döntésnek ellenzői, az élen Kossuthtal –, s egy fél évszázadon át biztosította azt az önálló gazdasági és kulturális prosperitást, melyhez többek között az Andrássy szívügyének is tekinthető Pest-Buda és Budapest nemzeti fővárossá történő kiépülése is hozzátartozott.
Nyitókép: A Festetics-palota tükörterme 2021-ben (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
Pentru a putea adăuga comentarii trebuie să fii membru al altmarius !
Alătură-te reţelei altmarius