Rotterdami Erasmus

[Magyar lap]

 

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Rotterdami Erasmus
Erasmus ifjabb Hans Holbein festményén,1523-ban
Életrajzi adatok
Született	1466. október 27. Rotterdam
Elhunyt	1536. július 12. (69 évesen) Bázel
Születési neve	Gerrit Gerritszoon
Nemzetiség	holland
Iskolái	Párizsi Egyetem
Pályafutása
Szakterület	humanizmus, teológia
Jelentős munkái	A balgaság dicsérete A keresztény fejedelem neveltetése A béke panasza Nyájas beszélgetések
A Wikimédia Commons tartalmazRotterdami Erasmus témájú médiaállományokat.

Rotterdami Erasmus (Rotterdam vagy Gouda, 1466. október 27. (?) – Bázel, 1536. július 12.), nemzetközileg ismert, saját „gyártmányú” latin nevén Desiderius Erasmus Rot(h)erodamus nagy hatású németalföldi humanista tudós,Ágoston-rendi szerzetes, filozófus és teológus.

Erasmus vérbeli tudós volt, akinek megvoltak a maga elképzelései a „tiszta” latin stílusról, melynek egyik nyelvújítója ő maga. Bár egész életében megtartotta római katolikus hitét, műveiben bírálta a skolasztikát, a római egyházmértéktelen hatalmát, intézményrendszerét.

A frissen formálódó humanista szövegkritika elvei szerint átdolgozta a latin Újszövetséget, és sajtó alá rendezte a sajátgörög Újszövetség-kiadását (lásd egyébként: textus receptus), melyben igyekezett megállapítani a hiteles szöveget és a korábbi kiadások-változatok pontatlanságait. Olyan kérdéseket vetett fel, amelyek a reformációra is hatással voltak, mindazáltal a mai szövegkritika szempontjai szerint meghaladottnak tekintendő az Erasmus-féle kiadás, az Újszövetség kortárs kritikai kiadásai nem azt veszik alapul.

Jelentősebb művei: A balgaság dicsérete, A keresztény fejedelem neveltetése, A béke panasza, Nyájas beszélgetések(Colloquia familiaria).

Élete

Fiatalkora

Erasmus Gerrit Gerritszoon vagy Herasmus Gerritszoon[1] néven született 1466 körül, valószínűleg Rotterdamban. Bár az utókor szorosan a városhoz köti személyét, tulajdonképpen csak négy évig élt itt. A családjáról és fiatalkoráról csak az írásaiban elejtett homályos utalásokból tudunk egy keveset. Majdnem bizonyos, hogy házasságon kívül született. Apja, Roger Gerard később pap lett. Anyjáról mindössze annyit tudunk, hogy Margaretnek hívták és egy orvos lánya volt. Annak ellenére, hogy Erasmus törvénytelen gyermek volt, szülei gondját viselték, amíg 1483-ban el nem vitte őket a pestis. Ezután is a legjobb nevelést kapta, amit egy fiatalember akkoriban kaphatott, kolostori iskolák sorát járta végig. Miközben 1487 körül Steynben egy Ágoston-rendi kolostorban tanult, közeli kapcsolatba került egy szerzetestársával, Servatius Rogerusszal, akit "lelkem másik felének" nevezett és akiről így írt: "boldogtalanul és hajthatatlanul hajszoltalak".[2]

Papi pályája

1492-ben katolikus pappá szentelték és vonakodva ugyan, de szerzetesi fogadalmat tett és Ágoston-rendi kanonok lett huszonöt éves kora körül. Ténylegesen azonban valószínűleg sohasem gyakorolta papi hivatását, a kolostori élet pedig későbbi egyházat bíráló munkáinak egyik fő tárgya volt. Nem sokkal felszentelése után alkalma nyílt elhagyni a kolostort, amikor felajánlották neki, hogy legyen a Cambrai püspök, Bergeni Henrik titkára, a latin nyelvben való jártasságának és tudós hírnevének köszönhetően. Szerzetesi fogadalma alól ideiglenes feloldozást kapott gyenge egészségére, a szerzetességtől való idegenkedésére és a humanista tudományok iránti érdeklődésére való tekintettel. X. Leó pápa később véglegesítette a diszpenzációt.

Tanulmányai és tudományos munkája

1495-ben a püspök hozzájárulásával és támogatásával a Párizsi Egyetemre ment, a Collège de Montaiguben, az újító eszmék egyik központjában tanult az aszkéta Jan Standonck irányítása alatt, akinek szigorára írásaiban is panaszkodott. Akkoriban az egyetem még skolasztikus szellemben működött, de már a humanizmus hatása is megmutatkozott. Erasmus főleg Párizsban, Leuvenben, Angliában és Bázelben tevékenykedett, de soha nem tartozott határozottan egyik helyhez sem. Az Angliában töltött idő alatt életre szóló barátságot kötött az angol szellemi élet vezetőivel: John Colettel, Thomas More-ral, John Fisherrel, Thomas Linacre-rel ésWilliam Grocynnal. A Cambridge-i Egyetemen a hittudomány professzora lett és posztját akár élete végéig is megtarthatta volna. A Queens' College-ben élt, melynek valószínűleg öregdiákja is volt.

Erasmus azonban egy független tudós életét akarta élni és tudatosan igyekezett elkerülni minden olyan tevékenységet vagy hivatalos köteléket, ami gátolhatta volna szellemi szabadságát és irodalmi kibontakozását. Élete során több megbecsült és jövedelmező állást ajánlottak fel neki különböző egyetemeken, de ő mindet visszautasította, és inkább a bizonytalan, de megfelelő megélhetést nyújtó független irodalmi pályát választotta. 1506 és 1509 között Itáliában járt és hosszabb időt töltött Velencében, Aldus Manutius nyomdájában, de ettől eltekintve nemigen tartott kapcsolatot az olasz tudósokkal.

Leuveni tartózkodása alatt sok bírálat érte azok részéről, akik ellenségesek voltak az irodalmi és vallási megújulás elveivel szemben, melynek egész életét szentelte. Mikor ez az ellenszenv zaklatásba fordult, Bázelben keresett menedéket, ahol a svájci vendégszeretet védelmében végre szabadon kifejezhette magát és ahol hű barátok vették körül. Itt a nyomdász és kiadó Johannes Frobenius személyében olyan társra talált, akivel sok éven keresztül támogatta munkáját; tisztelői Európa minden részéből felkeresték.

Erasmus irodalmi termékenysége aránylag későn bontakozott ki. Csak akkor kezdett írni a korabeli irodalom és vallás komoly témáiról, amikor már tökéletesen elsajátította a latin nyelvet. Alapvetően nem kételkedett a hagyományos hittételek igazságában és nem táplált ellenséges érzelmeket az egyház szervezete ellen; az egyházi élettel szembeni bírálata a hittételek megtisztítását és a kereszténység intézményrendszerének szabadelvűbbé tételét célozta. Tudósként igyekezett a tudományos munka módszereit megszabadítani a középkori hagyományok ridegségétől és merevségétől, de ezzel nem elégedett meg. Magát a becsületesség hitszónokának tekintette. Erről egész életében meg volt győződve, ezt a vezérfonalat követve újította meg Európát a katolikus egyház őszintén és bátran kimondott józan kritikája által. Ez a meggyőződés egységesnek és következetesnek láttatja egyébként ellentmondásokkal teli életpályáját. Erasmus tartózkodó volt minden kényelmetlen kötelemmel szemben, mégis ő volt a dolgok lényegét nézve a kor irodalmi életének a központja. Több mint ötszáz emberrel levelezett, tanácsát a legkülönfélébb témákban is kikérték a politikai és szellemi élet legnagyobb alakjai.

Jegyzetek

1. Ugrás fel↑ A szakirodalomban vita folyik arról, hogy nevének a legismertebb eleme, az Erasmus vajon eredeti keresztneve-e (ez esetben a középkorban rendkívül népszerű Szent Erazmusrólkapta volna), vagy apjáról egyszerűen Gerrit Gerritszoonnak (Gerard fia Gerard) nevezték, és az Erasmus nevet is önmaga adta magának.
2. Ugrás fel↑ Collected Works of Erasmus, vol. 1, p. 12 (Toronto: University of Toronto Press, 1974)

Források és további információk

A Wikimédia Commons tartalmazRotterdami Erasmus témájú médiaállományokat.

• Rotterdami Erasmus: Beszélgetések Magyar Elektronikus Könyvtár
• Rotterdami Erasmus: Az orvostudomány dicsérete Magyar Elektronikus Könyvtár
• Rotterdami Erasmus: Az erkoelcznec tiszteseges, emberseges volta, kire tanit Erasmus, m... REAL-R
• Fábri Ferenc: 535 éve született Rotterdami Erasmus Evangélikus Élet
• Faludy György: Rotterdami Erasmus (részlet) PDF
• Johan Huizinga: Erasmus. Európa Könyvkiadó Kft. Mérleg Sorozat. ISBN 963-07-5823-7
• Catholic Encyclopedia (angol)
• Barlay Ö. Szabolcs: A hazai Erasmus-kutatás múltja és jelene. In: M...

Művei magyarul

• Rotterdami Erasmus: Beszélgetések Magyar Elektronikus Könyvtár
• Rotterdami Erasmus: Az orvostudomány dicsérete Magyar Elektronikus Könyvtár
• Rotterdami Erasmus: A balgaság dícsérete.Fordította: Kardos Tibor. Európa, Budapest, 1994. ISBN 9630757192
• Rotterdami Erasmus: A keresztény fejedelem neveltetése. Fordította: Csonka Ferenc. Európa, Budapest, 1987 ISBN 9630739569
• Rotterdami Erasmus: A nőkről és a házasságról. Fordította: Benedek Noémi, Gellérfi Gergő, Kasza Péter, Szabó Ádám, Széles Ágnes. Lazi, Budapest, 2011.ISBN 9789632671567
• Rotterdami Erasmus: A béke panasza. Bóka László (Szerkesztő), Komor Ilona (Fordító), Turóczi-Trostler József (Szerkesztő) Új Könyvtár Sorozat. Budapest Székesfőváros Irodalmi és Művészeti Intézmény, 1948.
• Rotterdami Erasmus: A szabad döntésről. Ford. és bev. Rokay Zoltán. Jel Kiadó, 2007. ISBN 9799639318754
• Rotterdami Erasmus: A keresztény özvegy. Fordította és a jegyzeteket írta: Babics Zsófia. A fordítást az eredetivel egybevetette: Gloviczki Zoltán. Online elérhetőség: http://www.ppek.hu/konyvek/Erasmus_A_kereszteny_ozvegy_1.pdf
• Rotterdami Erasmus: Kézikönyv Krisztus katonájának.Kiadó: PAULUS HUNGARUS - KAIROSZ, 2000. ISBN 9639137960
• Rotterdami Erasmus: Krisztus fegyverzetében. Budapest, Szent István Társulat, 2000. ISBN 9637688471
• Rotterdami Erasmus: Beszélgetések a keresztény vallásról. Fordító: Petneházi Gábor. Budapest, Lazi Könyvkiadó, 2012. ISBN 9789632671789