A Városliget összekötésének ötlete a Belvárossal és Lipótvárossal már a reformkorban felmerült. Ezt az óhajt fogalmazta meg 1841-ben a Kossuth Lajos által szerkesztett Pesti Hírlap Mire van Pest városának szüksége, hogy magára fővárosi alakot öltsön? című cikke:
„[…] mi szép’ kényelmes leend a budapestiekre nézve ez árnyas fasorozatok közt, a lánczhídtól kezdve egészen a városerdőig, mintegy parkban sétálni ’s kocsizni, kikerülve a ’szűk, ronda királyutczát ’s annak unalmas végnélküli házsorát! – Valóban nem képzelhetni elég élénken, milly díszes alakban öltöztetné városunkat ez intézvény.”
Andrássy Gyula gróf Borsos József felvételén, 1865–1867 (forrás: FSZEK, Budapest-gyűjtemény)
A Sugárút, vagyis a mai Andrássy út kiépüléséig csupán a nagyon elhanyagolt, piszkos és szűk Király utcán keresztül lehetett eljutni a Városligetbe. Ez az állapot a kiegyezés után azonban semmilyen szempontból nem felelt meg a fellendülőben lévő Pest számára. Ugyanezt a nézetet vallotta Andrássy Gyula gróf is (1867-től miniszterelnök), aki a magyar szabadságharc utáni párizsi emigrációja során személyesen is láthatta Hausmann báró nagy városrendezési tevékenységét, aminek hatására hazatérte után határozottan felszólalt egy pesti sugárút kialakításáért. Először 1868-ban a Pest-Budai Szépítési Vegyes Bizottság nyitóülésén vetette fel egy reprezentatív útvonal építését. Egy városi legenda szerint Andrássy szeme előtt nemcsak a Champs-Elysées példája lebegett.
„Az Andrássy-utról azt mesélik, hogy azért szakították ki a régi belső Terézvárosból s a külső Terézvárosi mezőkből, kertekből, mert gróf Andrássy Gyula, a miniszterelnök röstellte, hogy a királyné a girbe-görbe, keskeny Király-utczán hajtasson a Városligetbe.”
– írja 1905. augusztus 26-án a Pesti Napló.
Egy 1870 körüli elképzelés arról, hogyan nézzen ki az Andrássy út (forrás: FSZEK, Budapest-gyűjtemény)
Bármi is a valóság, Andrássy és Tisza Lajos (a Fővárosi Közmunkák Tanácsának alelnöke) hathatós támogatásának köszönhetően a képviselőház 1870-ben végül megszavazta a Sugárút kiépítését. A képviselők egy része ellene volt az ötletnek, mert luxusberuházásnak tartották, amit az ország nem engedhetett meg magának.
„De nem pártolhatná a tervezett főközlekedési sugárutat még akkor sem, ha valóban országos érdekű volna, és pedig azért, mert az ország pénzén létesítendő művekben bizonyos sorrendet tartani szükséges, s könnyelműség volna egy séta-utra 8.000.000 ftot szavazni meg.”
– adja hírül a Politikai Ujdonságok 1870 decemberében, közvetlenül az ötlet megszavazása előtt.
Országh Sándor, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa egyik osztályának vezetője ennél továbbment az 1885-ben megjelent Budapest középítkezései című munkájában:
„Igen sokan voltak, akik azt egyenesen Andrássy Gyula gróf és Tisza Lajos aristokratikus szeszélyének tulajdonították, kik nem láttak benne egyebet egy új corsónál, melyen a főurak lovaglási gyakorlataikat tehessék, vagy fényes fogataikon hajthassanak a városligetbe.”
Egy korabeli karikatúra Andrássy Gyula grófról és Tisza Lajosról, amint tervezik a Sugárutat (forrás: Üstökös, 1871. július 1.)
Egy új út megnyitása jelentős városrendezési feladatot jelentett, amit az 1870-ben megalakult Fővárosi Közmunkák Tanácsának kellett felügyelnie. Az első eldöntendő kérdés az útszakasz kijelölése volt. Erre a műszaki osztály négy útvonaltervezetet készített, amik közül a Könyök utcai mellett döntöttek.
„A könyök-utcza igen szép volt. Övé volt a város legregényesb kövezete. benne laktak a város legkeletiebb jellemü szépségei. Benne árulták a legfeslettebb erkölcsü czipőket és nadrágokat. Benne lehetett kapni a legkóserebb libaczombokat.”
– írja a kijelölt utcáról 1870 novemberében a Bolond Miska című élclap.
Bűzös, piszkos mellékutcák és kis rozoga házak álltak egykor a díszes paloták helyén. A korabeli sajtó igencsak veszélyes városrészként írta le, különösen a mai Oktogon környékét, ahol nagyon gyakoriak voltak a gyilkosságok. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1871-ben az új út kialakítása miatt 207 épületet sajátított ki. A nagyrészt földszintes épületeket elbontották, a régi pincéket és emésztőgödröket feltöltötték, a talajt elegyengették, csatornákat alakítottak ki és a közvilágítás problémáját is megoldották. Ezeket a feladatokat azonban már a kivitelezést vállaló Sugárúti Építő Vállalat végezte, amellyel 1872. március 9-én írta alá a szerződést a Fővárosi Közmunkák Tanácsa.
Az Andrássy út ábrázolása 1875-ben (forrás: Vasárnapi Ujság, 1875. május 30.)
Az építkezéseket a vállalat kezdte meg. Ybl Miklóst és Linzbauer Istvánt kérték fel az előzetes tervek elkészítésére, amibe aztán több építész is bekapcsolódott. Az első építési engedélyt 1872 júliusában a Nagymező utca és a Gyár utca közötti telektömbre, az ún. Hétházra kapták meg (ma Andrássy út 32–44.). Az épületegyüttes három négyemeletes és négy háromemeletes házból áll, amelyeknek külön-külön bejáratuk van. A vállalat minden bizonnyal egy teljesen egységes útvonalat tervezett, tele ehhez hasonló házakkal. Az 1873-ban bekövetkezett tőzsdekrach miatt azonban lelassultak az építkezések, a Sugárúti Építő Vállalat pedig teljesen tönkrement. Ezért az útépítés terhe ismét a Fővárosi Közmunkák Tanácsára hárult, amelynek innentől kezdve a legfontosabb feladata a felparcellázott területek eladása volt. A megvételre kínált telkek ára nem volt egységes: míg a Váci út sarkán 500-600 forint volt négyszögölenként, addig a Liget környékén a 30 forintot sem érte el.
Az Andrássy út a Városliget felé nézve 1878-ban. Bal oldalon az ún. Hétház (forrás: Fortepan/képszám: 82162).
A parcellák több esetben is kicsinek bizonyultak, ezért gyakori volt az építkezések megkezdésekor, hogy néhányat szétosztottak több telek között vagy két szomszédos területet összevontak. Ennek oka a gyakorlatlanságban keresendő, hiszen Pesten eddig nem volt ekkora volumenű telek-kiosztás. Az utat a hivatalos átadásig, 1885-ig kétszer is át kellett számozni a területkorrekciók miatt.
Az Andrássy út a Hősök tere irányába (forrás: FSZEK, Budapest-gyűjtemény)
A parcellákat biztosítótársaságok és bankok, arisztokraták, nagypolgárok és a felső középosztályhoz tartozók vásárolták meg, akiknek anyagi hátterükkel sikerült kimozdítani a holtpontról a hatalmas vállalkozást. A magánépítkezőknek a Közmunkák Tanácsa nem írhatta elő az egységes stílusbeli megjelenést, csupán néhány építési szabályt szabhatott ki (például párkánymagasság, emeletek száma, beépítettség mértéke). Ennek ellenére is egységes képet mutat, hiszen az útvonal épületei a historizmus, elsősorban a neoreneszánsz formákat követik. Az Andrássy úti paloták hasonlítanak a bécsi és a német városokban emelt épületegyüttesekre, amit a Vasárnapi Ujság 1882. június 4-én megjelent számában ironikusan meg is jegyez:
„ ...a sugárút utánozza a bécsi új palotákat. Némelyik egészen másolat. Nem is csoda, idegen építészek műve, akik Bécs és Berlin karakterét hozták el a kövek közé.”
Az Andrássy út az 1885-ös átadás előtt (forrás: Ország-Világ, 1885. április 18.)
Az út használatbavétele fokozatosan történt meg. 1876. augusztus 20-án a gyalogosok birtokba vehették az Oktogonig, akkori nevén Nyolcszögtérig terjedő útszakaszt. A következő év októberében már az egész utat használhatták. Az utolsó telkeket 1884-ben vásárolták meg, de ekkorra már a legtöbb palota megépült. A teljes átadásra 1885. május 1-jén került sor, egy nappal az országos kiállítás megnyitása előtt.
A Sugárutat a két szabályos tér, az Oktogon és a Körönd osztja három részre. Az első szakaszon, az Oktogonig három- és négyemeletes épületek állnak, a földszinteken boltokkal, vendéglátóhelyekkel és kávézókkal. A második szakaszon, a Köröndig két- és háromemeletes paloták sorakoznak. Az utolsó szakaszt pedig a Bajza utca osztja két részre: a Körönd felé zártsorú beépítést kaptak az épületek, míg a Városliget felé már szabadon álló, kertes villákat terveztek.
Az Oktogon 1897 körül (forrás: Fortepan/képszám: 24118)
A Kodály körönd az 1890-es években (forrás: Fortepan/képszám: 82458)
Ekkoriban még nem volt igazán hatásos az út lezárása a Városliget felőli részen. A Hősök tere helyén egy kút állt, ami fölé 1884-ben Ybl tervei alapján megépítették a Gloriette nevű építményt. A 2,5 méter magas, hatszögletű, korláttal kerített teraszra két oldaláról vezetett fel lépcső, közepén pedig egy 24 méter magas zászlótartásra alkalmas rúd kapott helyet. Az építményt a Millenniumi emlékmű építése miatt a Széchenyi-hegyre helyezték át.
A Hősök tere helyén álló Ybl-féle Gloriette az 1890-es elején (forrás: Fortepan/képszám: 82464)
Az Andrássy út és a Dózsa György út (akkor Aréna út) torkolata, háttérben az Edelsheim–Gyulai-villával. Jobbra a későbbi Hősök tere helye (forrás: Fortepan/képszám: 82284)
Az útvonal neve többször változott az idők folyamán. Az 1877-es megnyitást követően egyszerűen csak Sugárútként emlegették, majd 1885-ben Andrássy gróf tiszteletére keresztelték át Andrássy útra. 1949-től Sztálin út, 1956-ban egy nagyon rövid ideig Magyar Ifjúság útja, 1957-től pedig Népköztársaság útja volt a hivatalos neve. Eredeti nevét, az Andrássy utat a rendszerváltás után kapta vissza.
Hasonló névváltozásokban volt része az Oktogonnak és a Köröndnek is. Az Oktogont rövid ideig Mussolini, majd November 7. térnek hívták, míg a Köröndöt Hitlerről, majd híres lakójáról, Kodály Zoltánról nevezték el.
Az Andrássy út arculatának megóvását már 1886-ban célul tűzték ki, amit utána többször is megerősítettek. A főváros legszebb „sétaútja” nemcsak műemléki védelem alatt áll, hanem 2002 óta a világörökség része.
Nyitókép: Az Andrássy út az Oktogonnál a Bajcsy-Zsilinszky út irányába nézve (forrás: Fortepan/képszám: 82280)
Pentru a putea adăuga comentarii trebuie să fii membru al altmarius !
Alătură-te reţelei altmarius