Fotó: Oded Balilty

Az elmúlt évszázadok során a jeruzsálemi Szent Sír-templomot számtalan csapás érte. Mivel az épületet 1009-ben lerombolták, majd újjáépítették, sok szakértő nem tartja valószínűnek, hogy a mai templom valóban Jézus Krisztus állítólagos nyughelye felett áll.

Egy, a National Geographic által támogatott kutatás azonban most azt igazolja, hogy a templomban a rómaiak által azonosított sír fekszik.

A szakértők a nyughely eredeti fala és a márványborítás közül vettek habarcsmintát. Az elemzés során a csapat arra jutott, hogy a kötőanyag időszámítás szerint 345-ből származik. A források alapján a rómaiak 326 körül találták meg a nyughelyet. Az új kutatást megelőzően a legkorábbi Szent Sír-templomnál talált építészeti lelet csupán 1000 éves volt.

Bár a szakértők az új eredmények birtokában sem jelenthetik ki, hogy a templomot Jézus Krisztus eredeti sírjára emelték, azt sikerült alátámasztani, hogy a temetkezési barlangnál az első építményt Nagy Konstantin korában hozták létre.

A Szent Sír-templomot hosszú évszázadok után 2016 októberében nyitották meg újra. Az Athéni Nemzeti Műszaki Egyetem munkatársai ekkor kezdtek bele a nyughelyet elzáró fülke, az úgynevezett edikula restaurálásába. A szakértők az edikula több pontjáról is gyűjtöttek habarcsmintákat.

Amikor 325 körül Nagy Konstantin küldöttsége megérkezett Jeruzsálembe, egy korábban felépített római templomnál kezdtek el vizsgálódni. A rómaiak a szentély alatt egy mészkőbarlangban kialakított sírra bukkantak, melyre aztán az edikulát emelték.

A nyughely egyik fő eleme egy hosszú „polc”, melyre állítólag egykor Jézus testét fektették. Az 1. századi zsidó sírokban gyakran találni efféle emelvényeket. A mészkőfekhelyet legkésőbb 1555-ben borították be a ma is látható márvánnyal.

Amikor a szakértők 2016 októberében megvizsgálták a helyszínt, felfedezték, hogy az újabb burkolat alatt egy régebbi, törött márványréteg található. Sokáig azonban nem derült ki egyértelműen, hogy ez a borítás mikor készült.

Az Antonia Moropoulou vezette csapat a helyszíni munkálatok során azt is felfedte, hogy a szentély falain belül máig megtalálhatóak az eredeti temetkezési barlang maradványai. A déli falnál vett legkorábbi minták 335-ből származtak, ami igazolja, hogy az építkezés a római korban kezdődött. A későbbi habarcsnyomok a már ismert adatokkal, például a 11. századi újjáépítésre, illetve a 16. századi helyreállításra vonatkozó információkkal voltak összhangban.

„Érdekes, hogy a habarcsok nemcsak a helyszín legkorábbi szentélyéről szolgáltatnak bizonyítékot, hanem igazolják az edikula történelmi építkezésének sorrendjét is” - mondta Moropoulou.