Marc Chagall

[Magyar lap]

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Marc Chagall
Született
1887. július 7.[1] Vicebszk[2]
Elhunyt
1985. március 28. (97 évesen)[1] Saint-Paul-de-Vence
Állampolgársága	Orosz Birodalom francia belarusz szovjet
Házastársa	Bella Rosenfeld (1915–1944. szeptember 2.) Valentina Brodsky (1952. július–1985. március 28.)
Gyermekei	David McNeil
Foglalkozása	festő művész printmaker
Iskolái	School Yehuda Pen in Vitebsk
Kitüntetései	Carnegie Prize Yakir Yerushalayim Grand Cross of the Légion d'honneur‎ Erasmus-díj (1960) Művészeti Wolf-díj(1981)
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Marc Chagall témájú médiaállományokat.

Marc Chagall (Moise Zaharovics Sagalov, másként Moishe Segal, oroszul:Марк Захарович Шагал, Мойше Хацкелевич Сегалов) (Vityebszk, Orosz Birodalom, 1887. július 7. – Saint-Paul-de-Vence, Franciaország, 1985.március 28.) orosz–zsidó származású honosított francia festőművész, a modern festészet egyik kiemelkedő alakja, a párizsi iskola tagja.

Életpályája

Apja heringkereskedő, anyja eladó volt Vityebszkben. Életének e szakaszára mint szegény, de boldog időszakra utal a későbbi műveiben. 1906-ban kezdett festészetet tanulni Jugyel Pen, egy helybeli művész keze alatt, majd néhány hónappal később, 1907-ben Szentpétervárra költözött és különböző iskolákban festészetet tanult. Nyikolaj Rörich (Николай Рерих) volt a mestere a Művészettámogatók Társaságának iskolájában, ahol találkozhatott minden festészeti iskola és stílus képviselőjével. 1908 és 1910 között Jelizaveta Zvanceva magániskolájában Leon Szamojlovics Bakszt volt a mestere.

1910-ig élt Szentpéterváron, ahol zsidók csak engedéllyel tartózkodhattak, egyszer egy rövid időre bebörtönözték. Rendszeresen visszalátogatott szülőfalujába, ahol 1909-ben megismerkedett későbbi feleségével, Bella Rosenfelddel, egy jómódú ékszerész lányával. 1910–1914 között támogatója, Makszim Moiszejevics Winawer ösztöndíjának köszönhetően Párizsban élt, aMontparnasse közelében. Barátja lett – többek között – Guillaume Apollinaire,Robert Delaunay és Fernand Léger. Részt vett a Sturm 1914-es berlinikiállításán, és azonnal ismert festővé vált. Visszatért Vityebszkbe, és 1915-ben feleségül vette menyasszonyát, Bellát, akitől 1916-ban lánya született, Ida.

Az első világháborúban katonáskodott. 1918-ban a Párizsból ismertLunacsarszkij a Vityebszki kormányzóság művészeti ügyeinek népbiztosává nevezte ki. A politizálás nem tetszett neki, így 1919-ben már Moszkvábandolgozott, az Állami Zsidó Színháznál, majd 1923 őszén a családjávalPárizsba költözött. 1937-ben megkapta a francia állampolgárságot. A német megszállás elől egy ideig Marseille-ben rejtőztek, majd Spanyolországon ésPortugálián át Amerikába menekültek. 1941 és 1947 között New Yorkban élt.1944. szeptember 2-án meghalt felesége, szeretett társa, alkotásainak visszatérő alakja. 1946-ban visszatért Európába, és 1949-ben a franciaországiSaint-Paul-de-Vence-ban telepedett le.

Életének ezen intenzív szakaszában újra felfedezte az élénk, vibráló, életteli színeket; az alkotásai témáit a szerelem és az életöröm adta. Ekkor kezdett el foglalkozni szobrászattal, kerámiával, üvegfestéssel. 1952-ben újra megnősült, felesége Valentina Brodsky lett. Többször utazott Görögországba és Izraelbe.1960-ban alkotta a jeruzsálemi Hadassa egyetemi klinika zsinagógájának üvegablakát. Élete utolsó éveit Saint-Paul-de-Vence-ban töltötte. Itt halt meg, és itt is temették el.

Emlékezete

1973-ban Nizzában megnyílt a Musée National Message Biblique Marc Chagall (Chagall Múzeum). A nevét viselő vityebszki múzeumot csak 1997-ben alapították, az egykori lakóházában – a szovjet időkben Chagall nemkívánatos személy volt. Itt csupán műveinek másolata látható.

2005. szeptember 16-tól október 30-ig Szegeden, Nizza testvérvárosában állították ki a művész Odüsszeiához készített litográfia-sorozatát és három olajfestményét.[3]

Művészete

Judel Pen: Chagall

Chagall nem sorolható be a századeleji avantgárd egyik irányzatába sem. Ugyanakkor hatása kétségtelenül nagy volt mind a szürrealistákra, mind azexpresszionistákra.

Emlékképeket, bensőjén átszűrt meseszerű fantáziavilágot, és nem a látható valóságot ábrázolta. Műveiben a szereplő emberek, állatok, tárgyak szimbolikus értelműek. Életműve elsősorban ifjúsága emlékeiből táplálkozik, Vityebszk zsidónegyedének rituális életéből, a szegénység vidám, szomorú költészetéből.

Művészetét általában három szakaszra bontják. Az első az 1907–10 közötti korszak, amelyben tematikáját sötét színekkel, hagyományos eszközökkel jeleníti meg. 1911-től a kubista térarchitektúra és a modern színelmélet szabályai szerint ábrázol. Az 1930-as évektől pedig jelképei (szárnyas óra, gyertyatartó, szerelmespár, kecske, hal, …) minden formai kötöttség nélküli szabadsággal, ugyanakkor lelki viharokkal telve kerülnek a képre.

Galéria

• 

  Holdkóros, 1911-1912. között

•  
• 

  Színes ólomüvegablak, Hadassah Kórház,Jeruzsálem

•  
• 

  Színes üvegablak, Kent

Jegyzetek

1. ^ Ugrás ehhez:^a b data.bnf.fr, 2015. október 10., http://data.bnf.fr/ark:/12148/cb118958588
2. Ugrás fel↑ http://www.independent.co.uk/arts-entertainment/art/great-works/gre...
3. Ugrás fel↑ Megnyitották a Chagall-tárlatot Szegeden

Források

• Művészeti lexikon I. (A–E). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981.
• Raymond Cogniat: Az École de Paris. In: A művészet története : a századvég és a századelő. Budapest : Corvina, 1988. 189-212. p. ISBN 963-13-2393-5

További információk

• Catalogue raisonné of the graphic work
• Kunsthaus Zürich Én és a falum
• Official Web Site of Marc Chagall Museum
• Official Web Site of Marc Chagall Museum in Nice, France
• Életrajza (magyarul)
• Marc Chagall Életrajz
• Igor Schestkow tanulmánya a Hegedűs c. festményről (németül)
• Chagall art at CGFA
• Marc Chagall: A Virtual Art Gallery
• Vitebsk Museum of Modern Art

Kapcsolódó szócikkek

• Párizsi iskola