Krúdy Gyula

[Magyar lap]

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Krúdy Gyula
Élete
Született	1878. október 21. Nyíregyháza
Elhunyt	1933. május 12.(54 évesen) Budapest, Óbuda
Szülei	Krúdy Gyula Csákányi Julianna
Házastársa	Spiegler Bella (1899–1952) Rózsa Zsuzsanna (1919–1933)
Gyermekei	Gyula, Ilona, Mária (első feleségétől) Zsuzsanna (második feleségétől)
Pályafutása
Fontosabb művei	Szindbád, Hét Bagoly, N.N.
Irodalmi díjai	Baumgarten-díj
A Wikimédia Commons tartalmazKrúdy Gyula témájú médiaállományokat.

Szécsény-kovácsi Krúdy Gyula (Nyíregyháza, 1878. október 21. – Budapest, Óbuda, 1933. május 12.[1]) író, hírlapíró, a modern magyar prózaírás kiváló mestere.

„	Az élet gazdagsága az övé, az a kincs, hogy mindent másképpen lát, mint a többiek… Ez a világ, amit ő álmodik, a bánatos, egyszerű frizurájú nőkkel, a kisvárosi alakokkal, a legendás hercegekkel, máris mese és történelem, a szemünk elől sóhajt el innen…	”
– Kosztolányi Dezső

Élete

Krúdy Gyula emlékház Óbudán, ma aMagyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum épülete

Apja, Krúdy Gyula dzsentri, jómódú ügyvéd, kisnemesi gyökerekkel, anyja, Csákányi Julianna, a Krúdy család cselédje, alacsonyabb származású volt. Csak tizedik gyermekük születése után, 1895-ben kötöttek házasságot. Az író elsőszülöttként látta meg a napvilágot. Mikor az író nagyapja megtudta, hogy a család szobalánya, az akkor 18 éves Csákányi Julis gyermeket vár fiától, haragjában elcsapta a szolgálólányt a háztól, aki pár hónapig terhesen kőművesek mellett dolgozott. Apja azonban szobát bérelt számára, és ezt látván a család is megenyhült, a szolgálólányt, immár fiúk párjaként visszafogadták. Krúdy szülei nagyon eltérő társadalmi rangjának köszönhetően[2] jól ismerte a szegénység és a gazdagság világát is, ami írói munkásságán lépten-nyomon felfedezhető. Anyjától, s talán még inkább nagyanyjától, Radics Máriától örökölte színes fantáziáját, bohémsága bizonyára Krúdy nagyapjától, a 48-as honvéd vitéztől és legendás nőcsábásztól ered. Apja józan életű ügyvéd volt, ki gyermekeit szigorban, de szeretettel nevelte. Fiát is ezen a pályán szerette volna látni, élete végéig nem tudott beletörődni, hogy író lett belőle, nem ügyvéd.

A Krúdy család ősei Zólyomból származnak, a XVII. században nyertek címeres nemeslevelet. A család egyes ágai evangélikusok, mások, így Krúdy Gyula ősei is katolikusok. Utóbbiak Nógrád megyében, Szécsénykovácsi faluban voltak törzsökösek a XVIII. század közepétől. Az író is sokszor megfordult a faluban, nagy hatással volt rá a vadregényes nógrádi táj, s nagyapja, a 48-as honvéd százados, még inkább annak testvére, Krúdy Kálmán, a forradalom leverése után sokáig rebellisként a császári erőket zaklató, fosztogató zsivány élete. Krúdy sok elbeszélése és regénye a családi legendákból és valóban megesett történetekből táplálkozik.

Nagyanyja, Radics Mária szintén az író történeteinek egyik központi alakja, igazi párja volt Krúdy nagyapjának. Habár az öreg állandó kicsapongásai miatt 25 év házasság után Mária elvált tőle, élete végéig bánta, hogy otthagyta a "gróf urat". Titkon azt remélte, hogy élete nagy szerelme, akivel együtt táncolt 16 évesen a komáromi várfalon, miközben 15 ezer labanc ostromolta a várat, egyszer visszatér hozzá. Persze lehet, hogy a várfokon táncolós történet, amint sok más családjával kapcsolatos története, inkább csak Krúdy fantáziájának szüleménye volt. Nagyanyja amolyan XIX. századi ezotériás ezermester volt, az álomfejtés, tenyérjóslás, gyógyítás és kuruzslás magasiskoláját űzte, amiben egyik legértőbb és legodaadóbb partnere az író volt, aki álmoskönyvében gyakorlatilag Mária álomfejtéseit adta közre.

Az elemi iskolát (1883-1887) szülővárosában, a gimnáziumot Szatmárnémetiben (1887-1888) és Podolinban (1888-1891), majd ismét Nyíregyházán (1891-1895) végezte. Itt érettségizett 1895 júniusában. Rövid ideig Debrecenben, majd Nagyváradon újságíró. Még nem volt húsz éves, amikor első novelláskötete (Üres a fészek és egyéb történetek) megjelent. Munkatársa számos folyóiratnak és a Nyugatnak is. Országos hírt és igazi közönségsikert a Szindbád-sorozat és az 1913-ban megjelent A vörös postakocsi c. regénye hozott neki. Pályája a 20. századi magyar irodalomban sajátos jelenség. Kifejezésre jut benne a késői romantikakiteljesedése éppúgy, mint a modern, impresszionisztikus és a realizmus egy sajátos, rendkívül egyéni formájáig eljutó társadalom- és lélekábrázolás.

1892-ben diáktársaival megalapította a Nyíregyházi Sajtóirodát. Ebben az évben jelent meg első novellája a Szabolcsi Szabadsajtóban. 1893-ban riportsorozatot készített a Pesti Naplóban a hipnózis-tragédiáról. 1895-ben a Debreceni Ellenőr, majd három hónap múlva a nagyváradi Szabadság munkatársa lett, riporter és korrektor. 1896 májusában elhagyta Nagyváradot, hazament, majd Budapestre költözött. Szeptemberben a Képes Családi Lapok novellapályázatán első díjat nyert. 1897-ben havonta 7-8 novellája jelent meg. Az Egyetértésbe és a Fővárosi Lapokba dolgozik. Megjelent első novelláskötete, az Üres a fészek.

1899. december 27-én Budapesten, az Erzsébetvárosban feleségül vette Spiegler Bella tanítónőt (Spiegler Arabella, írói nevén Satanella), dr. Spiegler Gyula Sámuel, balassagyarmati rabbi és Pollák Teréz lányát.[3]

1900-ban született Gyula fia, 1902-ben Ilona, 1907-ben Mária lánya. 1914-ben, a háború kitörésekor átmenetileg hazaköltözött családjához. Vidéken előfizetőket próbált szerezni Összegyűjtött Műveinek a Singer és Wolfner által tervezett kiadásához. 1916-ban megkapta a Székesfőváros Ferenc József irodalmi díját. 1918-ban kiköltözött a Margit-szigetre. 1919-ben nagy riportot készített a kápolnai földosztásról, s aktívan részt vett az őszirózsás forradalomban.

Elvált első feleségétől,[4] s 1919. július 12-én Budapesten, a Ferencvárosban nőül vette, a nála 21 évvel fiatalabb Rózsa Zsuzsannát, Rózsa Jakab és Kelemen Regina lányát.[5] Megszületett kislánya, Zsuzsanna (1919-1992).

1920-21-ben, a tanácsköztársaság bukása után a sajtóban hajsza indult ellene. Anyagi helyzete romlott, műveit csak elvétve adták ki. 1925-ben irodalmi működésének 25. évfordulóját ünnepelték. Újra előfizetőket gyűjtött, ezúttal az Athenaeumnál készülő tízkötetes életmű-válogatására, nem sok eredménnyel, majdHatvany Lajosnál vendégeskedett Bécsben.

1926-27-ben legalább tíz éve lappangó betegsége ledöntötte lábáról; a Liget-szanatóriumba került. Szervi szívbaj, nehéz légzés, beteg gyomor, máj, tüdő. Le kellett szoknia a lucullusi lakomákról-ivászatokról is. Történelmi tanulmányokat gyűjtött a Három királyhoz. 1928-29-ben ötvenedik születésnapján Krúdy-estet tartottak a rádióban, tízkötetes gyűjteményt adtak ki új kiadásban. Nyáron féloldali szélütést kapott, amelyből aránylag gyorsan felgyógyult. A világgazdasági válságra hivatkozva könyveit nem jelentették meg.

1930. január 18-án Baumgarten-díjat kapott, de akkor már nagyon el volt adósodva. Az élet álom című kötetét saját költségén kellett kiadnia. Szigeti lakását felmondták, május 28-án családjával Óbudára költözött, a Templom utca 15-be.

Krúdy Gyula sírja Budapesten. (Borsos Miklós műve). Kerepesi temető: 34/2-1-17.

1931-32-ben szegényes körülmények között élt. Újra rászokott az italra. Ahogyan Szép Ernő novellájában elbeszéli, ekkoriban vívott kardpárbajt egy katonatiszttel, akit ügyes vágással örökre meg is nyomorított. (A százados ui. becsmérlő, antiszemita kijelentést tett a kisdolgát éjszaka, békésen, az utcán végző, kapatos íróra.) Etájt kapott 250 fontot ajándékba Rothermere lordtól. 1932 júniusában hitelezői mégis csődeljárást kezdeményeztek ellene, ekkor vagyontalansági esküt tett. Nyár végén megint kórházba került, sokat szenvedett, de valamennyire rendbe jött, s hazatért Óbudára.

1933 tavaszán az egészsége rosszabbodott. Szíve, gyomra, mája kezdték felmondani a szolgálatot. Kilakoltatási végzést kapott, villanyát is kikapcsolták. Lakbérhátraléka 360 pengőre rúgott. Fizetni nem tudott, végrehajtók zaklatták. Krúdy Gyula 1933. május 12-én, hajnalban hunyt el, élete 54. évében. Temetésén a hivatalos Magyarország képviselői nem vettek részt.

Főbb művei

Krúdy Gyula arcképe
Muhi Sándor grafikája

Regények

• Az aranybánya (1901), regény
• A podolini kísértet (1906), regény
• Francia kastély (1912), regény
• Mákvirágok kertje (1913), regény
• A vörös postakocsi (1913), regény
• Palotai álmok (1914), regény
• 42-es mozsarak (1915), regény
• Őszi utazások a vörös postakocsin (1917), regény
• Bukfenc (1917), regény
• Napraforgó (1918), regény (korábban Napraforduló címmel, folytatásokban jelent meg)
• Az útitárs (1918), regény
• Asszonyságok díja (1919), regény
• N. N. (1920), regény
• Mit látott Vak Béla szerelemben és bánatban, regény (1921)
• Nagy kópé (1921), regény
• Hét bagoly (1922), regény
• Szépasszony férje... (1925), regény
• Primadonna (1926), regény
• Valakit elvisz az ördög (1928), regény
• Az első Habsburg (1930), regény
• Boldogult úrfikoromban (1930), regény
• A kékszalag hőse (1931), regény
• A tiszaeszlári Solymosi Eszter (1931) regény
• Purgatórium (1933), kisregény
• Így volt 1914-ben (1933, folytatásokban jelent meg), későbbi címváltozat: Rezeda Kázmér szép élete (1944), regény

Novelláskötetek, válogatások

Üres a fészek (1897), első novelláskötete A víg ember bús meséi (1900), elbeszélések Kún László (és egyéb történeti elbeszélések), (1902) A komáromi fiú (1903), kisregény és elbeszélések Pogány magyarok (1903), elbeszélések Diákkisasszonyok (1905), elbeszélések Hazám tükre (1905), elbeszélések Pajkos Gaálék (1906), elbeszélések Hét szilvafa (1907), elbeszélések A bűvös erszény (1908), elbeszélések A negyvenes évekből (1909), elbeszélések Mihály csizmája (1910), tréfás elbeszélések A podolini takácsné és a többiek (1911), elbeszélések Szindbád utazásai (1912), elbeszélések Az utolsó honvédek (1913), elbeszélések

Első szerelem (1914), elbeszélések Mákvirágok kertje (1914), elbeszélések Margit története (1914), elbeszélések Palotai álmok (1914), regény és elbeszélések Szindbád: A feltámadás (1915), novelláskötet Aranykéz utcai szép napok (1916), novelláskötet Pesti album (1919), feljegyzések és elbeszélések Tótágas (1919), elbeszélések A betyár álma – Kleofásné kakasa (1920), elbeszélések A fejedelem szolgája (1925), elbeszélések N.N. – A betyár álma (1925), regény és elbeszélések Szindbád megtérése (1925), elbeszélések Álmoskönyv (1925) Az élet álom (1931), elbeszéléskötet

A szerző halála után megjelent válogatáskötetek:

Szindbád ifjúsága és megtérése (1942) Szindbád három könyve (1944) Dudorászi (1948) Egy pohár borovicska (1948) Asszony a nagybőgőben (1955) A szerelmi bűvészinas (1960) Éji zene (1961) A madárijesztő szeretője (1964) Utolsó szivar az Arabs szürkénél (1965) Pesten lakott egy fuvolás (1971) Az ördög alszik (1972) Szökés az életből (1975)

Az álombeli lovag (1978) Magyar tükör (1984) Magyarország aranykertje (1985) Szindbád (1985) Pesti szalon (1995) Asszony, aki szőlőfürt lett (2003) Szindbád és társai (2008) A macskavári sasok (2012), mesék Gasztrohangulatok (2012) Pest-budai hangulatok (2013) Régi Magyarország (2013) A nő varázsa (2014)

Novellák, cikkek, rövidebb írások

• Régi pesti történet (1908), novella
• Budapest újkora (1916), novella
• Verbénai vagy egy pesti polgár megtérése (1917), novella
• Az éjszemű Pest (1921), novella
• X. Y. pesti demokrata hiteles polgár története (1925), novella
• Aranytükrös kávéházban (1926), novella
• Egy régi ház régi pénztárosa (1927), novella
• A mai Margitsziget (1927), novella
• Szépvadászné tabáni kocsmái (1929), novella
• Óbudai szépségkirálynő (1930), novella
• Előhang egy kispörkölthöz (1931), novella
• Milyen volt az Andrássy út? (1932), novella
• Újházi levese (1932), novella
• Az úriember, akinek szőlővirágszaga volt (1932), novella
• A gábli története (1933), novella
• Mellékutcai vendéglő (1934), novella
• Szegény ember malaca (1930) cikk

Műveiről

Szanyi Péterbronzszobra Szindbádnak állít emléket Óbuda főterén (2013)

Krúdy Gyula szobra Óbudán. Gyenes Tamásalkotása (1958)

Szindbád

Krúdy fiatalkori olvasmányélménye volt a keleti mese- és novellagyűjtemény, az Ezeregyéjszaka, ennek hatására választotta Szindbádot novellái hőséül: Szindbád, az „ezeregyéjszakabeli hajós”, többször így utal novellái hősére. Krúdy Szindbádja örökli elődje életformáját, nyughatatlanságát, sehol nem tud megállapodni. S bár a novellák eleinte strukturálisan is kapcsolódnak az Ezeregyéjszakához, az alak egyre inkább önállósul. Bár Krúdy mindig tagadta, hogy Szindbád alakjában saját alakmását, alteregóját teremtette meg, a szakirodalom fenntartja ezt a vélekedését, főleg a novellákban fellelhető önéletrajzi elemek, és a főhős Krúdy szemléletét tükröző önbírálata és ironikus reflexiói miatt. „Szindbádban ugyan több az élet, a mozgás, mint a tisztán lírai önarcképben, kevesebb azonban annál, amennyi az alak teljes önállósításához volna szükséges.”[6]

Szindbád a korai novellákban felkeresi azokat a nőket, akiket szeretett, újra át akarja élni a múltat, amit utólag szépnek talál, mivel a jelen már nem tartogat számára semmi vonzót. Mindent átélt már az életben, amit lehetett. „Volt gazdag és volt szegény. Szeretett hajadonokat és érett asszonyokat. A legjobb borból ivott, és fillér nélkül ődöngött. Volt hódítóan egészséges, és volt beteg és szomorú… Látott halált, látott születést, esküvőt, házasságtörést és gyilkosságot az erdőben…” (Szindbád második útja). Összekeverednek a múlt emlékei és a jelen eseményei, a városkákban „mintha megállt volna az idő”, összemosódnak az idősíkok. Utazásával Szindbád egyszerre menekül és keres: menekül az élet kilátástalansága elől és sóvárog az új iránt, romantikus szerepekben tetszeleg, hazudozik a nőknek, de mindig ki kell ábrándulnia. A múltat nem lehet visszahozni, sőt, utazása rendszerint csak arra ébreszti rá, hogy nem is volt olyan szép, mint emlékeiben. Szindbád erős hangulatisággal próbálja széppé tenni az életet, majd a kulináris élvezetek felé fordul, de minden próbálkozása ellenére az élet egyre inkább sivárrá válik. Krúdy belesűrítette Szindbád-novelláiba társadalmi osztályának, a dzsentrinek a dekadenciaérzését: „alig van illúziótlanabb s ironikusabb író az 1910 körüli Krúdynál, amikor is ő mindenki másnál tökéletesebben fejezte ki s ábrázolta a magyar történelmi osztálynak kísértet voltát, múltjának és elmúlásának atmoszféráját”.[7] A Szindbád-novellák ironikus kritikát mondanak a múltba temetkező fejlődésképtelen nemesi világról.

Hét Bagoly

A regény a 19. század végére kalauzolja olvasóját, az akkori Pest, a Belváros és a Ferencváros kocsmáiba, öreg múltban élők és ifjú írójelöltek történeteibe. Nincs igazi epikus cselekménye, a Hét Bagoly novellafüzérnek, impresszionista-romantikus hangulatképek sorozatának látszik. Főalakja, Józsiás, a fiatal író (más, realista módon hasonmása a szerzőnek, mint Szindbád) – és az öreg ügyvéd, Szomjas Guszti, aki a hetvenes évek alakuló, ébredező "új" magyar irodalmának, még kisvárosi Pestnek emlékeit idézi vissza. Megjelenik az elpusztíthatatlan életszeretet, az evés-ivás szertartássá válik. Van fejezet, mely többet, gazdagabbat ad a múlt századvég magyar irodalomtörténetéről, (még adatokkal, nevekkel, kis életrajzi adalékokkal is, és főleg a megidézett, már a regény korára is elfelejtett írókkal) mint bármely akadémiai kézikönyv. Minden fejezet a régi Pest egy-egy negyedének (vagy a téli, jeges Dunának) egyszerre impresszionisztikus és realista rajza. Az egész szöveget áthatja valami szomorú mesedallam, mely talán azért szomorú, mert mögéje lát a mesék paravánjának. Józsiás szerelmi kalandjai tragikomikusak; boldogtalanságát nők okozzák (akiket ő tesz boldogtalanná), és igazi szerelme, Áldáska mellett inkább hamvas unalmat talál majd egy álomfejtő újság szerkesztőségében, mint életet. Halottasházba is betéved Józsiás és Áldáska, akik élnek, de állandóan szembesülnek a pusztulással. Szeleczki az "örök" mondja ki: "-Ne tessék a haláltól félni író úr - nevetett foghíjas szájával. - Nem érdemes tőle félni. Olyan egyszerű gyerek ő, mint egy piros sapkás hordár az Üllői út sarkán, aki a frakkot öt pengőért zálogba teszi." "-Látta már a halált? .... - Láttam is, nem is.....Az ördög tudna eligazodni ezeken a dolgokon, amikor a mi pályánkon reggeltől estig részeg az ember. Néha annyit iszunk, hogy csaknem megőrülünk. Ki tudná olyankor, hogy mit látott a szemével és mit a részegségével! Ami pedig a halált illeti: bizonyos, hogy van valaki itt Pesten, aki osztogatja."

Asszonyságok díja

Krúdy egyik legfurcsább regénye, amelyet több írói megoldása mai, szinte "posztmodern" művé varázsol, s amelynek több olvasata is lehetséges. "Démon, aki az egész világ felett uralkodik, egy napon Pestre jött, és a temetésrendező házában lelt búvóhelyet" – ez a szöveg első mondata, amely máris megadja az alapdallamot, a korrajz és a "lírai realizmus", sőt a "fantasztikus realizmus" dallamát. "Fejezet, amelyben hölgyek és urak úgy váltakoznak, mint a vetőasszony kezében a kártyák" – írja másutt bevezetésképpen. A regény főalakja Czifra János temetésrendező, aki egy nap találkozik saját álmával. Az Álom az ő hasonmása, szolid, megállapodott mesterember, békés polgár külsejét ölti, és végigkíséri a temetésrendezőt a Ferencváros tájain. A fő helyszín hamarosan egy piroslámpás ház lesz, ahol az olvasó a legkülönösebb és mégis hétköznapi figurákkal ismerkedik meg. Az olykor bizarr históriát nem is a cselekmény, hanem az író hosszú és káprázatos körmondatainak varázsa ötvözi nagy művé.

• Az arab mesék elbeszélésmódját utánzó, egymásba kapaszkodó szerkezet több történetszálat fűz eggyé. A főként ferencvárosi helyszíneken zajló epizódok egymást kiegészítve, olykor ellenpontozva vonnak bele az emberi nyomorúság és boldogtalanság kavalkádjába. A temetésrendező és jobbik énje, az Álom előbb a „háromezer esztendős nő” morbid figurája által látnak bele a civilizáció által felhalmozódott rút bűnökbe, majd szemük láttára – egy vágyódó idősebb férfi megjelenése után – a csúf némberből virágzó ifjú nő kel életre.
• A legjelentősebb súlyú történetszálban egy szülés előtt álló leányanya, Natália sorsának alakulását követjük figyelemmel, akinek várandós állapota sem tartja vissza a férfiakat attól, hogy vágyaik céljául válasszák őt. Hosszadalmas vajúdása idején fölelevenedik a leány előtt boldog gyermekkora, majd hirtelen váltásként a zord valóság, elhagyatottsága és megvetettsége.Egy következő cselekményszálba az író beleszövi saját bohémkodása élménysorát is. Dubli úr és kedvese, Margit epizódja a szerelmi ösztön kiszámíthatatlanságát, a vágyak tévútra jutásának igencsak modern tanulságát kínálja. A történet-folyondár végül visszatér a vajúdó Natália alakjához. A Bakáts téri kórházba szállított leány mérhetetlen magánya és szenvedése minden ember születését és elmúlását példázza. A szerencsétlen fiatal nő belehal a szülésbe. Árva gyermekét a temetésrendező fogadja örökbe.

Boldogult úrfikoromban

Krúdy Gyula szobra a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház előtt

Filmfeldolgozások, színházi előadások

Filmek:

• Őszi versenyek (színes, magyar játékfilm, 1976. Rendező: Zsurzs Éva, szereplők: Garas Dezső, Szegedi Erika, Somogyvári Rudolf, Csákányi László, Máthé Erzsi)
• Szindbád (színes, magyar filmdráma, 1971. Rendező: Huszárik Zoltán, operatőr: Sára Sándor, szereplők: Latinovits Zoltán, Ruttkai Éva, Dajka Margit)
• Napraforgó (színes, magyar-olasz tévéfilm, 1976. Rendező: Horváth Z. Gergely, szereplők: Darvas Iván, Máthé Erzsi, Mensáros László, Lukács Sándor)

Színházi előadások:

• A gyomor örömei (IBS Színpad, 2003. Rendező: Mikó István)
• A vörös postakocsi (Vígszínház, 2004. Rendező: Tordy Géza)

Szakirodalom

• Krúdy világa, szerk.: Tóbiás Áron, 1964
• Bori Imre: Krúdy Gyula (monográfia), Újvidék, 1978
• Gedényi Mihály: Krúdy Gyula (bibliográfia), 1978
• Fábri Anna: Ciprus és jegenye, 1978
• Fülöp László: Közelítések Krúdyhoz, 1986
• Sőtér István: Krúdy Gyula, In: Tisztuló tükrök, Bp., 1966, 152-180
• Szabó Ede: Krúdy Gyula alkotásai és vallomásai tükrében, 1970
• Szauder József: Tavaszi és őszi utazások (tanulmánykötet), Bp., 1980, 16-204
• Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet, 479-481
• Kemény Gábor: Szindbád nyomában, 1991
• Bezeczky Gábor: Krúdy Gyula: Szindbád, Bp., Akkord, 2003. (Talentum műelemzések)
• Gintli Tibor: "Valaki van, aki nincs" : személyiségelbeszélés és identitás Krúdy Gyula regényeiben, Bp., Akadémiai Kiadó, 2005.

Származása

Krúdy Gyula családfája

szécsény-kovácsi Krúdy Gyula, (Nyíregyháza, 1878. nov. 9. – Budapest, 1933. máj. 12.) író, hírlapíró	Apja: szécsény-kovácsi Krúdy Gyula Zsigmond (Várpalota, 1850. szept. 2.[8] – Nyíregyháza, 1900. dec. 30.[9]) ügyvéd	Apai nagyapja: szécsény-kovácsi Krúdy Gyula János István (Szécsénykovácsi, 1823. dec. 27.[10]– Nyíregyháza, 1913. aug.) ügyvéd, 48-as honvéd százados	Apai nagyapai dédapja: szécsény-kovácsi Krúdy János(Szécsénykovácsi, 1795. máj. 5.[11]– Szécsénykovácsi, 1855. nov. 26.[12]) Nógrád megyei várnagy
			Apai nagyapai dédanyja: nemesVirágh Terézia (Szécsény, 1805. okt. 13.[13] – Szécsénykovácsi, 1845. feb. 2.[12])
		Apai nagyanyja: Radics Mária (Várpalota, 1831. aug. 28.[14] – Nyíregyháza, 1925)	Apai nagyanyai dédapja: Radics József (1810 előtt – ?) Dalmáciából, Nóviból származó kereskedő, fuvaros vállalkozó
			Apai nagyanyai dédanyja: Holler Mária Magdaléna   (1810 előtt – ?) sváb telepes lánya
	Anyja: Csákányi Julianna (Nyíregyháza, 1859. dec. 17.[15] – Nyíregyháza, 1945. okt.) szolgálólány	Anyai nagyapja: Csákányi András (Nyíregyháza, 1838. okt. 14.[16] – Nyíregyháza, 1876 körül) hentesmester	Anyai nagyapai dédapja: Csákányi György (Nyíregyháza, 1817. dec. 30.[17] – 1850 előtt) Csákányi János, r.k. curator fia
			Anyai nagyapai dédanyja: Havris Zsuzsanna (Nyíregyháza, 1818. jan. 04.[18] – ?) Havris András zsellér, szállást bíró gazda lánya
		Anyai nagyanyja: Telepák Zsuzsanna (Nyíregyháza, 1835. szept. 27.[19] – ?)	Anyai nagyanyai dédapja: Telepák János (1819 előtt – ?) napszámos
			Anyai nagyanyai dédanyja: Szász Katalin (Nyíregyháza, 1812. nov. 24.[20] – ?) Szász András földműves lán