Írta: Robert Draper
Fényképezte: Ami Vitale

„Történelmünk az elszalasztott lehetőségek összessége” – mondta az ország második embere, Ranil Wickremeszinghe miniszterelnök, utalva Srí Lanka mindmáig kiaknázatlan gazdasági adottságaira. A Kína és India között húzódó forgalmas kereskedelmi útvonalon fekvő, termékeny, iskolázott népességű szigetországnak a második világháború után páratlan lehetősége nyílt arra, hogy Szingapúrral versengve betöltse a japán gazdaság ideiglenes kiesése miatt keletkezett űrt.

Azonban az 1972-ig Ceylonnak nevezett ország egymást követő kormányai eljátszották az esélyt. Egyebek között kudarcot vallott egy szocialista kísérlet, és a közelmúltban tíz évig hatalmon lévő Radzsapaksze urambátyámrendszere is. Utóbbi „rendkívül népbarát”-nak hirdetett agrárközpontú modellje „valójában vajmi keveset adott a népnek, inkább csak a családi uralom megszilárdítását célozta” – mondta Wickremeszinghe.

Az elszalasztott lehetőségek nem korlátozódtak a gazdaságpolitikára: Srí Lanka fejlődését az etnikai megosztottság is gátolta. A brit gyarmatosítók 133 évig a jól fizető állásokban többnyire tamilokat alkalmaztak, a szingalézek jobbára csak betanított munkásként jutottak keresethez. Ceylon 1948-ban kiáltotta ki függetlenségét, az új vezetői sem kísérelték meg egyesíteni az országot.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2016. novemberi lapszámában.