Bakfark Bálint lantművész és zeneszerző a XVI. század legelején született az erdélyi Brassóban (pontos születési évéről történészek vitatkoznak, 1507 a legelfogadottabb). Az ország már túl volt Hunyadi Mátyás király uralkodásán, aki Budán az itáliai reneszánsz mozgalmak átütő eredményeit (legyen szó irodalomról, építészetről, természettudományról vagy művészetről) meghonosította, ráadásul tette ezt elsőként az „olasz csizma” területén kívül. A többi európai „fővárost”, azaz uralkodói székhelyet (például Bécs, Krakkó, Párizs) jó néhány évtizeddel később érte el a reneszánsz korszellem. Ebbe a miliőbe csöppent bele már gyermekkorában Bakfark Bálint. Először Nagyváradra került Szapolyai János erdélyi vajdához, hogy udvari lantművésznek tanuljon.
Bakfark Bálint ábrázolása a Lyonban 1553-ban megjelent lantoskönyvének címlapjáról. Mellette Bakfark családi címere a Krakkóban 1565-ben megjelent lantoskönyvéből (Források: Wikimedia Commons; MDZ Digitale Bibliothek)
Az 1526-os mohácsi katasztrófa után Szapolyait magyar királlyá választották I. János néven, s ekkor a teljes udvar, így Bakfark Bálint is Budára költözött, ahol korábban Mátyás, majd a Jagelló királyok alatt is virágzott az udvari zenekultúra. Az ifjú lantos itt fejlesztette tökélyre ismereteit. Kóruszenéket hallgatva itt találkozhatott az úgynevezett polifon komponálással: ennek lényege, hogy valaki képes összeszerkeszteni több önálló szólamot úgy, hogy azok az emberi fül számára egymással harmóniában, egymást kiegészítve szóljanak. Ezt a (ma már alapvetőnek számító) technikát Bakfark ügyesen átültette saját hangszerére, kifejezetten nehéz dalokat volt képes akár egyedül eljátszani.
A lantművész első pártfogói: I. (Szapolyai) János király és zenekedvelő felesége, Jagelló Izabella királyné (Képek forrása: Wikimedia Commons)
Bakfark népszerű és megbecsült tagjává vált a királyi udvarnak. A királyi házaspár oly elégedett volt vele, hogy János király nemesi címmel ruházta fel az ifjú lantművészt. Azonban Budát hamarosan elérte a történelem vihara: miután János 1540-ben meghalt, és közelgett a főváros török megszállása, a muzsikus nem tudta tovább kamatoztatni tudását itthon.
Buda ábrázolása 1541-ben, az ostrom idején, nyugat (fent) és kelet (lent) felől. Johan Siebmacher metszete Nikolaus Meldemann korabeli rajza alapján (Forrás: mek.oszk.hu)
A fiatal lantos és pártfogója, Jagelló Izabella útjai elváltak: a megözvegyült királyné Budáról Erdélybe vonult vissza, Bakfark pedig (mai szóhasználattal) nemzetközi karrier felépítésébe kezdett. Először Párizsban a francia, majd Krakkóban a lengyel királyi udvarban szolgált. Utóbbi helyen Jagelló Izabella bátyja, II. Zsigmond Ágost király és édesanyja, Sforza Bona királyné vette pártfogásába. Königsbergben elnyerte a porosz herceg támogatását is, még II. Miksa német-római császár (a részekre szakadt Magyarország „másik” királya) is meghívta Bécsbe. Többnyire Vilniusban élt, ott házasodott. A Budáról indult tehetség virtuóz játékával, újszerű megoldásaival bejárta Európát Lyontól Gdanskig, Velencétől Wittenbergig. Több lantoskönyve is megjelent különböző országok nyomdáiban. Személye körül Lengyelországban kultusz alakult ki: költemények, festményábrázolások szereplőjévé vált.
A Bakfark, Bona királyné lantosa című festmény 1856-ból (a lengyel Ignacy Gierdziejewski műve). Mellette a zenész 1565-ben Krakkóban nyomtatott lantoskönyvének címoldala (Források: Wikimedia Commons; MDZ Digitale Bibliothek)
A törökök által megszállt Budára sosem tért vissza, de utoljára Gyulafehérvárott szolgált János Zsigmondnál (Bakfark legelső pártfogóinak, Szapolyai Jánosnak és Jagellói Izabellának a fiánál). 1570 után halt meg Padovában pestisjárvány következtében (halálának pontos évéről is vitatkoznak a történészek).
Bakfark Bálintot a magyar fővárosban töltött tanulóévek döntően segítették hozzá ahhoz a széles körű tudáshoz, amely végső soron képessé tette őt az európai zenekultúra formálására. Az utókor igen későn rótta le tiszteletét előtte: 1987-ben, Budapest II. kerületében nevezték át a Széna tér melletti Ipari tanuló utcát az ő nevére. Érdekes véletlen, hogy ez a kicsi utca merőlegesen érintkezik a középkori Buda egyik városfalával, amit még Bakfark is láthatott a saját szemével.
A Bakfark Bálint utca északi vége találkozik a Margit körút mentén húzódó középkori városfal megmaradt részével. A kettő együtt közrefogja az egykori budai polgári lövölde épületét (Forrás: Google Earth)
Az Alsóvárost védeni hivatott fal egészen 1686-ig látta el feladatát, amikor Buda ostroma során a városfal nagy részét szétlőtték. Maradványait Lux Kálmán tárta fel 1934-ben.
A középkorban épült Alsóvárosi védőfal megmaradt része a Margit körút mellett, a Bakfark Bálint utca irányából. 1969-es felvétel (Forrás: Fortepan/Képszám: 126383)
A II. világháború idején a fal több része is megrongálódott, ezeket az 1950-es években elbontották. A Margit körút menti ép szakasz teteje védőréteget kapott, hogy részben óvja a műemléket az időjárás viszontagságaitól.
Egy „csipetnyi középkor” a Bakfark Bálint utca mellett – ezt a falat a lantművész is láthatta. Mögötte az egykori budai polgári lövölde épülete (Fotó: Mészáros Dávid/pestbuda.hu)
A városfal kissé megkopott emléktáblája (Fotó: Mészáros Dávid/pestbuda.hu)
További érdekesség, hogy a fal egy része házfalként működik 1754 óta: ekkor épült Buda első polgári lövöldeépülete. A helyszín 1696 óta a lőgyakorlást szolgálta azzal a céllal, hogy felkészítése a lakosságot, ha a kiűzött törökök ismét nagy erőkkel megtámadnák Magyarországot. Az 1754-es barokk épületet 1826-ban egy klasszicista szárnnyal bővítették Kimnach Lajos építőmester tervei alapján. Ez a szárny maradt meg napjainkra, mely jórészt a Bakfark Bálint utcára esik.
Gyalogosátkelő a Bakfark Bálint utcán, parkoló autók az egykori budai lövölde épülete előtt. Az épület jobb oldalán látszik a középkori városfal házfalként szolgáló része. 1979-es felvétel (Forrás: Fortepan/Képszám: 207335)
A lövöldében 1868-ban Ferenc József is járt. A századforduló idején már vendéglő is működött bene. Napjainkra a lövölde megszűnt, a vendéglő maradt, a lebontott barokk szárny helyén ma fedett műjégpálya található.
A Bakfark Bálint utca északi irányból fényképezve. Jobbra az egykori lövölde épülete. Háttérben magasodik a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Kollégiuma (Fotó: Mészáros Dávid/pestbuda.hu)
A Bakfark Bálint utcához kötődik egy 1956-os harci jelenet is: két ipari tanuló diák innét adott le sorozatos lövéseket a Széna tér felől érkező szovjet csapatok irányába, hogy saját kollégiumukat védjék. A halálos válaszcsapást úgy tudták időben elkerülni, hogy a kollégium hátsó udvarán keresztül menekültek el a helyszínről.
A Bakfark Bálint utca déli irányból fényképezve. A jobb oldali épület volt az ipari tanulók kollégiuma (ez adta az utca korábbi nevét) (Fotó: Mészáros Dávid/pestbuda.hu)
Amilyen kicsi a lantművészről elnevezett utca, oly sok emléktábla látható a helyi épületek falain: kettő Bakfarkról emlékezik meg, egy pedig a lövöldéről. A legújabb táblát 2022 októberében helyezték el az 1956-ban harcoló két ipari tanuló emlékére.
Bal szélen emléktáblák Bakfark Bálintról, jobbra fent a lövölde épületéről, jobbra lent pedig a helyi 1956-os eseményről (Fotók: Mészáros Dávid/pestbuda.hu)
Budapest méltóképp megemlékezett Bakfark Bálintról, akinek a teljesítménye igazolja a magyar szellemi tudás évszázadokra visszanyúló erejét. Művészete és munkái nélkül a zenei világ és az egyetemes kultúránk szegényebb lenne.
Nyitókép: A késő középkori Buda, a Schedel-krónikában látott ábrázolás alapján. A kép megjelent az 1846-os „A magyar nemzet napjai a Mohácsi vész után” című könyvben. A kisebb képen Bakfark Bálint alakja a művész 1553-as lyoni lantkönyvéből (Forrás: Wikimedia Commons)
Pentru a putea adăuga comentarii trebuie să fii membru al altmarius !
Alătură-te reţelei altmarius