Irta : Magyarász Ferencz
Fekvés.
A régi Bodrog-, a mai Bács-Bodrog vármegyének éjszaknyugati sarkában, ott, a hol a Sugovicza-ág elhagyja a Dunát, az éjszaki szélességnek 46-ik és a Greenwichtől számított keleti hosszúságnak 36-ik foka alatt terűl el Baja törvényhatósági joggal felruházott város. Fekvése sík, kelet felé szemmel alig észrevehetően (97-112 m. az Adria fölött) emelkedik, nyugat felé a pécsi és pécsváradi hegyek, a Mecsek meg a Zengő zárják el tiszta időben a szemhatárt. Talaja homokos, de nem terméketlen; szántóföldnek, szőlőnek alkalmasabb, mint legelőnek. A Dunához közel eső rész gazdag a talajvízben, a mit a "Posványos" elnevezés is igazol.
Lakosság.
Lakossága 22,126 (1908), ebből 17,200 róm. kath., 220 gör. kel., 164 ág. hitv. ev., 217 ref., egynehány unitárius és 4325 izraelita. Nyelvre legtöbb a magyar (89%), ezenkívűl van 6.6% bunyevácz és 4% német, az utóbbiak jobbára bevándorlott vinczellérek. A házak száma kerek 3000. A város területe 15,053 km2; ebből 8995 hektár a termékeny határ.
Beosztás.
Maga a város kilencz kerületre van felosztva: I. Belváros, II. Józsefváros, III. Istvánmegye, IV. Kiscsávoly, V. Katonaváros, VI. Rókusváros, VII. Szállásváros, VIII. Homokváros és IX. Szentjános, a Duna mellett. Ehhez járúlnak a kültelkek: Mátéháza és Cserepes puszták.
Vizei.
Mindamellett, hogy a város fekvése alacsony és közel van a Dunához, élvezhető vízben ugyancsak nem nagyon bővelkedik, sőt nagyobb szárazság idején a kútak vize is erősen apad. Vize szíkesízű, sárgás színű. A városnak két ártézi kútja van; a harmadikat most ásatja a m. kir. tanítóképző-intézet. Ezeknek a vize kénes tartalmú, frissen néha 22° C. meleg. A város talaján kelet-nyugati irányban azonban egészséges vizű ér húzódik végig a föld alatt; innen van az, hogy rossz kútak szomszédságában néha igen üdítő vizű kútak akadnak, melyekre az egész környék lakossága jár vízért. Ugyancsak kelet-nyugati irányban folyik végig a városon, hol nyíltan, hol meg a házak alatt a Kenderes-ér, mely az ú. n. vöröshídnál ömlik a Sugoviczába.
A város vízrajzáról szólván, meg kell még emlékeznünk a Ferencz József-csatorna tápcsatornájáról, mely Bajáról a Sugoviczából kiindúlva, párhúzamosan halad a Dunával Bezdánig, s melynek az a rendeltetése, hogy a Ferencz József-csatornának a vízállását szabályozza. Erre a czélra szolgál az a hatalmas zsilip, melyet 1876-ban Türr István épített a csatorna kiinduló pontjától valamivel lejjebb. A nagyarányú vízmű építésének emlékét az egyik zsilipkamara falába erősített márványtábla örökíti meg.
Határai.
A város határa éjszakon a pestvármegyei Bajaszentistván, éjszakkeleten Csávoly, keleten Bácsbokod, délen Bácsvaskút, délnyugatra Bátmonostor és a vármegyéjével alig összefüggő pestvármegyei Szeremle. Egytől-egyik síkon fekvő községek, jómódú, legnagyobbrészt vegyes ajkú lakossággal. Az egyik Szeremle, a tolnamegyei Sárköznek a keleti végvára, a színmagyar közöttük.
Történelmi visszapillantás.
Baja városa nem dicsekedhetik nagy történelmi múlttal. Ha volt is hadak útjának állomása, nevéhez nem fűződik semmiféle világtörténelmi eseménynek véres, dicsőséges vagy szomorú emléke.
A város neve.
A rómaiak mindenesetre jártak e helyütt. Hisz torkoló vizek sarkát maga a természet is várnak predesztinálja, mert félig be is van kerítve, a közlekedés is 291útba ejti. Itt pedig a Duna meg a Sugovicza mentén önként kínálkozott ily települő hely, s miként itt-ott elég nagy számban talált régiségek bizonyítják, egy Patavium nevű római castrum állítólag a mai Baja város déli határában levő Pető-dűlőben keresendő. Ez azonban csak föltevés, melynek a nem mind római eredetű leleteken kívűl, csak a névhasonlóság a főbizonyítéka.
Ugyanily hipotézis az is, mely a mai Baja területére helyezi a Francovillanevű végvárat, melyet Nagy Károly alapított 801 és 803 között, az avarok elleni harczaiban. E föltevést támogatja az a nehány gyűrű, melyet Baja és Vaskút határában avar eredetű sáncznak tartanak. Tény, hogy 1260-ban "Francovilla, alias Baja" szerepel okleveleinkben.
Miként a város őstörténete a feltevések ködébe vész, úgy magának a városnak neve is csak bizonytalan találgatásoknak tárgya. Iványi az ő "Bács-Bodrog vármegye... Helynévtára" czímű jeles munkájában nem is foglalkozik ezzel a kérdéssel, melyet a nyelvészkedés hol Bajánvezérrel, hol meg a német Bai, öböl szóval hoz összefüggésbe. Igaz ugyan, hogy Baján vezérről, az avarok híres khagánjáról nevezhettek el községet, - a sopronmegyei Bajánlaka támogatja e föltevést, de a rokonhangzás még nem elég magyarázata annak a nyelvtörténetileg szokatlan jelenségnek, hogy a Bajánból miként lett a Baja szó, mikor semmi szükség sem volt erre a kopásra. A mi pedig a német Bai szót illeti, elég azt megjegyeznünk, hogy az a franczia baie, nyílás, torkolat szóból származik s aligha volt még meg magában a német nyelvben, mikor Baját már Bajának nevezték.
Legvalószínűbb, hogy a város neve a Vajas nevű értől ered, mely a Sugovicza kiinduló pontjától valamelyest éjszakra halad, párhúzamosan a Dunával, éjszaknyugat felől határolva Baja város területét. A kezdő mássalhangzó változása nem ellenkezik e föltevéssel, hiszen a Grimm-féle ú. n. rotácziós törvény ezrével ismeri a rokon b és v mássalhangzóknak ilyetén fölcserőlédését.
A vidék lakossága valamikor színmagyar volt. Hiszen őseinknek egyik főfoglalkozása a halászat lévén, csak természetes, hogy ezt a vízrajzilag önként kínálkozó pontot kellőleg megbecsűlték, midőn e vidéken megtelepedtek. Az a sok magyar helységnév is, mely a vármegyét illető oklevelekben előfordúl, - Besenyő, Tölgyesfoka, Bátamonostor, Szőllős, Bokod, Apáti stb. szintén bizonyítja, hogy a Baja és a mostani Apatin közötti területet magyarok lakták.
A város urai.
Mátyás királyunk 1463-ban, pünkösd ünnepén, a török ellen indítandó diadalmas boszniai hadjárat ügyében Tolnán országgyűlést tartván, Bajánál kelt át a Dunán, hogy Tomassevits bosnyák fejedelemnek segítségére siessen. Ugyancsak ő adományozta 1472-ben a Bajai családnak Bajai Andrásban történt kihaltával Baja és Pethe helységeket a Czobor család Imre, János és Márton nevű tagjainak. A család kezén, némi megszakítással, meg is maradt a birtok egészen annak utolsó tagjáig, gróf Czobor Józsefig.
A mohácsi veszedelem után alig nehány napra, 1526 szeptemberében, a győztes törökök bevonúltak Bajára is és elfoglalván az egész vidéket, közigazgatási kisebb székhellyé, nahijévé tették és a szegedi szandzsákságba és a budai beglerbégségbe osztották. 1542-ben Mehemed bég 300 besliával, vagyis önkéntes lovassal Baján állomásozott. A természettől is eléggé védett helyen a törökök párkányt, vagyis földvárat építettek, melyet Verancsics szerint 1553-ban az egri őrség elpusztított. Czobor Imrét 1579-ben fosztották meg bodrogvármegyei birtokaitól.
A török defterek, vagyis adólajstromok szerint, Bajának 1580-ban 18 és 1590-ben 22 adózó háza volt.
A hódoltság szomorú idejéből nevezetesebb eseményt nem jegyeztek föl a város krónikái. A város területe országútja volt a portának, midőn Budával valami dolga akadt; egyébként csak annyit mond róla Dzselálzáde Musztafa egykori történetíró, hogy Tojgun budai pasának akadt itt egy kisebb jelentőségű összetűzése magyar portyázókkal.
A török világ után.
Buda visszafoglalását követő esztendőben, 1687-ben, Baja is fölszabadúlt a török járom alól. Egyelőre nem jutott a Czoborok kezére, hanem a commissio neoacquistica lefoglalta a kincstár számára. A török hódoltságnak egyik következménye volt tudvalevőleg a Duna-Tisza közötti községek számbeli nagy gyarapodása, mely máig is meglátszik a 10.000 léleknél is többet számláló falvakon; Baja is felszívta sok olyan kisebb községnek a lakosságát, melyek azóta 292teljesen meg is szűntek. Főleg az iparosok tömörűltek Baján, mely így nagyságban, lélekszámban folyton emelkedve, I. Lipót királytól szabadságlevelet kap. Ennek kelte 1696 deczember 24-ike, Ádám és Éva ünnepe. Kétségtelen, hogy ezért van Baja városának a czímerében a két paradicsomi ősember, meg a tudás fája a kigyóval.
Bács-Bodrog vármegye 1699. évi összeírásában Baja városa már 535 gazdával és 199 iparossal szerepel.
Baja mezőváros.
Kamarai mezővárossá 1714-ben lett a város, melynek ekkor két bírája, de csak 142 adófizetője volt. Bizonyára a kurucz felkelések okozta zavarokban apadt le ennyire a lakosság.
1727-ben a város visszakerűlt a Czobor család tulajdonába, melynek akkor Czobor Márk Ádám, bodrogvármegyei főispán, kamarás és vérteskapitány volt a feje.
Czobor Márk Ádám beletörődött a megváltozott viszonyokba és a városnak szabadalmait tiszteletben tartota, sőt 1500 frt évi bérért némely birtokát haszonbérbe is adta a városnak. A bérösszegnek az akkori viszonyok szerint való nagysága mutatja, míly törekvő volt már akkor a lakossága.
Bevándorlás.
A lakosságról szólván, meg kell emlékeznünk arról a boszniai bevándorlásról, melynek idejét, egykorú oklevelekre támaszkodva, 1686-1690 közé tehetjük. (L. Evetovics, Képek Baja város múltjából, 9. old.) A törökre nézve oly szerencsétlen kimenetelű 1683-iki bécsi hadjárat után ugyanis Kara Musztafa nagyvezér vert hadai a Balkán félszigeten, de különösen Boszniában óriási módon kegyetlenkedtek. Radnich Mihály bosnyák ferenczes barát, később budai gvárdián, 1686-ban azt írja Rómába a propagandának: "Életünk nem élet, hanem ideig-óráig tartó tengődés, éjjel-nappal az erdőben, a barlangokban rejtőzünk."
Ily körűlmények között fogamzott meg a sokat zaklatott bosnyák népben a Magyarországba való költözés gondolata, mely a mondott időközben valóra is vált. Bajára főleg Dolnja-Tuzla vidékéről jöttek. De hogy herczegóczok is szép számmal lehettek közöttük, arra a "bunyevácz" névből következtethetünk, mely gyűjtő-neve az összes bevándorlott bácsmegyei és pestmegyei katholikus illíreknek és Popovich M. György szófejtése szerint annyit jelent, mint Bunamenti; a Buna pedig a herczegovinai Neretvának balparti mellékfolyója.
Az utolsó Czobor, a ki Baja városát bírta, a tékozlásáról híres Czobor József volt, ugyanaz, a ki a hagyomány szerint azt a fogadást, hogy kinek lesz egy udvari estélyen a legdrágább ruhája, azzal nyerte meg, hogy családi képtárából egy valódi Rubens-képet kivétetett a keretéből s abból csináltatott mellényt magának. Nem is csoda, hogy ilyen költekezés mellett egyre-másra el kellett adnia vagy zálogosítania birtokait. Bajára 1741-ben kerűlt a sor. Április nyolczadikáról kelt az a kamarai engedély, melynek értelmében a bajai uradalmat VajaiLászlónak és báró Orczy Lőrincznek adta zálogba 14,000 frtért. Ő maga 1771-ben szegényen halt meg. Utolsó napjait Mária Terézia kegydíjából tengette.
Nehány esztendő múlva a szép birtok a fiskusra száll, mely 1750-ben cserébe adta azt a kulai uradalomért gróf Grassalkovich Antalnak, a ki viszont ugyanaz évben 8000 frton bérbeadta a városnak; de a város fizetésképtelensége miatt, öt esztendő múlva el is vette tőle.
Baja váltságdíja.
A bajai uradalom a Grassalkovich-család kezén maradt, annak III. Antal herczeg személyében 1841-ben történt kihaltáig. A Horváth, Viczay, Zichy-Ferraris családok egymást váljták fel a birtoklásban, míg végre 1862-ben a város Zichy-Ferraris Bódogtól magát 722 ezer frtért megváltotta s az egész uradalmat az azóta megszűnt ménessel egyetemben a saját kezelésébe vette át.
Baja fellendülése.
A városnak mind lakossága, mind pedig forgalma és kereskedelmi fontossága, kivált a XVIII. és XIX. század határmesgyéjén, rohamosan emelkedik. Míg 1791-ben a városnak csak 5109 katholikus lakója volt, addig 1840-ben már 12,395 a lélekszáma a kath. hitközségnek. Pedig abban az időben a görög keleti lakosság nem volt még apadóban; a bevándorló németség között pedig akadt lutheránus is, úgy hogy a zsidókkal egyetemben 1840-ben 14,269 a lakosok száma.
Ezen a nagy szaporúlaton nincs mit csodálkoznunk. Baja városát fekvése predesztinálta arra, hogy kereskedelmi góczpontja legye az egész Felső-Bácskának; sőt mikor 1802-ben megnyílt a Ferencz-csatorna, az árú- és terményforgalom 293a Bánátból is Bajának vette útját. Komáromból, Győrből jöttek ide a hajósok, a kik ennek az áldott vidéknek bő termését külföldre szállították.
Egy földrajzi író a XVIII. század végéről, névleg Korabinsky János Mátyás, kinek "Geographisch-historisches und Produkten-Lexikon von Ungarn" czímű érdekes munkája 1788-ban jelent meg Pozsonyban, egyenesen "Kis-Pest"-nek nevezi Baját, híres és látogatott vásáraiért. (I. m. 25. old.)
Sajnos, hogy Baja városának múltjáról szólván, kereskedelmének, iparának és forgalmának virágkorát is a múltba kell helyeznünk. Ugyanis azok a tényezők, melyek a virágzást előidézték, manapság már meg vannak tizedelve. Megapasztotta őket az, a mi másutt a haladásnak szokott alapfeltétele lenni, t. i. Bács-Bodrog vármegyének vasúti hálózata, mely a forgalmat szinte egy csapásra elterelte Bajától.
Hanyatlás.
Annakelőtte ugyanis mind a személy-, mind az áruforgalom lebonyolításának főeszköze a hajó, nevezetesen a gőzhajó volt. Baja városát is a hajózás tette egy nagy vidék kereskedelmének góczpontjává. Főleg a mezőgazdasági kivitelnek útja Bajáról indúlt ki, vagy Baján ment át. Magáról Szabadkáról óriási mennyiségű gabonát szállítottak hetenként kétszer a fuvarosok. A környék többi községeinek forgalma is Baján összpontosúlt; elannyira, hogy úgyszólván minden falunak meg volt Baján a maga külön hombárja, vagy a hogy Baján ejtik: hambárja, no meg a saját külön kocsmája. Nagyon természetes, hogy a midőn a múlt század derekán évenként körűlbelűl egy millió pozsonyi mérő gabonát szállítottak Budapestre s onnan a külföldre, a midőn néha ötven hajó és számos dereglye vetett horgonyt a Sugoviczában: ez a nagy árúforgalom egyúttal óriási emberforgalmat is jelentett, ez pedig nagyban emelte a város kereskedelmét és iparát. Hiszen annak a sok embernek élnie is kellett, meg aztán a vidéki ember, ha már egyszer behozta a maga termését Bajára, szükségleteit is itt szerezte be. Innét van az, hogy míg egy 1840-beli összeírás szerint, a mikor pedig csak egyhamrada volt a mostani lakosságnak, 1173 iparos volt Baján, míg a mostani Ipartestületnek csupán 900 körűl járnak a tagjai. Hozzátehetjük e kedvezőtlen képhez azt is, hogy akkoriban voltak iparágak Baján, melyeknek azóta írmagjuk is kiveszett a városban; 1840-ben pl. volt itt négy puska-míves, egy orgonacsináló, hat harisnyakötő, három posztónyíró, egy keztyűs, három szegkovács, tizenhat szappanos, tizenkét tímár, húsz kalapos; ezekből manapság egyetlen egy sincsen, pedig nem mindegyiket tett fölöslegessé a gyáripar. A 27 kályhásból maradt 4, a 2 kosárfonóból, rézmívesből maradt 1-1, a 8 fésűsből, 6 olajsajtóból nemkülönben, hogy a 280 csizmadiáról és 60 szűrszabóról ne is szóljunk. Ezekhez a szomorú adatokhoz vegyük még hozzá azt a tényt, hogy Baja városának legforgalmasabb helyein vagy üresen áll hónapokon át egy-egy üzlet, vagy megbukik, a ki beleköltözik: akkor tiszta képet alkothatunk magunknak Baja város kereskedelmi és ipari jelentőségének természetellenesen gyors- és nagyarányú hanyatlásáról.
E visszafejlődésnek első és legfőbb oka volt a Budapest és Szabadka között 1882-ben megnyílt vasúti forgalom, mely a rákövetkező esztendőben Újvidékig hosszabbodott. Mihely Szeged Zomborral Szabadkán át már 1869-ben, Eszékkel a gombosi gőzkomp segítségével pedig már 1870-ben össze volt kötve, s az újvidéki vonalat is rövidesen megnyújtották Zimonyig, majd Belgrádon át Konstantinápolyig: ez a kereszthálózat abszorbeálta legnagyobb részét annak a forgalomnak, melynek súlypontja azelőtt Baján volt. Hiába kötötték össze Baját Szabadkával 1885-ben, Zomborral tíz évvel utóbb: ezeknek a szárnyvonalaknak már nem volt semmi gazdasági fontosságuk és hatásuk, a régi víziútakéhoz képest.
Vajjon az új híd megtéríti-e majd a vámon, a mi a négy évtízed óta elveszett a réven Baja város számára? Ez a jövő titka.
Akkor virágoznék fel itt újra az ipar és kereskedelem, ha végre teljesen kiépűlne a Budapest-eszéki dunamenti vasút a Dunának akár jobb, akár balpartján. Hiszen egyelőre végtelen nehézkes az összeköttetés magával a fővárossal is, melyet csak a szabadkai nagy vargabetű árán lehet megközelíteni, nem is szólva a közeli Kalocsáról és Bezdánról vagy Apatinról, melyek a hajójáratok szünete alatt Budapestnél is távolabb esnek Bajától. A mit a vasút vett el Bajától, csak a vasút adhatja vissza. Némi javulás ugyan mutatkozik már e tekintetben; hiszen a baja-bezdáni vasút kiépítése már elhatározott tény, a Kiskőrössel 294vagy Dunapatajjal való összeköttetés körűl is javában folynak a tárgyalások a híd másik végén pedig Battaszék és Pécs között terveznek vasútat a Mecseken át; de hogy mit és mennyit nyer majd Baja ezen új vasútvonalakkal, az szintén még a jövő titka.
És most térjünk vissza a jövőből a múltba, hogy annak egyik legszomorúbb lapját felüthessük.
Az 1840-ik évi tűzvész.
Értjük az 1840 május elsejei nagy tűzveszedelmet, melynél irtóztatóbb katasztrófát nem ért meg a város. Majd minden nagyobb városnak megvolt a maga nagy szerencsétlensége, mely árvíz vagy tűzveszedelem alakjában évtizedek munkáját máról holnapra tönkretette; Baja városának is át kellett szenvednie ily katasztrófát, mely hogy végzetessé nem vált reája nézve, egyedűl a lakosság szivósságának és az impozáns módon megnyilatkozott országos részvétnek köszönhető.
Pénteken délután fél kettőkor a Felvégen, a Pesti-úton kigyúlladt egy ház. Máig sem tudni, mitől. Az orkánszerű szél néhány percz alatt lángba borította az egész várost. Leégett 1282 lakóház, 812 melléképület, 6 templom és a kórház, összesen 2101 épület, közötte a gimnázium, a Ferenczrendiek kolostora a templommal együtt, a kath. plébánia-templom és a temetői Rókus-kápolna, mindkét szerb templom és a Grassalkovich-kastély. Kárbaveszett 260.000 pozsonyi mérő gabona, egy Adamovich nevű ügyvédnek pedig 80.000 frtja égett oda a padlóban, a hol, - takarékpénztár híján - rejtve tartotta. A kútak kiszáradtak, a Kenderesér vize átmelegedett, hogy szinte tűrhetetlenné vált. A szomszédos Vaskút (10 km) sőt Gara község (19 km) lakosai kénytelenek voltak házaik tetejét locsolni, mert az iszonytató szél egészen odáig hordta az égő nád- és szalmacsóvákat, sőt a pörnyét levitte egészen Zomborig.
Mondanunk sem kell, hogy a végzetes katasztrófa sok emberéletet is követelt. Nem kevesebb mint 78 ember lelte halálát a lángokban vagy halt bele az akkor kapott sebeibe.
Oltásról szó sem lehetett. Ki-ki örűlt, hogy puszta életét megmenthette. A közeli Pandúrsziget és a sumári major adott menedéket a szerencsétleneknek. Esztendőkig tartott, a míg a város azt a mérhetetlen elemi csapást, mely hozzávetőleg 8 1/2 millió koronányi kárt okozott, ki tudta heverni.
De kiheverte, ha nehezen is. Ez a szülőföld varázsa, hogy nem szakad el tőle az ember, ha az mostohán bánik is vele. A menekülők hozzáláttak a város újjáépítéséhez, s hogy nem hiába, azt az a gazdasági föllendűlés mutatja, mely éppen a nagy tüzet követő időszakba esik.
Magának a tűznek az emlékét két chronosticon őrzi. Az egyik a szent ferenczrendi kolostor folyosóján olvasható s így hangzik:
BaIanIs MaIae trIstes fVere CaLenDae, Igne fVrente fero, teCta sVperra rVVnt.
A másik az 1841-ben újjáépített plébánia-épületnek a homlokzatán hirdeti az újjáépítés esztendejét:
E paplak LángVészI porát sajnáLVa tekInték
Nagy LeLkek, s azt Vjjá s szebbé tennI sIettek.
Értök ezért bVzgó szIV küLDI ImáIt az Vrhoz.
Ugyancsak a nagy tűz emlékezetére minden pénteken d. u. kettedfél órakor negyedóráig szól a kath. templom nagyharangja.
A szabadságharcz nem szántott véres barázdát Baja városának földjén. Az illír anyanyelvű lakosság mindenkor sokkal magyarabb volt érzésében, hogysem csak egy pillanatig is megtántorodott volna hazafiaságában. Rajachichéknak nem volt talajuk Baján.
Baja mint sz. kir. város.
A midőn még azt jegyezzük meg, hogy Baja városát a király 1858-ban önkormányzati joggal ruházta föl, az 1870. évi XIII., 1873. évi XI. és 1886. évi XXI. t.-cz. pedig mint rendezett tanácsú várost, illetőleg törvényhatóságot iktatta törvénybe, búcsút vehetünk a város múltjától, hogy jelenére fordítsuk figyelmünket.
A mi legelső sorban, ha nem is legjobban érdekel bennünket a jelenben, természetesen a város külső képe, hisz ez ötlik leghamarabb szemünkbe.
A város leírása.
Mint minden alföldi város, a hol a hellyel nem kell takarékoskodni, Baja városa is igen nagy területen épűlt. Hiszen még a belvárosban is alig van ház, melynek ne volna tágas udvara és kertje. Baja a szép udvarok városa. Minden 295udvarban virágok díszlenek, egyik-másik valóságos rózsaliget, mely jól esik a szemnek és föltűnik az idegennek. Talán a magán-virágkedvelés az oka annak, hogy a városnak máig sincsen valamire való parkja vagy sétatere. A mely hiányon különben a főtér vagy Szent István-tér parkozásával fog a város a közel jövőben segíteni.
Érdekes jelenség, hogy mily kevés Baján az emeletes ház. Kétemeletes egyetlen egy volt azelőtt, az is öszedőlt 1902 húsvétjakor. Azóta a tanítóképző-internátus épülete az egyedűli kétemeletes ház Baján. Ezenkívűl csupán 41 ház emeletes a háromezerből: mindenesetre oly körűlmény, mely eléggé igazolja, hogy valaha míly olcsó lehetett itt a telek.
Az utczáknak nincsen aszfalt-burkolatjuk. Manap már a legtöbb utcza - kivéve a kültelkeket - ki van kövezve terméskővel, míg a gyalogjárók nyolczszögű égetett téglával vannak kirakva. Ez a fajta kövezés egyébként tiszta is, mert tíz perczczel a legnagyobb nyári zápor után bízvást sétálhat rajta az ember. Kényelmes is, mert nem oly hepehupás, mint a közönséges terméskő, meg nem puhúl meg a kánikulában, mint az aszfalt. A kövezés egyébként igen drága mulatság Baján, mert a hozzávaló anyagot a komárommegyei Süttőről kell ideszállítani. Nem is csoda, ha egy-egy kőnek a kifaragása, ideszállítása és elhelyezése 20 fillérnél többe kerűl a városnak.
Az utczákat gázzal világítják. Villamostelepe nincsen a városnak, mely nagyot hibázott akkor, a midőn egy augsburgi részvénytársasággal 50 évre szóló szerződést kötött a város világítására nézve, mert bár az ipari gázt itt is olcsóbban számítják s a belváros területén Auer-égők világítanak: a város keze mégis meg van kötve és nem szabadúlhat e most már elavúlt világítástól, mely azonfelűl nem is nagyon sűrűen világít és a szerződés holdtöltekor egyáltalában nem. Újabban azonban mozgalom indúlt meg a városban egy villamos telep építése iránt, melynek az volna a rendeltetése, hogy legalább a magánfogyasztást szolgálja és gázgyárral kötött szerződésben körvonalazott városrészeken kívűl eső területeken a közvilágítást teljesítse.
Az utczák rendre be vannak fásítva, legnagyobbrészt akáczfával, de találkozik némely helyütt platán és égerfa is, míg a szentjánosi útat jegenyék és nyárfák szegélyezik.
Vízvezetéke nincs a városnak. A csatornát is a Kenderes-ér helyettesíti. Az ártézi kútak vizét more patrio lajton hordják szét a városban; a csilingelő kocsikat a lakosság apraja-nagyja ismeri.
Az utczák általános képéről szólva, megemlítendőnek tartjuk azt a specziális szokást, hogy az alsóbb néposztályok férfi-lakosai idejüket csoportokban összeverődve, az utczán töltik. Télnek évadján még hétköznapokon is, itt-ott akkora a csoportosulás, hogy idegen ember valami kisebb fajta népgyűlésnek nézné. Külön helyük van a munkakereső napszámosoknak, favágóknak, cselédeknek és fuvarosoknak; utóbbit, akár Szegeden, Baján is "koplaló"-nak, a fuvarost meg "koplalós kocsis"-nak hívják.
Tegyünk most egy sétát a városon át, úgy osztva be útunkat, hogy annak minden nevezetesebb pontját érintsük.
Útunkat a Baját éjszakra érintő, de még Pestvármegyéhez tartozó Bajaszentivánnal kezdjük meg, az Istvánmegye nevű városrészben, ott, a hol a Baja-Báttaszék közötti áthídalás magas töltése végignyúlik az országúton. A töltéskor sok föld kellett, miáltal jókora terület nivellálódott. E területen áll a Schmidt és Tsa új gőzmalma, nemcsak hatalmas arányaival, hanem architektonikus csínjával is meglepve azokat, a kik a híd felől a városba érkeznek.
Az útat - Pesti-út - jobb felől házak szegélyezik, balról szőlők terűlnek el, melyek, kivált májusban, mikor a gyümölcsfák virágoznak, messziről gyönyörködtetik a szemlélőt. Csak a belváros felé találunk már balról is házakat.
A Pesti-út a Vásártérbe torkol. A Vásárteret a vasúti töltés és állomás osztja kétfelé. A keleti rész az állatvásártér, a nyugati kirakodó vásár. Baja városának öt vásárja van, ezek között leglátogatottabb a szeptemberi és deczemberi, a mikor itt rengeteg nép gyűl össze az egész vidékről.
A vásártéren fordúljunk kelet felé, a merre a kocsiút a vasúti raktár felé vezet. Jobbról esik a gubóbeváltó hivatal, azon túl a vasúti állomás. Kis méretei megfeleltek az eddigi forgalomnak, de a közel jövőben majd elválik, vajjon megnagyobbodik-e akkorára a forgalom, hogy az állomás épületét is ki kelljen bővíteni.
296Mindjárt az állomás előtt terűl el a vonat-kert. Kár, hogy maga a publikum teljesen elhanyagolja és faczér cselédek, meg közveszélyes egzisztencziák kétes értékű kedvteléseinek prédáját engedi át. Pedig ebből a kertből igen szép sétahely kerűlne ki, hiszen hatalmas platánjai és akáczfái máris kellemes árnyékot nyújtanak. Az új vasút tán inkább fogja majd ide csalogatni a sétáló kedvű publikumot.
Áthaladva a vasúti töltésen és az állatvásártéren, Baja város gazdasági életének egyik specziálitása fogad bennünket. Esztétikai értéke azonban kisebb a gazdaságinál. Itt vannak ugyanis a sertéshizlalók, melyeknek tekintélyes kivitele még inkább növekednék, ha a szabadkaihoz hasonló húsfogyasztó teleppel bővítenék.
Elhaladva a gör. kel. temető mellett, a város egyik nagykiterjedésű szőlőterületére, az ún. n. Vanczaga-dűlőbe jutunk. Itt van a Bajai Gyümölcsészeti Egyesületnek nagy telepe is, az ú. n. Rezső-telep.
A szőlők végén van a régi lovassági gyakorló-tér, délnek az izr. temető.
Térjünk onnan vissza a Szegedi-úton a városba. Említésre méltó a régi méntelepi kaszárnya, melynek emeletén van elhelyezve a városi zálogház. Az inkább hatalmas, mint díszes sárga épülettel fedrén szemben áll a m. kir. állami tanítóképző intézet és internátus, mellette az ifjúsági játéktér, délnek pedig a régi városi polgári és kath. elemi iskola, hol most a kereskedelmi és iparostanonczok oktatása folyik.
A vásárteret nyugaton a kir. járásbíróság és telekkönyvi hivatal nagy saroképülete zárja be, melynek egyik oldala a Mátyás király-térre szolgál. Ez is olyan félbemaradt parknak készűlt, de a sétáló közönség nem igen keresi föl.
Mi is ott hagyjuk és az Arany János-utczába kanyarodunk, melynek végén ott van az impozáns izr. templom, hatalmas oszlopokon nyugvó portáléjával. "Egyedűl az Istennek" - hirdeti az utczai front homlokzatán levő aranybetűs fölírat. A főbejárat a rácsos kerítéssel elzárt udvar felől van.
A templom ékességei közűl megemlítjük a Thora-függönyöket, melyek közűl, főleg a Boschán-család ajándéka, valóságos műremeke a hímzésnek. A kéziratos szentírási pergamen-tekercsek is kész grafikai látványosságszámba mennek. A felállítandó orgona körűl jelenleg folynak a tárgyalások. Az isteni tiszteleten a szentbeszédek nyelve magyar.
A bajai izraelita hitközség példás áldozatkészségének mindmegannyi tanúbizonyságai azok az épületek, melyeknek mindegyike a templom körűl sorakozik és a hitközség kultúrális érdekeit s emberbaráti érzelmeit van hívatva hathatósan szolgálni. Itt van az izraelita elemi és polgári fiú- és leány-iskola, a kisdedóvó, a melyeknek mindegyikében város- és vidékszerte elismert tanerők oktatják a nem is kizárólag izr. vallású ifjúságot, jó magyar érzületre. Itt van az izr. aggok háza, a Jótékonyczélú Leányegyesület népkonyhája, a szomszédos utczában a félszázadnál régibb izraelita kórház.
Az Arany János-utczából a Kölcsey-utczának alsó végére érünk, hol a felső városrésznek egyébként gyér vizű ártézi kútja van. Éjszaknak ott találjuk a Spitzer Károly és Fiai szesz- és élesztőgyárát, majd elhaladva mellette, a m. kir. 4. honvéd huszárezred bajai osztályának kaszárnyájátés a kiskőrösi méntelep bajai osztályának emeletes, díszes, kerttel övezett kaszárnyáját, mely utóbbi már egészen a város szélén áll. Nincs is ebben a városrészben, a Józsefvárosban, más említésreméltó épület, mint a felsővárosi elemi iskola és kisdedóvó a Flórián-utczában.
Visszafordúlva a Haynald-, vagy régi Bárány-utczába, a gör. keleti, Szent Miklósról nevezett plébániatemplomhoz érünk, melyet nagykiterjedésű, értékes vasrácsozat övez. Egyik oldalán van a plébánialak, a másikon az iskola a tanító lakásával.
Még néhány évtizeddel ezelőtt számra és tekintélyre egyaránt kimagasló volt a bajai szerb hitközség; azonban manapság az előbbi tekintetben igen megfogyatkozott, úgy hogy az újvidéki gör. kel egyházmegyéhez tartozó gör. keleti plébánosnak fő jövedelmét a régi alapítványok teszik. Hogy valamikor a városházán is a szerb elem dominált, azt az mutatja, hogy még ma is két templomuk van, s hogy a szerb vízkereszt ünnepén a gör. kel. plébános körmenetben vonúl a városházára házszentelésre. Magának a templomnak magas, díszes és sok képpel ékes ikonosztázionja említésre méltó.
Baja. - 1. A Szent István-tér.
Baja. - 2. A róm. kath. templom.
Baja. - 3. A Ferencziek temploma.
Baja. - 4. A gróf Zichy Bódog-tér.
Baja. - 5. A m. kir. áll. méntelep.
Baja. - 6. A gör. kel. templom.
Baja. - 1. A Fischer-féle alapítványi ház.
Baja. - 2. A Czisztercziták rendháza.
Baja. - 3. Városi közkórház.
Baja. - 4. A városháza.
Această retea este pusă la dispoziţie sub Licenţa Atribuire-Necomercial-FărăModificări 3.0 România Creativ
Pentru a putea adăuga comentarii trebuie să fii membru al altmarius !
Alătură-te reţelei altmarius