Építésekor még nem is Hegyalja útnak hívták, hanem transzverzális útnak. A szerepe ugyanaz volt, mint ma: az Erzsébet hidat összekötni a Budaörsi úttal. Igaz akkor még se M7, se M1 autópálya nem volt, sőt a Bécsbe vezető országút nem is erre, hanem Óbuda felé haladt. Tehát a Gellért-hegyen túli területeket kívánták összekötni Pesttel, és emellett ez volt a Tabán rendezésének egyik első lépése. Az út első részét 1932 decemberében fejezték be, és szakasz átadásáról a Pesti Hírlap 1932. december 18-i száma ezt írta:
„Dr Sipőcz Jenő polgármester szombaton délelőtt 11 órakor megnyitotta az új budai, tranzverzális utat, amely az Erzsébet híd fejétől, a Gellérthegy lábánál indul ki és a Sashegyig vezet. Az új ut egyelőre csak a Csend utcáig kész. Ennek a szakasznak a hossza 700 méter, szélessége 8 méter. Az építkezésnél 20.000 köbméter földet mozgósítottak. Az útvonal szerpentinszerű s legnagyobb emelkedése 5,88 százalék. Az építkezés összesen 155.000 pengőbe kerül. A forgalomnak ma átadott pompás útvonal, amely az egész régi Tabánt átszeli, kereken száz nap alatt épült meg.”
A Hegyalja út helyén a Horgony utca futott, amely 1910-ben így nézett ki (Fotó: Fortepan, Magyar Földrajzi Múzeum / Erdélyi Mór cége)
A Csend utca ma a Hegyalja út része, a Győri és az Alsóhegy utca közötti részt hívták így. Az új út a bontásra ítélt Tabánt szelte át, és ekkor még csak 8 méter széles volt az út, amelyet azonban 10 méterre kívántak szélesíteni, de az ehhez szükséges feltöltések még nem készültek el. Az út az Erzsébet hidat és a belvárost kötötte össze a Gellért-hegyen túli, egyre inkább beépülő budai területekkel, a Sas-heggyel, valamint a Farkasréti temetővel. Persze ekkor, 1932-ben még nem készült el a teljes út, arra még egy évet kellett várni. A beruházás egyben fontos közmunka is volt, hiszen ekkor, a nagy gazdasági válság idején megugrott a munkanélküliség, amelyet központi beruházásokkal is kívántak csökkenteni.
A Horgony utca télen, a Rác fürdő mellett (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
Az útépítés a Tabán rendezésének része volt, amely azonban sok vitát gerjesztett a következő években, ugyanis az eredeti, még az I. világháború előtt született városrendezési terv nem számolt a Hegyalja úttal, hisz akkor a Gellért-hegy nyugati oldala jórészt még beépítetlen volt. Ezért az út miatt a Tabán rendezési terveit is újra kellett gondolni, és volt olyan elképzelés – Warga László pályázat győztes terve –, amely szerint a félkész utat teljesen szinte azonnal át kellett volna építeni. A meglévő úttal Warga ugyanis nem volt elégedett, a Technika című lap 1934. január elsejei száma (tehát a teljes út elkészülte után) ezt írta:
„Tabán jelentékeny és éppen a forgalommentes nyugodt városrész céljára felhasználható területe teljesen alárendelt helyzetbe jut egy – nem is a Tabán, de attól távolabb eső városrészek összeköttetését szolgáló – nagy forgalmú úttal, amely ennek a forgalomnak összes kellemetlen hatását, zaját, porát, benzingőzét a két-három emeletsorral mélyebben fekvő területtel fogja éreztetni, megfosztva azt a kilátástól s az egész városrészt legértékesebb környezetétől, a Gellérthegy déli lejtőjével való közvetlen kapcsolattól. Ez az út ugyanis, – mint idegen test – oly tökéletesen elfalazza a tabáni völgyet a Gellérthegy lejtőjétől, hogy a két terület között kapcsolatot sem az út szintjében, sem az alatt, sem a felett létrehozni nem lehet.”
A Hegyalja út 1939-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 23593)
De térjünk vissza 1932 végére, amikor is a főváros nagy büszkén átadta a félig kész utat. A város a fejlődés lehetőségét látta ebben, a szegényes, lenézett Tabán átépítésének első lépését, hiszen a Tabánt ekkor nem közparknak, hanem egy modern, magas házakkal beépített XX. századi városrésznek képzelték el.
A Tabán rendezési terve Warga László tervei szerintnt (Forrás: Technika, 1934. január 1.)
Az út jelentőségét jól mutatja, hogy nem sokkal a megnyitás után már autóbusz is közlekedett rajta, a Fővárosi Közlöny 1933. április 14-i számában jelent meg az erről szóló engedély, amely szerint:
„A 4-es jelzésű autóbuszok, a mai útvonaltól eltérőleg, az Attila utcától kiindulva a Mészáros utcán, a Pálya-utcán, a Győri-úton, a Csend-utcán és a Hegyalja-úton át haladnak az új tranzverzális úton végig, majd az Erzsébet-hídon és Eskü-úton közlekednek az Apponyi-téren levő végállomásig, innen vissza, ugyanazon az útvonalon. […] Az így megállapított új útvonal hossza 4.3 km és az itteni forgalom, tekintettel a 17 perces menetidőre, 5 kocsival lesz lebonyolítandó, átlagos 7 perces menetsűrűség mellett.”
A busz még nem ment tovább a Budaörsi útnál, és a teljes Hegyalja út sem volt kész, arra még egy évet kellett várni, de már ekkor is fontos kapcsolatot jelentett a Sas-hegy és környéke, valamint a pesti belváros között.
Nyitókép: A Hegyalja út alsó szakasza 1939-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 212345)
Pentru a putea adăuga comentarii trebuie să fii membru al altmarius !
Alătură-te reţelei altmarius