Az egész ország ünnepelte 125 évvel ezelőtt Magyarország fennállásának millenniumát. A kiegyezést követő években, évtizedekben egyre inkább napirendre került, hogy méltó módon kellene emléket állítani az ezredik évfordulónak, végül az 1892 januárjában hozott törvénnyel (II. törvénycikk) döntöttek az akkor még 1895. évre tervezett, Budapesten tartandó országos nemzeti kiállításról. Az Ezredéves Kiállítás Országos Bizottsága 1892 végén alakult meg és megindultak az előkészületek.
Weinwurm Antal felvétele az Ezredéves Országos Kiállítás ünnepélyes megnyitásáról a Vasárnapi Ujság 1896. május 10-i számában
A főváros átengedte a Városligetet a rendezvény céljára, ahol az építkezések mellett jelentős átalakítások is zajlottak. Az ünnepi év és a megemlékezések csúcspontja volt a több mint 500 000 négyzetméternyi területen megrendezett kiállítás, amelynek ünnepélyes megnyitója 1896. május 2-án I. Ferenc József osztrák császár és magyar király, valamint Erzsébet királyné jelenlétében zajlott.
Az 1896. május 2-i ünnepélyes megnyitóról készült fénykép. A Fényképészek Szövetkezete adta ki a fényképész megjelölése nélkül, de Klösz neve olvasható a kép bal sarkában, így ő lehet a készítő (Forrás: FSZEK Budapest gyűjtemény)
A kiállítás, amely egyszerre mutatta be a mezőgazdaság, az ipar és a művészet terén elért eredményeket, a dicső nemzeti múltat és az ország néprajzát, két fő részből állt: a történelmi és jelenkori kiállításból. Az előbbit a városligeti Vajdahunyad várában rendezték, az utóbbi – amely 19 csoportot tartalmazott – a Városliget területén szétszórtan épített, ideiglenes csarnokokban és pavilonokban volt látható.
Azt gondolhatnánk, hogy ennek a hatalmas, reklámértékkel is bíró vállalkozásnak a megörökítése kardinális kérdés volt és a korszak kiváló fotósait külön felkérték a jeles feladatra. Pedig ez egyáltalán nem így történt. A fényképész szakma se készült lázasan az alkalomra. Bár már 1894-től voltak törekvések összefogásra, szervezettebb kiállásra (fényképész egylet megalakítása és kongresszus tartása), de ezek végül a lelkesedés hiánya miatt nem valósultak meg. Ráadásul a fényképész szakma nem volt elég tőkeerős, hogy saját pavilonnal jelenjen meg a kiállításon, ezért a jelenkori kiállítás XV. csoportjában (Papíripar; sokszorosító műiparágak) és csarnokában kaptak helyet.
A Fényképészek Szövetkezete megalakulást követően, 1895 őszén megkezdte a munkát és a fotózást. Így találkozhatunk olyan képekkel, amelyek a városligeti építkezést örökítik meg, vagy télen készültek. Utóbbira példa Weinwurm Antal felvétele a Történelmi Főcsoport épületéről a Vasárnapi Ujság 1896. febuár 2-i számában
A Weiss-féle téglagyártás pavilonjának építése 1896-ban Klösz Gyögy felvételén (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.10.218)
Ezt a mintegy ötezer négyzetméter alapterületű, Baumhorn Lipót tervezte pavilont 1895 tavaszán kezdte el építeni a Lövy Dávid és fia cég. A költségekhez a kiállítóknak is hozzá kellett járulniuk. Azért, hogy a fényképész szakmát aktívabb részvételre buzdítsák, a kiállítás XV. csoportbizottsága – a kiállítási igazgatóság jóváhagyásával – pályázatot hirdetett az országos kiállítás területén 1895. október 1. és 1896. október vége közötti időszakban előforduló, a fényképészeti szakba vágó munkák kizárólagos jogára. Pályázhatott minden olyan hazai fényképész, aki a sokszorosítási ipar pavilonjának költségeihez hozzájárult. A csoportbizottság fenntartotta magának a jogot, hogy az ajánlattevők közül, a felajánlott összegtől függetlenül, szabadon választhasson.
Az Építő Iparcsarnok épülete az Ezredéves Kiállításon (Forrás: Magyar Nemzeti Digitális Archívum/Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum)
A Ganz-gyár pavilonja az Ezredéves Kiállításon (Forrás: Magyar Nemzeti Digitális Archívum/Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum)
A pályázaton nyolc fényképész járt sikerrel, akik egyfajta asztaltársaságot alakítottak: Strelisky Sándor (Strelisky Lipót fia), Weinwurm Antal, Mai Manó és Szigeti, Mertens és Társa (Mertens Ede), Koller Károly utódai (Forché Román és Gálfy István), Klösz György, ifj. Divald Károly és Goszleth István egyenként 1500, együttesen 12 000 forinttal járultak hozzá a kiállítási csarnok költségeihez a kizárólagos fényképészeti jogért.
Rajtuk kívül más hivatásos fényképész nem készíthetett fotókat a kiállítás területén, de az amatőrök ténykedését, vagyis a látogatók saját használatra történő fotózását engedélyezték. A kiállítás látogatására külön szabályzatot írtak, amelynek 6. §-a értelmében a kiállítási tárgyak lerajzolása vagy fényképezése csak a kiállító beleegyezése és az igazgatóság engedélye alapján történhetett.
A szakmailag is kiemelkedő nyolc fotográfus a pályázaton elért sikert követően 1895 őszén megalakította a Fényképészek Szövetkezetét, amely külön engedélyt kapott a kiállítást és csarnokait ábrázoló fényképek a kiállítás teljes területén történő árusítására, valamint biztosították számukra, hogy a XV. csoport pavilonjában műtermet és a kiállítás területén „gyorsfényképek” készítésére sátrakat állíthassanak fel.
A szövetkezet tagjai a megalakulást követően már 1895 őszén megkezdték a munkát és fotóikon megörökítették a városligeti munkálatokat, az épülő pavilonokat is. A Fényképészek Szövetkezete által kiadott képeken jellemzően külön nem tüntették fel a készítőt, így nehéz azokat az egyes fotográfusokhoz kötni. Ez alól kivételek Weinwurm Antal felvételei a Történelmi Főcsoport épületeiről és belső tereiről, valamint Klösz György munkái.
A fényképészeti szövetkezés kiadásában megjelent fotóknál a Történelmi Főcsoport épületeiről és belső részeiről készített képeknél külön fel van tüntetve a készítő neve, Weinwurm Antal (Forrás: Magyar Nemzeti Digitális Archívum/Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum)
A királyi lakosztály dolgozószobája a Történelmi Főcsoport román stílusú épületében a városligeti Vajdahunyad várában Weinwurm Antal felvételén (Forrás: Magyar Nemzeti Digitális Archívum/Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum)
A dolgozószoba egyik másik szögből is látható Klösz György felvételén (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.01.010)
A Könyvtárterem a Vajdahunyad várában Weinwurm Antal felvételén (Forrás: FSZEK Budapest gyűjtemény)
Az bizonyos, hogy Klösz és Weinwurm aktívan dolgozott a kiállítás megörökítésén, főleg az ő képeik mesélnek az utókornak a nagyszabású eseményről, amelyek különböző albumokba gyűjtve is megjelentek. Klösz közel hétszáz képet készített az 1896-os millenniumi ünnepségekről, Weinwurm felvételei pedig megjelentek a Vasárnapi Ujság és az Ország-Világ hasábjain.
Egy dolog hiányzik sokszor fotóikról: a „vásári forgatag”, a hömpölygő tömeg, az érdeklődők sokasága. A kiállítást megörökítő képeik inkább koncentráltak az épületekre, mint magára az eseményre, a hangulatra. Ha jelen is van nagyobb csoport a felvételen, az beállított fénykép az adott kiállító cég vagy étterem dolgozóival.
A Pfaff Ferenc tervezte Közlekedésügyi pavilon Klösz György felvételén (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.09.155)
Müller Károly cukrászdája Klösz György felvételén, az épületet Alpár Ignác tervezte (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.09.006)
A Schoenichen-Hartmann-féle hajógyár kiállítása az 1896. évi Ezredéves Országos Kiállításon Klösz György felvételén (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.09.020)
A reneszánsz épületcsoport részlete a Vajdahunyad várában Klösz György felvételén (Forrás: FSZEK Budapest gyűjtemény)
A Hubert pezsgőgyár tagjai a pavilonjuk előtt a millenniumi kiállításon 1896-ban Klösz György felvételén (Forrás:Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.09.158)
Serly Lajos Magyar Ének- és Zenekara Ős-Budavárában Weinwurm Antal felvételén (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1896. augusztus 9.)
Több kritikus hang is kifogásolta, hogy a sokszorosító ipar alá lett besorolva a fényképészet, mintegy lealacsonyítva azt. A minőségi szakkiállítás – amelyen a nyolc fényképész is kiállított – azonban kárpótolta a nagyérdeműt: Koller tanár utódai (Forché Román és Gálfy István), Strelisky Lipót és Mai Manó tárlata osztatlan sikert aratott, Klösz György, ifj. Divald Károly és Weinwurm Antal inkább a szakmának kívánt kedvezni a fotómechanikai eljárások bemutatásával. A Weinwurm által a kiállítás megnyitásáról készített diapozitív képet a király is nagy érdeklődéssel nézte meg, és elismerését fejezte ki.
A nyolc fotográfus szakmai felkészültségét bizonyítja, hogy a kiállításon különböző díjakkal ismerték el munkájukat: a XV. csoporton belül nagy millenniumi érmet kapott ifj. Divald Károly új iparág meghonosításáért, Goszleth István jó munkáért, Klösz György kivaló fényképeiért és nagyérdemű versenyképességért, Weinwurm Antal kiváló versenyképességért, új iparág meghonosításáért és kitűnő munkáért. A hadügyön belül közreműködők érmét kapta Mertens Ede lovag a közös hadseregbeli fényképfelvételekért. A kereskelemügyi minisztertől aranyérmet kapott Forché Román és Gálfy István, ezüstérmet Strelisky. Ferenc József magyar nemességet adományozott Forché Román fényképésznek, Mai Manó pedig zsűritag volt a XV. csoportnál.
A városligeti Ezredéves Országos Kiállítás 1896. november 3-án bezárt. Milliók látogatták meg, és a korszak neves fényképészeinek – főleg Klösz Györgynek és Weinwurm Antalnak – hála felvételeiken ma is megcsodálhatjuk, hogyan ünnepelt az ország és Budapest 125 éve.
Nyitókép: Halászkunyhó és háttérben a Történelmi Főcsoport épületei a Vajdahunyad várával. Bár a képet a fényképészeti szövetkezés adta ki a fotós megjelölése nélkül, de kivételesen lehet tudni a készítőt. A kép ugyanis megjelent „Az ezredéves Országos Kiállítás Történelmi főcsoport épületei” című kiadványban Klösz György neve alatt (Forrás: Magyar Nemzeti Digitális Archívum/Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum)
Pentru a putea adăuga comentarii trebuie să fii membru al altmarius !
Alătură-te reţelei altmarius