A budapesti Duna-hidakat 1945 januárjában a visszavonuló német csapatok felrobbantották. A Margit hidat is, annak ellenére, hogy a szerkezet jó része már 1944. november 4-én elpusztult, amikor is a németek által aláaknázott átkelő, miközben nagy forgalom volt rajta, váratlanul felrobbant. Januárban pedig az egész hidat megsemmisítették a Margit-szigetre vezető szárny kivételével.
A Margit híd 1942-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 44024)
A budapesti hidak újjáépítésével már 1945. április 19-i ülésén foglalkozott a kormány, majd több szakmai fórum is tárgyalta a lehetőségeket. El kellett dönteni, hogy milyen sorrendben vágnak bele a helyreállításba. A legfontosabb szempontok között volt a híd forgalmi szerepe, és hogy elérhetőek-e a szükséges anyagok, de azt is vizsgálták, hogy mennyire bonyolult az adott feladat. Ezek alapján a Margit hidat az első között helyreállítandó dunai átkelők közé sorolták, közvetlenül a megsérült, de teljesen el nem pusztult Ferenc József, a későbbi Szabadság híd után.
A hídépítést azonban meg kellett, hogy előzze a roncseltakarítás, hiszen a folyóban fekvő szerkezeti elemek és törmelékek nemcsak a hajózást veszélyezték, de félő volt, hogy 1945–1946 telén, a jégzajláskor árvizet is okozhatnak. Csak a roncsok kiemelése két évig tartott. Amíg nem tudtak nekikezdeni a Margit híd újjáépítésének, addig a megmaradt pilonokra 1945-ben egy különleges szerkezet épült, a gázhíd, ugyanis a két part között a gázvezetéket itt vezették át.
A híd romjai 1945-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 45555)
Más gond is volt, egyrészt nem volt elég vasanyag. Illetve anyag még csak lett volna, le is lehetett volna gyártani a szükséges mennyiséget, de a vasművek kapacitását teljesen lefoglalta a Szovjetunió felé történő jóvátételi munka. Ezért elsőként az a döntés született, hogy az új Margit híd vasbetétes betonhíd – azaz egyfajta vasbetonhíd – lesz, hiszen ahhoz jóval kevesebb vas szükséges.
Már el is kezdték gyártani az ehhez a szerkezethez szükséges vasanyagot, amikor is Gerő Ernő közlekedési miniszter elutazott Ózdra, és az Ózdi Kohászati Üzemek durvahengerművének főmérnökével, Temesszentandrássy Guidóval megállapodott abban, hogy pluszműszakokban, a szovjet jóvátételi munkák mellett legyártják a szükséges acélanyagot.
A híd építése, az északi oldalon még ott látható a gázcső (Fotó: Fortepan/Képszám: 117892)
Ebből a pluszmunkából majdnem nagy baj lett, mert a szovjetek elvitték Temesszentandrássy Guidót, de végül pár nap múlva elengedték. Ózdon így legyárthatták a szükséges anyagot ahhoz, hogy ne vasbetonból, hanem a régihez hasonlóan acélból épüljön újjá a Margit híd.
A munkák 1946 közepén kezdődtek, elsőként a robbanásokban megsérült pilléreket kellett rendbe hozni, megerősíteni, és kissé átalakítani, mert annak ellenére, hogy lett elég anyag ahhoz, hogy az eredetihez hasonló, és ne vasbeton híd épüljön, pár lényeges változtatást eldöntöttek a híddal kapcsolatban. Egyrészt az ívek magasabbak lettek az új hídon, és ezt úgy érték el, hogy azt a pontot, ahol az ívek a pillérekre támaszkodnak, egy fél méterrel lejjebb vitték, emiatt a pilléreken új boltvállakat kellett kialakítani. A híd pályája pedig a réginél fél méterrel magasabbra került, így az ívek ideálisabban, jobban ívelnek, egy méterrel magasabbra nyúlnak a réginél. Azaz, ha lehetőségünk lenne a híd mostani, és a II. világháború előtti, egy-egy egyforma hosszú főtartóját egymás mellé tenni, akkor a régi ív legfelső pontja egy méterrel lenne alacsonyabban, mint az új.
A félig elkészült híd átadása 1947. november 16-án (Fotó: Fortepan/Képszám: 204103)
Az is különbség, hogy régi hídon 8 főtartó tartotta a pályát, hat még 1872–1876 között készült, kettőt később, 1935–1937-ben építettek hozzá, a híd szélesítésekor. Az újjáépítéskor annak ellenére, hogy a híd szélességét növelték, elég volt csak hat, a régieknél erősebb főtartó. Eltérés volt abban is, hogy elhagyták az ívek és a hossztartók között a keresztrácsokat, azok között csak függőleges oszlopok voltak (ezeket az X alakú keresztrácsokat, szakszóval andráskereszteket a legutóbbi felújításnál visszahelyezték).
A munka 1946 közepén kezdődött, és már eleve úgy tervezték, hogy a hidat két részletben építik meg, előbb csak fél szélességben adják át, azért, hogy mihamarabb legyen itt egy állandó átkelő.
Előbb a déli oldal készült el, és azt már 1947 őszén át lehetett adni, óriási eredmény volt, hogy sikerült a kitűzött határidő előtt 6 héttel befejezni ezt a munkafolyamatot. A Reggel című lap így fogalmazott 1947. november 17-i számában:
„Budán, a Pálffy tértől a hídfőig, Pesten a Nyugatipályaudvartól a Dunapartig ember ember hátán, zászlók, táblák és a budai hídfőnél áll a felvirágozott hatos villamos három vadonatúj kocsija, amely először gördül majd végig az új híd sínein.”
A tudósítások szerint az esős, borús vasárnapon több tízezer ember volt jelen az avatáson, és természetesen a politikai vezetők is. Beszédet mondott Gerő Ernő közlekedési miniszter és Tildy Zoltán köztársasági elnök is.
A kész híd 1950-ben, látszik, hogy hiányoznak az andráskeresztek (Fotó: Fortepan, UVATERV)
A híd építése ezután is folytatódott. Először a gázvezetéket kellett az Újpesti vasúti híd helyére áthelyezni, hogy miközben a déli oldalon zajlott a forgalom, az északi oldalt építhessék a munkások. Teljes szélességben 1948-ban adták át az újjáépített Margit hidat.
Nyitókép: A fél szélességeben elkészült híd (Fotó: Fortepan/Képszám: 204105)
Pentru a putea adăuga comentarii trebuie să fii membru al altmarius !
Alătură-te reţelei altmarius