Írta: Filepkó Dominik
Mária Magdolna-templom
A Mária Magdolna-templom (másik nevén Helyőrségi templom) története egészen a XIII. századig nyúlik vissza. Ekkor alapították meg ugyanis Budát, illetve nem sokkal ezután az egyházközséget. Ekkor a templom helyén még csak egy kápolna állt, amely a Nagyboldogasszony-plébánia (a mai Mátyás-templom) alá tartozott.
Ahogy telt-múlt az idő, az eredetileg németetek által lakott Budán megnőtt a magyar polgárság száma és vagyona. Így a XIV-XV. század fordulóján a magyarok megkapták a kápolnát és saját plébániájuk is lehetett.
Ekkor láttak hozzá a szegényes, egyhajós kápolna átalakításához: a XV. század végére már egy későgótikus, háromhajós, nyúlt szentélyes templom állt, amelynek nyugati végében egy ötemeletes torony állt. Buda 1541-es elestét követően ezt a templomot használhatták a budai keresztények, katolikusok és protestánsok együttesen.
A budavári helyőrségi templom az 1900-as években (Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-Képarchívum)
A tizenötéves háború alatt az oszmánok a Mária Magdolna-templomot is elvették a keresztényektől és dzsámivá alakították. Az új muzulmán imahely a Fetih (Győzelem), illetve a Szaát dzsámi ( vagyis Órás dzsámi – ezzel utalva arra, hogy a templomnak toronyórája volt) neveket viselte.
Buda 1686-os felszabadítása alatt a templom rengeteg sérülést szerzett. Később a városba ismét betelepülő ferences szerzetesek a gótikus romokban a néhai Szent János evangélistáról elnevezett templomukat vélték felfedezni, így ők kapták meg azt a telket, amelyen a templom állt, illetve az ezzel szomszédosat. Mivel egyedül a torony volt még használható állapotban, azt átépítették barokk stílusban.
Viszont a templom többi része menthetetlen volt, így a romokat előbb lebontották, majd egy új, barokk templomot építettek a toronyhoz, a szomszédos telken pedig felhúzták a rendházukat. Igaz, a ferencesek nem tudtak túl sok időt itt tölteni: II. József rendeletével feloszlatta a szerzetesrendeket, így bezárták a templomot és a rendházat is, a díszes berendezést pedig elszállíttatta.
Kapisztrán (Nándor) tér, Mária Magdolna-templom 1936-ban (Fotó: Fortepan)
1792-ben a használaton kívüli templomban koronázták meg magyar királlyá I. Ferencet. 1817-ben megkapta a templomot a budai helyőrség, hogy itt tarthassák a miséket. Innen származik a templom másik (Helyőrségi) neve, illetve ekkor kapja meg a mai is látható kupolát a torony. Amikor a század második felében megkezdődik a Mátyás-templom rekonstrukciója Schulek Frigyes vezetésével, a plébánia a Mária Magdolna-templomba költözött át és ide szállították át a Mátyás-templomban feleslegessé vált barokok berendezést is.
A XX. század első felében, 1920-ban a katolikus tábori püspökség temploma lett, innentől kezdve lett a templom védőszentje Kapisztrán Szent János. Budapest 1944-1945-ös ostromában a templom súlyosan megsérült. Noha rögtön hozzáláttak az épület helyreállításához Lux Kálmán irányításával, a megváltozó politikai berendezkedés előbb leállíttatta azt, majd elrendelte a templom lerombolását.
A torony viszont megmenekült. Egyes elbeszélések szerint csak azért, mert fel akarták használni Rákosi Mátyás pantheonjához, amely a templom helyén épült volna fel. Később felállítottak a toronnyal szemben egy gótikus ablakot, hogy szemléltessék a templom eredeti méreteit. Napjainkban a torony kilátóként üzemel.
A Helyőrségi templom 1895 után, Klösz György felvétele (Fotó: Fortepan)
A Mária Magdolna-templom 1945-ben (Fotó: Fortepan)
Szent Demeter-templom
Kevesen tudják, de a XVIII-XIX. században Buda és Pest számítottak a magyarországi szerbek (rácok) kulturális központjának. De mégis hogyan kerültek a szerbek ilyen messzire a hazájuktól? Az első szerb csoportok a XVII. század végén vándoroltak be Magyarországra. A legnagyobb tömbben a Délvidéken telepedtek le, viszont kisebb-nagyobb csoportok egészen a Dunakanyarig felhúzódtak a folyó mentén (elég csak Szentendrére gondolnunk).
A rácok a településeken belül külön városrészeket hoztak létre. Budán ez a Tabán volt. A tabáni szerbek pravoszláv temploma az idők folyamán súlyos károkat szenvedett el a Duna éves áradásai miatt. Végül 1741-ben a rácok Vaszilij Dimitrijevics püspök vezetésével felkérték Mayerhoffer Ádám budai pallért, hogy tervezzen egy új, impozánsabb templomot.
Az építkezés egészen 1775-ig tartott, amikor is a templom tornyára felhelyezték egész Buda legszebb barokk toronysisakját, amely fából készült és festmények díszítették. Egy évvel korábban, 1774-ben készítették el a toronysisak makettjét, amelyet végül a tabáni szerb városházának dísztermében állítottak ki. A templom védőszentje Szent Demeter lett, aki az ortodox egyház egyik vértanúja és a XIX. századig Magyarország védőszentjeként tartották számon.
A Szent Demeter-templom 1914 körül (Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-Képarchívum)
Nem örülhettek sokáig a rácok az új templomuknak: 1810-ben a tabáni tűzvészben elpusztult a templom teljes berendezése is, köztük a görögkeleti egyházban elterjedt ikonosztáz (képekkel díszített fal, amely elválasztja a hívőket a szentélytől) is. Az új ikonosztázra egy évtizedet kellett várni, amelynek 68 festményét a kor elismert szerb művésze, Arsza Teodorovics készítette el.
A templom hanyatlása a XX. század első felében kezdődött. Az 1920-as évek végén az a döntés született, hogy elbontják a Tabánt és a helyén egy modern fürdővárost építenek fel Vágó József tervei szerint. Az 1930-as években fokozatosan bontották el a tabáni házakat, egyedül a templom maradt. Továbbá az 1920-as évek elején jelentős szerb kivándorlás és asszimiláció zajlott. Az előbb említett két ok miatt a tabáni rác templom a negyvenes évekre egy műemlék épület maradt megcsappant hívőkkel egy park kellős közepén.
Budapest 1944-1945-ös ostromában elpusztult a templom tetőzete és a díszes toronysisak is. Noha a szerb püspök a háború után elkezdett lobbizni a Szent Demeter-templom helyreállításáért, kérései süket fülekre találtak. Végül 1948-ban, Sztálin 70. születésnapjára teljesen leromolták a rác templomot.
Már a környező házak nélkül 1943-ban (Fotó: Fortepan) …
…és az ostrom után 1945-ben (Fotó: Fortepan)
A Regnum Marianum-templom
A Regnum Marianum-templomról (melynek jelentése Mária Országa), vagy hivatalos nevén Magna Domina Hungarorum-templomról (jelentése Magyarok Nagyasszonya) csak annyit tudnak a legtöbben, hogy szúrta Rákosiék szemét, és a Felvonulási tér kialakítása miatt lerombolták. Viszont ennél sokkal jóval többet érdemes ismerni a múltjából.
A Regnum Marianum eredetileg a fiatalok evangelizációjával foglalkozó katolikus szervezet, amely mind a mai napig működik. Ennek a szervezetnek az elődjét 1896-ban hozták létre Prohászka Ottokár teológus, későbbi székesfehérvári püspök tanítványai és a Philippinum nevet viselte (Néri Szent Fülöp után).
Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök 1900-ban a családi magánvagyonából megvette a VII. kerületi Damjanich utca 50. alatt található háromemeletes bérházat a papi közösség számára, amely ekkor már a Regnum Marianum nevet viselte. A szervezet elsődleges célja a környék evangelizációja volt, illetve a fiatalok megóvása az „istentelen és nemzetközi” ideológiáktól.
Az épület aljában volt a kápolna, ami az erzsébetvárosi plébániához tartozott. Ez a helyzet 1919-ben változott meg, amikor az érsekség leválasztotta a VII. kerületi plébániáról a Regnum Marianum-kápolnát és önálló plébániává tette, illetve elrendelte, hogy építsenek egy nagyobb templomot. Ki is írtak egy tervpályázatot, amelyen Kotsis Iván műegyetemi tanár munkája lett az első. Ezt követően adománygyűjtésbe kezdtek a kiadások fedezésére. Ebben oroszlánrészt vállalt Shvoy Lajos, a Regnum Marianum igazgatója, az új egyházközség első plébánosa, későbbi székesfehérvári püspök, aki még az Amerikai Egyesült Államokba is elutazott támogatókat toborozni.
Az alapkőletételre 1925. október 10-én került sor, amelyen Csernoch János bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek mellett jelen volt Horthy Miklós kormányzó is. Az elkészült templomot 1931. június 14-én szentelte fel Serédi Jusztinián, Csernoch János utóda: elsőnek a 210 kilogrammos harangot áldották meg, amelynek viszont nem volt harangtornya, mivel pénzhiány miatt azt nem tudták megépíteni.
A Magyarok Nagyasszonya-templomot a pesti köznyelv elkezdte Nagy-Regnumnak hívni, mivel a Damjanich utcában továbbra is működött a kápolna, ami pedig a Kis-Regnum lett. Fontos megjegyezni, hogy ez a templom nem csak azért épült fel, hogy kiszolgálja az új egyházközséget, hanem a Regnum Marianum egy fogadalmi templom is volt, amelyet hálából építettek fel, mert az ország megszabadult a kommunizmustól. Pontosan ez volt az, ami szúrta a szemét a világháborút követően kiépült diktatúrának: csak az alkalmat keresték, mikor tüntethetik el a templomot a föld színéről.
A Magyarok Nagyasszonya-templom 1936-ban (Fotó: Fortepan) …
… és az árkádos előtere szintén 1936-ban (Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-képarchívum)
Noha Budapest ostromában megsérült az épület, a károkat hamar megszüntették. Viszont remek alkalomnak kínálkozott a Sztálin-szobor felállítása, illetve az előtte kialakítandó Felvonulási tér létrehozása. Amikor megtudták a hívek, hogy a templomukat le akarják rombolni, élőlánccal próbáltak tiltakozni, amit a rendőrség feloszlatott.
Ezt követően a Magyarok Nagyasszonya-templomot barbár módon felrobbantották. Igyekeztek még a Regnum emlékét is kitörölni: a neve és a róla készült képek nem jelentek meg 1990-ig egyetlenegy könyvben sem. A rombolás megkoronázásaként pedig 1969-ben, a templom egykori helyén felállították a Tanácsköztársaság emlékművét, a proletárdiktatúra kikiáltásának 50. évfordulójára. Ezt a szobrot a rendszerváltoztatást követően a Memento Parka szállították, a helyén pedig egy keresztet állítottak fel, amely a Regnum Marianumra emlékeztet. A tervek szerint a Liget projekt keretében létre fog jönni egy méltóbb emlékhely.
A Regnum Marianum-templom 1944 előtt (Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-képarchívum)
+1: Rejtett (egykori) templom a Rákóczi úton
Többek között azért is szeretjük a magyar fővárost, mert számos titkát nem fedi fel elsőre. Mint ahogyan azt az alcímben is lehet olvasni, ez a templom a Rákóczi úton van. Viszont, ha végiggondoljuk a dolgot, akkor a Rákóczi úton nem is lehet látni templomot! Mégis, a Rákóczi út 57. alatt áll egy evangélikus templom, ahol Mikszáth Kálmánnak is volt az esküvője és azért nem lehet látni ezt a templomot, mert előtte áll a Luther-ház.
Grafika az evangélikus templomról 1863-ból (Forrás: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-képarchívum)
A XIX. század elején három lutheránus gyülekezet volt Pesten: német, magyar és szlovák. Mind a három a Deák téri evangélikus templomot használta egészen addig, amíg 1838-ban a szlovákok telket kértek József nádortól, hogy felépíthessék a saját templomukat. A kérésük csak 14 év múlva teljesült: kaptak egy földet a Kerepesi (ma Rákóczi) út mentén, ahol előbb 1854-ben a telek két oldalán szimmetrikusan felépítettek egy paplakot és egy iskolát, majd 1856-ban hozzáláttak a két épület közé eső területen a templom felépítéséhez Diescher József terei alapján.
Az építkezés 1863-ig tartott, de a gyülekezet csak 1867-től kezdve tudta csak használni a templomot, mivel ekkorra készült el a berendezés is. Az építkezés teljesen kiürítette az egyházközség pénztárát, így előbb egy üzletsort húztak fel a templom előtt, amit bérbe adtak, majd 1893-1894-ben az üzletsor helyére Schweiger Gyula tervei alapján felépítettek egy többemeletes neoromán bérházat. Mivel a bérház az evangélikusok egyházé volt (a bérleti díjakból fedezték a kiadásaikat), ezért Luther Márton szobra díszítette a főhomlokzatot. Innen is származik a ház neve, amelyet a mai napig visel: Luther-ház.
Képeslap 1900-ból a Luther-házról (a díszes tetőzettel), a kép közepén látható a templom tornya is (Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-képarchívum)
A bérház felépülésével végleg takarásba került a templom. Az első világháborút követően megcsappant a hívek száma, mivel sokan költöztek át az újonnan létrejövő Csehszlovákiába. A második világháborút követő lakosságcsere-program sem tett jót a gyülekezetnek. Budapest ostromában a templom súlyos károkat szenvedett, de ezeket sikerült 1952-ig kijavítani.
A fordulópont 1965-ben következett be: ekkor a lutheránus egyház egymillió forintért eladta a templomot az államnak, amely előbb a Vízügyi Tudományos Kutató Intézetet, majd a Kohó- és Gépipari Minisztériumot költöztette be. Közben a templom belső terét födémekkel osztották fel, kívülről liftet ragasztották hozzá. A rendszerváltoztatást követően működött az épületben kaszinó, játszóház, harcművészeti központ, illetve konditerem is.
Mivel a felújítások elmaradtak, a templom állaga igencsak leromlott: a tornya omladozik, hullik róla a vakolat és a tetején már burjánzik a növényzet. Csak reménykedni lehet benne, hogy hamarosan feltűnik valakinek a szebb napokat látott templom borzalmas állapota és egy műemléki felújítást követően ismét régi fényében ragyoghat.
Nyitókép: A lebombázott budai rác templom 1945-ben
Pentru a putea adăuga comentarii trebuie să fii membru al altmarius !
Alătură-te reţelei altmarius