cultură şi spiritualitate
Szerző: Tarján M. Tamás
„Ha a San Stefanó-i békét megtartották volna, az Oszmán Birodalom és az Osztrák–Magyar Monarchia még napjainkban is fennállna.”
(A. J. P. Taylor brit történész)
1878. július 13-án ért véget a berlini kongresszus, ahol a nagyhatalmak – a San Stefanó-i béke rendelkezéseit felülbírálva – újrarajzolták az oszmán uralom alól felszabaduló balkáni területek térképét. E csúcstalálkozó – és az ott születő döntések – kapcsán rendszerint Németország és a Monarchia sikereit, valamint a „házigazda”, Otto von Bismarck kancellár diplomáciai zsenialitását szokás kiemelni, másfelől viszont a csúcstalálkozó a nagyhatalmi érdekellentéteket nem tudta orvosolni.
A hanyatló Oszmán Birodalmat már a 18. század közepétől „Európa beteg embereként” emlegették, és felosztása már ebben az időszakban felmerült a balkáni hódításokra vágyó bécsi és szentpétervári vezető körökben, az összeomlás elkerülhetetlensége azonban csak 100 esztendővel később, a nemzeti függetlenségi harcok erőteljes fellángolása után vált nyilvánvalóvá. A szultán birodalmának sorsát illetően a nagyhatalmak – természetesen – eltérő véleményen voltak: Oroszország és Ausztria – majd 1867 után a Monarchia – külső beavatkozástól mentesen kívánt osztozkodni a Porta európai területein, de alkalmasint attól sem riadtak vissza, hogy pillanatnyi előnyüket a másik fél ellen használják fel.
Nagy-Britannia hagyományosan a kontinentális erőegyensúly védelmezőjeként lépett fel, és a birodalom egyben tartását preferálta, a kényszerű változtatások esetén pedig – amint ez a görög függetlenségi küzdelmek (1821-29), vagy a krími háború (1853-56) idején is megmutatkozott – elsősorban a pánszlávizmus jelszavával teret hódító Oroszország megfékezésére törekedett, ami szorosan összefüggött a két nagyhatalom közel-keleti és közép-ázsiai rivalizálásával. A helyzetet tovább bonyolította, hogy a Monarchián belül sem uralkodott egyetértés az Oszmán Birodalom jövőjét illetően: a vezérkar hódításokra ösztönözte Ferenc József császár-királyt (1867-1916), míg a politikai vezetés és a két törvényhozás – tartva a szláv népek túlsúlyba kerülésétől – ellenzett mindenféle katonai beavatkozást. Később, az 1878 nyarán tartott berlini kongresszuson az említett nagyhatalmak politikáját e tényezők határozták meg.
A „török kérdés” azután került ismét napirendre, hogy 1875-ben – a birodalmat sújtó éhínség és a súlyos adóterhek következtében – felkelés robbant ki Boszniában, mely hamarosan Szerbia, Montenegró és Bulgária területére is átterjedt, és Konstantinápolyban is zavargásokat eredményezett. II. Sándor orosz cár (ur. 1855-1881) – elődeihez képest – mértéktartó módon avatkozott be a konfliktusba: 1876-ban fegyverszünetre kényszerítette a vazallusai felett győzedelmeskedő II. Abdul Hamid szultánt (ur. 1876-1909), és csak azután üzent hadat a Portának – 1877 tavaszán –, hogy garanciát nyert a Monarchia semlegességére.
A meginduló hadjárat során II. Sándor erői kemény csatákat vívtak az oszmánokkal a Sipka-szorosban, 1878 januárjában azonban már Konstantinápoly előterében állomásoztak. Úgy tűnt – a főváros és a tengerszorosok elfoglalásával – megvalósul a cárok évszázados álma, ám a brit diplomácia váratlanul a szultán segítségére sietett, és flottája mozgósításával egyértelművé tette, hogy kész fegyverrel is útját állni az orosz terjeszkedésnek. Ennek hatására II. Sándor január végén fegyverszünetet ajánlott a szultánnak, március 3-án pedig megkötötték a San Stefanó-i békét, mely – az Égei-tenger partvidékét és Macedóniát is magába foglaló Nagy-Bulgária létrehozásával – Szentpétervár érdekei szerint formálta át a Balkán-félsziget hatalmi viszonyait.
Az egyoldalú rendezés természetesen tiltakozásra sarkallta a nagyhatalmakat: id. Andrássy Gyula gróf, a Monarchia közös külügyminisztere már 1878. február 5-i jegyzékében felvetette, hogy az oszmán kérdésben egy európai konferencia hozza meg a végső döntést, április 1-jén pedig brit „kollégája”, Lord Salisbury is hasonló javaslatot tett. E kezdeményezéshez hamarosan más államok is csatlakoztak, így az orosz diplomácia fokozatos engedményekre kényszerült. II. Sándor és Alexander Gorcsakov herceg először csak bizonyos pontok megvitatásához járult hozzá, a június 13-án, Berlinben összeülő kongresszus azonban végül a teljes békeszerződést revízió alá vette.
A csúcstalálkozón Nagy-Britannia, Németország, az Osztrák–Magyar Monarchia, Oroszország, Franciaország, Olaszország és az Oszmán Birodalom vett részt, Románia, Szerbia, Montenegró és Görögország pedig megfigyelőket küldött a német fővárosba. A Monarchiát Andrássy Gyula gróf közös külügyminiszter, Károlyi Alajos gróf és Heinrich Karl von Haymerle báró képviselte. A „házigazda”, Otto von Bismarck kancellár azzal a szándékkal vállalta el a kongresszus elnökségét, hogy a különböző érdekek között lavírozva az európai status quót és az 1873-ban létrehozott „három császár szövetségét” – II. Sándor cár, I. Vilmos német császár (ur. 1861-1888) és Ferenc József együttműködését – megőrizze, ám törekvéseit kevés siker koronázta. A berlini tárgyalások végül csak abból a szempontból értek célt, hogy sikerült megállítani a Balkánon az orosz előretörést, ám utóbb ez az eredmény is komoly árat követelt.
Az 1878. július 13-án aláírt berlini egyezmény elismerte Szerbia és Montenegró függetlenségét, ám egyúttal mérsékelte az új államok területi gyarapodását a San Stefanó-i béke rendelkezéseihez képest. Románia szintén teljes szuverenitást nyert, és Dobrudzsával gazdagodott, ugyanakkor le kellett mondania Dél-Besszarábiáról az orosz cár javára, akit a balkáni veszteségekért a Kaukázusban igyekeztek kárpótolni. A kongresszus egyértelmű győztese a Monarchia volt, mely nem csak arra szerzett jogot, hogy okkupálja Boszniát és Hercegovinát, de a Szerbia és Montenegró között húzódó Novipazari Szandzsák területén is helyőrségeket tarthatott fenn, amivel sikeresen meggátolta Belgrád azon aspirációit, hogy kijusson az Adriai-tengerre.
E határváltozások eredményeként gyakorlatilag a dualista birodalom aknázta ki ama győzelmeket, melyeket 1877–78 során II. Sándor cár serege kivívott, és érdekszférájába vonta a frissen felszabaduló balkáni országokat, amit köztes megoldásként a nyugat-európai hatalmak is elfogadtak. A berlini egyezmény legnagyobb vesztese a névleges portai függőség alatt maradó Bulgária volt, mely – Bismarck erőfeszítései ellenére – nem csak szuverenitásáról kellett lemondjon, de a San Stefanó-i békében megszerzett hatalmas trákiai és macedóniai területeit is elveszítette. Ezek továbbra is az Oszmán Birodalom részét képezték, igaz, a kongresszus próbált „arany középutat” találni oly módon, hogy Kelet-Rumélia néven – Bulgária szomszédságában – egy speciális jogállású területet alakított ki. A berlini egyezmény ezenfelül a Porta uralma alatt élő vallási kisebbségek védelméről is gondoskodott, amely cikkely mintegy előfutára volt a Népszövetség későbbi, nemzeti minoritásokat óvó rendelkezéseinek.
A „köztes megoldások” gyakoriságának következményeként a berlini kongresszus eredményei egyik résztvevő felet sem elégítették ki; paradox módon a boszniai okkupáció még a Monarchiában – elsősorban Magyarországon – is politikai krízist okozott. Túl azon, hogy idővel a nyugat-európai hatalmak úgy érezték, „rossz lóra tettek” Ferenc József támogatásával, Bécs balkáni befolyásának jelentős növekedése nem szüntette meg azt a vonzerőt, amit a pánszláv ideológia és Oroszország a térségre gyakorolt. Ennél is súlyosabb problémát jelentett, hogy a berlini rendezés nem állta ki az idő próbáját: a félsziget függetlenségi mozgalmai és az Oszmán Birodalom további gyengülése nyomán a Balkán a következő évtizedekben is Európa forrongó pontja, a kontinens „puskaporos hordója” maradt, melynek felrobbanása végül az első világháborúhoz vezetett.
Numar de steaguri: 273
Record vizitatori: 8,782 (3.04.2011)
16,676 (3.04.2011)
Steaguri lipsa: 33
1 stat are peste 700,000 clickuri (Romania)
1 stat are peste 100.000 clickuri (USA)
1 stat are peste 50,000 clickuri (Moldova)
2 state au peste 20,000 clickuri (Italia, Germania)
4 state are peste 10.000 clickuri (Franta, Ungaria, Spania,, Marea Britanie,)
6 state au peste 5.000 clickuri (Olanda, Belgia, Canada, )
10 state au peste 1,000 clickuri (Polonia, Rusia, Australia, Irlanda, Israel, Grecia, Elvetia , Brazilia, Suedia, Austria)
50 state au peste 100 clickuri
20 state au un click
1.EDITURA HOFFMAN
https://www.editurahoffman.ro/
2. EDITURA ISTROS
https://www.muzeulbrailei.ro/editura-istros/
3.EDITURA UNIVERSITATII CUZA - IASI
https://www.editura.uaic.ro/produse/editura/ultimele-aparitii/1
4.ANTICARIAT UNU
https://www.anticariat-unu.ro/wishlist
5. PRINTRE CARTI
6. ANTICARIAT ALBERT
7. ANTICARIAT ODIN
8. TARGUL CARTII
9. ANTICARIAT PLUS
10. LIBRĂRIILE:NET
https://www.librariileonline.ro/carti/literatura--i1678?filtru=2-452
https://www.librarie.net/cautare-rezultate.php?&page=2&t=opere+fundamentale&sort=top
14. ANTICARIAT NOU
https://anticariatnou.wordpress.com/
15.OKAZII
https://www.okazii.ro/cart?step=0&tr_buyerid=6092150
16. ANTIKVARIUM.RO
17.ANTIKVARIUS.RO
18. ANTICARIAT URSU
https://anticariat-ursu.ro/index.php?route=common/home
19.EDITURA TEORA - UNIVERSITAS
20. EDITURA SPANDUGINO
21. FILATELIE
22 MAX
http://romanianstampnews.blogspot.com
23.LIBREX
https://www.librex.ro/search/editura+polirom/?q=editura+polirom
24. LIBMAG
https://www.libmag.ro/carti-la-preturi-sub-10-lei/filtre/edituri/polirom/
https://www.libris.ro/account/myWishlist
http://magiamuntelui.blogspot.com
27. RAZVAN CODRESCU
http://razvan-codrescu.blogspot.ro/
28.RADIO ARHIVE
https://www.facebook.com/RadioArhive/
29.IDEEA EUROPEANĂ
https://www.ideeaeuropeana.ro/colectie/opere-fundamentale/
30. SA NU UITAM
31. CERTITUDINEA
32. F.N.S.A
https://www.fnsa.ro/products/4546-dimitrie_cantemir_despre_numele_moldaviei.html
Această retea este pusă la dispoziţie sub Licenţa Atribuire-Necomercial-FărăModificări 3.0 România Creativ
1. Radu Sorescu - Petre Tutea. Viata si opera
2. Zaharia Stancu - Jocul cu moartea
3. Mihail Sebastian - Orasul cu salcimi
4. Ioan Slavici - Inchisorile mele
5. Gib Mihaescu - Donna Alba
6. Liviu Rebreanu - Ion
7. Cella Serghi - Pinza de paianjen
8. Zaharia Stancu - Descult
9. Henriette Yvonne Stahl - Intre zi si noapte
10.Mihail Sebastian - De doua mii de ani
11. George Calinescu Cartea nuntii
12. Cella Serghi Pe firul de paianjen…
Creat de altmariusclassic Dec 23, 2020 at 11:45am. Actualizat ultima dată de altmariusclassic Ian 24, 2021.
© 2024 Created by altmarius. Oferit de
Embleme | Raportare eroare | Termeni de utilizare a serviciilor
Pentru a putea adăuga comentarii trebuie să fii membru al altmarius !
Alătură-te reţelei altmarius