1774. szeptember 5. | Az Első Kontinentális Kongresszus megnyitása

[Magyar lap]

Szerző: Tarján M. Tamás

„A zsarnokok elleni lázadás engedelmesség Istennek.”
(Benjamin Franklin)

1774. szeptember 5-én nyílt meg Philadelphiában az Első Kontinentális Kongresszus, ahol 12 észak-amerikai gyarmat közösen tiltakozott az őket sújtó brit törvények ellen. Bár az első gyűlés legfőbb célja még a londoni kormányzattal való megegyezés volt, az október 26-áig ülésező Kongresszus sokkal inkább az 1783-ra függetlenné váló Egyesült Államok törvényhozásának alapjait rakta le.

Az amerikai gyarmatok és a brit anyaország konfliktusa már a gyarmati hétéves háború (1756-1763) utáni időszakban elmérgesedett, mivel a küzdelemben kimerült birodalom emelni akarta a tengerentúli területek adóterheit. III. György király (ur. 1760-1820) kormánya – az adósságok visszafizetése érdekében – 1765-ben illetéket vetett ki a gyarmatokon kiadott kiadványokra, köztük az újságokra is; a Stamp Act, vagy magyarul illetéktörvény azonban Mainetől Georgiáig felháborodást váltott ki, és a polgári engedetlenség lehetetlenné tette az adó beszedését. Az ellenállók legjelentősebb csoportja a Szabadság Fiai nevet viselte, és a szervezet tevékenysége átívelt az egyes tartományok határain. Ez később fontosnak bizonyult, ugyanis megvetette a gyarmatok együttműködésének, közös fellépésének az alapját; erre a brit kormányzat később számos alkalmat biztosított, miután további kísérleteket tett az újvilági területek megadóztatására.

Bár London 1766-ban visszavonta az illetéktörvényt, 1773-ban törvényben korlátozta a teakereskedelmet – monopóliumot biztosított a Brit Kelet-indiai Társaság számára –, ezzel pedig jelentős kárt okozott az amerikai kereskedőknek. Hasonlóan a Stamp Act példájához, ekkor is általános tiltakozás kezdődött, ám a híres „bostoni teadélutánt” a londoni kormányzat később példátlan szigorral torolta meg. A „kényszerítő törvények” – vagy tűrhetetlen törvények – értelmében a gyarmati hatóságok 1774 során lezárták Boston kikötőjét, katonai kormányzót helyeztek Massachusettsbe, és számos, a kanadai gyarmatoknak kedvező gazdasági intézkedést foganatosítottak.

Az 1774. szeptember 5-én megnyíló Első Kontinentális Kongresszus 56 delegáltja – köztük George Washington, Benjamin Franklin és John Adams – azért gyűlt össze Philadelphiában, a Carpenter's Hallban, hogy megtalálja a lehetőséget a londoni kormányzattal való megegyezésre. Az amerikai követelések lényegében a Szabadság Fiainak mozgalma óta ismertek voltak: a 13 gyarmat – pontosabban 12, mert Georgia nem képviseltette magát az Első Kongresszuson – nem kért egyebet, mint autonómiát, súlyának megfelelő parlamenti képviseletet és beleszólást az egész birodalmat érintő ügyekbe. Bár a Kongresszus a későbbiekben a független Egyesült Államok törvényhozásának magja lett, az 1774-ben összeülő képviselők közül ekkor még csak a legradikálisabbak gondoltak a szakításra.

A Peyton Randolph elnökségével összeülő Kontinentális Kongresszus lehetőségei tehát korlátozottak voltak, a Nagy-Britanniából érkező áruk bojkottján és egy III. György számára küldött petíción kívül ugyanis nemigen folyamodhatott más eszközhöz. Bár az angol kereskedelem szabotálása később rendkívül sikeresnek mutatkozott, a politikai célok annál homályosabbak voltak; ennek megfelelően a királynak küldött – Londonban figyelemre nem méltatott – levél sem tartalmazott konkrét ultimátumot arra az eshetőségre, ha a király elutasítaná az amerikai kérvényt.

Az Első Kontinentális Kongresszus – az eljövendő események ismeretében – tehát végül nem a londoni kormányzattal folytatott tárgyalások, hanem a gyarmatok egységes fellépése miatt vált fontossá. A Joseph Galloway által közzétett „Uniós tervben” megálmodott autonóm észak-amerikai törvényhozó testület mintegy lenyomata volt ennek a kialakulóban lévő közös identitásnak, mely végül a függetlenség útjára vitte Amerikát. Ehhez persze az is kellett, hogy III. György 1774 során rosszul mérje fel az erőviszonyokat, és – novemberben tartott parlamenti nyitóbeszédében – még a tárgyalások lehetőségét is elutasítsa. Erre válaszul a keleti parton december 1-jétől életbe lépett az angol áruk bojkottja, miközben – az Első Kongresszuson hozott határozatnak megfelelően – megkezdődött az 1775 májusára tervezett Második Kontinentális Kongresszus szervezése.

Amikor a képviselők hét hónap után ismét összegyűltek, már merőben más politikai helyzetben találták magukat: Lexingtonban április során eldördültek az első lövések, vidéken szerveződésnek indult a függetlenségpárti hadsereg, és a háborús feszültség kézzel tapintható volt. A Második Kongresszusra küldötteket delegáló 13 gyarmat – tehát Georgia is – hamarosan fegyvert ragadott a függetlenségért, és létrehozta az Amerikai Egyesült Államokat, melynek alapjait az Első Kontinentális Kongresszus képviselői rakták le.