1497. július 8. | Vasco da Gama elindul Indiába

[Magyar lap]

Szerző: Tarján M. Tamás

1497. július 8-án indította meg első indiai expedícióját Vasco da Gama portugál tengerész, aki I. Mánuel király (ur. 1495-1521) megbízásából, Afrikát megkerülve próbált meg eljutni a – fűszerei révén – mesés gazdagságot rejtő szubkontinensre. Vasco da Gama útja nyolc évtizedes portugál erőfeszítés gyümölcsét hozta meg, és a birodalomépítés új korszakába repítette az ibériai országot.

Portugáliában Tengerész Henrik infáns 15. század eleji tevékenysége alapozta meg a földrajzi felfedezéseket, aki komoly tőkét fektetett a hajózás fejlesztésébe és tapasztalt tengerészek kiképzésébe. A luzitán hajósok ennek a lökésnek köszönhetően megteremtették az Atlanti-óceán felfedezésének technikai alapjait – a nao és karavella hajótípusokkal –, és az évtizedek során mind gyakorlottabban hajóztak a nyílt vizeken, miközben egyre délebbre jutottak Afrika partjai mentén: 1471-ben a portugál karavellák már elérték az Egyenlítőt, Diogo Cao pedig később át is haladt rajta, és felfedezte a Kongó folyó környékét. Bartholomeu Dias 1488-ban elérte a Jóreménység-fokát, és bizonyságot nyert arról, hogy elérte Afrika legdélebbi pontját.

Az ő expedíciója után tíz évvel indult meg Vasco da Gama felfedezőútja, melynek célja már nem kevesebb volt, mint Tengerész Henrik álmának beteljesítése, azaz a fűszerekben gazdag India elérése. A sietséget Kolumbusz 1492-es útja is indokolta, ugyanis ekkor még messze nem volt egyértelmű, hogy a spanyol expedíció Amerikát, és nem Indiát fedezte fel, így Mánuel joggal tartott tőle, hogy a katolikus uralkodók – Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella – konkurenciát támasztanak neki az Indiai-óceánon. Ennek megakadályozására indult meg 1497. július 8-án a négy hajóból – Sao Gabriel, Sao Rafael, Berrio és egy ismeretlen nevű teherhajó – álló flotta India felé.

Az expedíció élére Mánuel Vasco da Gamát állította, egy délnyugat-portugáliai lovag, Estevao Gama fiát, aki anyja révén távoli rokonságban állt Duarte (ur. 1433-1438) egykori uralkodóval. A felfedező fiatalkoráról keveset tudunk: vélhetően matematikai és tengerészeti tanulmányokat folytatott, hiszen a 15. század végi Portugáliában ez – és a jó udvari összeköttetés – volt a legjobb kitörési lehetőség. II. János (ur. 1481-1495) uralkodása alatt Algarve tartomány partjainál szolgált, és francia hajók elfogására szakosodott, itteni feladatát aztán olyan eredménnyel végezte, hogy méltónak bizonyult az első portugál armada vezetésére. Vasco da Gama állítólag kiváló asztronómus is volt.

Pályájának  csúcspontja minden bizonnyal 1497. július 8-a volt, amikor mintegy 170 tengerésszel a fedélzeten kihajózott Lisszabonból India felé. Az expedíció a hagyományos portugál útvonalon haladt: érintette a Zöld-foki-szigeteket, majd miután átkelt az Egyenlítőn, délnyugati irányban egy körívet írt le a tengeren, így érkezett meg 1497 novemberében a Jóreménység-fokához. Vasco da Gama manővere a hajózás akkori csúcsteljesítménye volt, ugyanis embereivel három hónapig a nyílt óceánon utazott. A felfedező december 16-án lépett az ismeretlenbe, miután túlhaladt a Great Fish-folyó torkolatán; Dias 10 évvel korábban ezen a ponton fordult vissza.

A következő hónapokban Vasco da Gama expedíciója a kelet-afrikai partvidék bennszülött és muszlim királyságainak feltérképezésével foglalatoskodott. A portugál hajós először Mozambik uralkodójához, majd a kenyai Mombasába jutott el, ezen országokban azonban idővel nem látták őt szívesen, így hamarosan továbbindult észak felé. Második konfliktusa szerencsét hozott a felfedezőnek, ugyanis a Mombasával ellenséges viszonyban álló Malindi barátságosan fogadta az expedíciót, és kalauzt biztosított a portugáloknak, aki 1498 májusára Kalikutba – India délnyugati partvidékére – vezette Vasco da Gamát.

A portugál felfedező úgy vélte, az utazással elvégezte feladata nehezét, azonban elszámította magát: bár Kalikut zámorinja – ez egy indiai uralkodói cím – szívélyesen fogadta őt, az utazónak nem sikerült kedvezményeket biztosító szerződéseket kicsikarni a fejedelemtől. A Mánuel által küldött ajándékok sem kápráztatták el túlságosan Kalikut urát, aki a hasznukat féltő muszlim kereskedők intrikái nyomán fokozott gyanúval figyelte a messziről jött, kíváncsi – és kissé erőszakos – utazókat. Az expedíció indiai eredményei így alulmaradtak a lisszaboni várakozásoknak, azonban a Vasco da Gama által hazaszállított fűszer még így is hatvanszoros hasznot hozott az út költségeihez képest, pedig 1499 augusztusában a négy hajóból mindössze kettő érkezett meg Portugáliába. A felfedezőt sikeres expedíciója után Mánuel a főuraknak kijáró „Dom” titulussal – vö. spanyol don, vagy angol lord – tüntette ki, és birtokokat adományozott számára az anyaországban. Élete során a felfedező még két alkalommal utazott Indiába – itt is halt meg, Kochi városában – és az alkirályság megalapítása előtt a portugál gyarmatok kormányzói címét is viselte.

Vasco da Gama útja – minden kudarca ellenére – új korszakot nyitott a portugál birodalomépítés történetében: az 1497-98-as expedíciót hamarosan újabb vállalkozások követték, melyek egyre hatékonyabban szereztek érvényt a portugál korona követeléseinek, miközben gyarmatosították Mozambikot, legyőzték az Oszmán Birodalom keleti flottáját, és eljutottak a Malakka-szorosig, a Távol-Kelet tengeri bejáratáig.