1227. augusztus 18. | Dzsingisz kán halála

[Magyar lap]

Szerző: Tarján M. Tamás

1227. augusztus 18-án hunyt el Dzsingisz kán (ur. 1206-1227), a mongol törzseket egyesítő legendás vezér, aki két évtizedes uralkodása alatt a történelem egyik leghatalmasabb birodalmát hozta létre. A két kontinensen is hódító nagykán nem csak katonai, hanem gazdasági és kulturális szempontból is megalapozta a horda világuralmát, ezért népe máig őt tartja a mongol állam alapítójának.

Dzsingisz kán eredetileg Temüdzsin néven látta meg a napvilágot, és egy alacsonyabb rangú mongol vezető, a mintegy 40 család felett parancsoló Jiszügej Baatur fia volt. A világhódító vezér gyermekkorát az előkelő származás ellenére nehéz sorban töltötte, ugyanis apja pár évvel a születése után meghalt, örökségét pedig elorozták a rivális famíliák. Temüdzsin később egy szövetséges törzsfő lányával, Börtével kötött házassága és apja barátai segítségével mégis képes volt visszaszerezni örökségét, majd lassan megindult felfelé a nomád világ kegyetlen ranglétráján.

A sztyeppe zűrzavaros viszonyai közepette nem csak katonai, hanem diplomáciai zsenire is szükség volt ahhoz, hogy a számos nemzetségből egységes horda legyen, ám Temüdzsin mindkét követelménynek megfelelt. Apja híveiből erős szövetséget kovácsolt, segítségükkel legyőzte ellenségeit, később pedig a belső vetélytársakkal is sikeresen elbánt, így 1206-ban a mongolok kagánjává, azaz nagykánná választották. Temüdzsin ekkor vette fel a Dzsingisz nevet, ami feltehetően annyit tesz: tenger népek ura. A nagykán a későbbiekben mindent meg is tett azért, hogy ezt a nevet jogosan viselje.

Kevéssé ismert, de Dzsingisz kán uralkodása nem csupán a hódításról, vérontástól és a világ terrorizálásáról szólt; az új uralkodó komoly belső reformokat hajtott végre annak érdekében, hogy – más nomádállamokkal szemben – az ő birodalma kiállja majd az idő próbáját. Dzsingisz először is – a hadrend alapján – a tízes számrendszer szerint rendezte el népét, 10 000 harcosból alakítva ki egy tüment, a mongol horda legnagyobb katonai egységét. A nagykán eközben teljes toleranciát hirdetett, megszüntette a muszlim, kínai és természeti vallások hívei közti konfliktusokat, és bevezette az ujgur írást, amivel megteremtette a mongol írásbeliség alapjait. Dzsingisz kán víziója nyomán született meg a horda legendás fővárosa, Karakorum, ahova a következő évtizedekben, a világ minden tájáról áramlottak a mesés kincsek, miközben a birodalom – az odahurcolt iparosok és tudósok révén – a meghódított népek tudását is importálta.

Később, amikor a Mongol Birodalom már a Selyemútra és az észak-déli irányú „Prémútra” is kiterjesztette hatalmát, Dzsingisz sokat tett annak érdekében is, hogy országa minél jelentősebb kereskedelmi haszonban részesüljön. Mindezt azért fontos kiemelni, mert egyfelől tény, hogy a nagykán élete végéig egy analfabéta, nomád hadvezér maradt, ugyanakkor, minden korlátja ellenére, mint politikust szokatlan éleslátás és bölcsesség jellemezte. Neki köszönhető, hogy a birodalom nem csupán ide-oda nyargalászó hordákból állt, bár kétségkívül a mongol terjeszkedés leghangsúlyosabb része a pusztítás és a vérengzés volt.

Dzsingisz, miután egyesítette a mongol törzseket, azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a legjelentősebb ázsiai birodalmak – Kína és a perzsa Hvárezm – között húzódó végtelen sztyeppét is uralma alá hajtsa. A nomádok véres hadjáratban meghódították a Kara-Kitáj Birodalmat, elfoglalták a Hszi-Hszia Királyságot, miközben a tajgaövezetre is kiterjesztették befolyásukat. Dzsingisz kán aztán az 1213-as esztendőben a Kínai Nagy Fal mögé is betört, feldúlta az északi Jin Birodalmat, és elüldözte az ottani császárt. A mongolok Kínában szembesültek a várvívás jelentette nehézségekkel, de – az onnan elrabolt mérnökök révén – a hadjárat után a kor legmodernebb ostromeszközei már őket segítették; ezeket a Hvárezmi Birodalom elleni hadjáratban már sikeresen alkalmazták.

Miután a perzsák 1218-ban, Otrar városában lemészárolták egy mongol karavánt, Dzsingisz kán bosszúhadjáratot hirdetett a Közép-Ázsiát uraló sah ellen, két év alatt megsemmisítette az ellenséges birodalmat, és eljutott a Perzsa-öbölig. A nagykán hordái talán a Hvárezm elleni háború során hajtották végre a legszörnyűbb pusztítást, amikor százezres lakosságú városokat romboltak porig, miközben a lakosság nagy részét lemészárolták, a „szerencséseket” pedig a távoli Karakorumba hajtották. Az 1218-20-as hadjárat során Dzsingisz, fia, Ögödej (ur. 1229-1241) személyében már utódját is kijelölte, aki – a menekülő perzsa sahot üldözve – egészen Indiáig jutott, de a mongolok ezt a birodalmat ekkor még nem tudták meghódítani.

Dzsingisz kán utolsó nyugati hadjárata 1223-ban indult, mely során – Szübötej vezetésével – a rettegett hordák a Kalka-folyó mellett megsemmisítették az orosz és kun fejedelmek egyesült seregeit, és vazallusi sorba taszították a kelet-európai sztyeppe népeit. Az idősödő nagykán utolsó hadjáratát 1226-ban, a fellázadó Hszi Hszia királysága ellen indította meg, életét pedig az ostromolt főváros, Ninhszia alatt fejezte be, 1227. augusztus 18-án. Az Attila hun király példáján jól ismert nomád szokások értelmében, Dzsingisz kánt titokban, ismeretlen helyen temették el, sírját pedig a mai napig nem sikerült megtalálni.

Dzsingisz kán két évtizedes uralkodása alatt létrehozta a földkerekség addigi legnagyobb birodalmát, melynek határai 1227-ben az Uraltól Ázsia keleti partvidékéig, Szibériától az Indiai-óceánig és a Himalájáig húzódtak. A nagykán uralkodása alatt a vérszomjas mongolok – akiket a magyar nyelvben egy kisebb törzs, a tatárok nevével szoktunk azonosítani – teljesen átrajzolták Ázsia arculatát: egész népeket töröltek el a föld színéről, városokat döntöttek romba, és több száz éve virágzó kultúrákat semmisítettek meg. Dzsingisz kán valódi teljesítménye azonban nem a hódítás, hanem az általa uralt Ázsia megszervezése volt, reformjai és a birodalom bölcs felosztása révén elérte, hogy a mongolok félelmetes diadalmenete még évtizedekig folytatódhasson. A vérszomjas nomádok így nemsokára – vesztünkre – egészen Magyarországig jutottak, miközben meghódították Indiát, uralmuk alatt egyesítették Kínát, és végigszáguldottak a Közel-Keleten is.