Egy másik olajválság

[Magyar lap]

MAGAZIN

2019.03.05.NG

https://ng.hu/magazin/2019/03/05/egy-masik-olajvalsag/

Az ázsiai pálmaolaj világszerte keresett termék, de előállítása ártalmas a természeti környezetre, a vadvilágra.

Az olajpálma termését teherautó viszi a sajtolóba a Maláj-félszigeten.

Írta Hillary Rosner 
Fényképezte: David Guttenfeld és Pascal Maitre

A pálmaolaj-termelés központja Indonézia és Malajzia, de az olajpálma (Elaeis guineensis) őshazája nem Ázsia, hanem Nyugat- és Közép-Afrika. A régészek az itteni őserdei patakmedrek alatt háromezer éves pálmamagvakra bukkantak. A 19. századi brit kereskedők importálták Afrikából a pálmaolajat, amelyet egyre több termék, például szappan, margarin és gyertya előállításához használtak fel. Miután felfedezték, hogyan vonható ki belőle a glicerin, a lehetőségek száma is nőtt: gyógyszer, filmtekercs, illatszer, sőt még dinamit is készül pálmaolaj felhasználásával.

Kotrógép rakja futószalagra a gőzölésre váró pálmatermésfürtöket. Ázsiában a pálmaolaj-termelést sokkal inkább gépesítették, mint Afrikában. Ez az éjjel- nappal működő, Perak állambeli sajtoló óránként 40 tonna alapanyagot dolgoz fel, amiből két tonna nyers pálmaolaj nyerhető ki.

A pálmaolaj ősidők óta alapvető élelmiszer Nyugat-Afrikában, eredetileg kisipari módszerekkel állították elő. Beninben jórészt ma is házi használatra, nők készítik.

A 19–20. század fordulóján az olajpálma eljutott Indonéziába. Egyre több ültetvényt telepítettek, az 1930-as évek végén már százezer hektáron termesztették a növényt. Hála néhány komoly mezőgazdasági vívmánynak (például kinemesítettek egy elterjedt kórokozóval szemben ellenálló fafajt, a beporzáshoz meghonosítottak egy Afrikában élő rovart) fél évszázadon át nőttek a terméshozamok, és komoly pénz áramlott az ágazatba.

Az 1970-es évekig Borneó háromnegyedét mégis buja esőerdő borította. Csakhogy akkoriban világszerte megugrott a kereslet a pálmaolaj iránt, ezért a termesztők egyre több helyen perzselték föl vagy irtották ki a dzsungelt. A konjunktúrát a transzzsírok ártalmaival kapcsolatos aggodalmak is gerjesztették: kiderült, hogy a pálmaolaj sok termékben kiválthatja a kérdéses anyagokat.

A biodízel iránt növekvő kereslet hasonló hatással járt. A fellendülés a 2000-es évek elején csúcsosodott ki, amikor Borneón több ezer hektárnyi erdő és tőzegláp helyére telepítettek olajpálmát. Ám addigra fölerősödött az erdőirtást ellenző nemzetközi környezetvédő csoportok hangja is. A Természetvédelmi Világalap (WWF) néhány nagy termesztővel és fogyasztóval összefogva szabályokat alkotott az olajpálma felelősebb termesztésére.

A Kerekasztal a Fenntartható Pálmaolajért (RSPO) nevű szervezet tanúsítványával rendelkező vállalatok nem irtanak ki „őserdőket, illetve biológiailag változatos (például veszélyeztetett fajoknak otthont adó), törékeny ökoszisztémájú területeket”. Vállalják, hogy minimálisra csökkentik a talajeróziót, védik a vízkészletet, és legalább minimálbért fizetnek munkásaiknak. Emellett döntéseikhez „előzetesen és nyomásgyakorlás nélkül megszerzik a megfelelően tájékoztatott helyi közösségek jóváhagyását”. Ma a pálmaolaj ötöde RSPO-tanúsítvánnyal jut a világpiacra. Számos, pálmaolajat tartalmazó fogyasztási cikkeket előállító világcég, például az Unilever, a Nestlé és a Procter & Gamble szándékai szerint pár év múlva már csak tanúsítvánnyal rendelkező olajat használ fel. Ez hatalmas lépés – de még mindig nem elégséges….

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2019. márciusi lapszámában.