Szerző: Tarján M. Tamás
„Amikor ez a rézkakas kukorékolni fog, és megtelik a kakas alatti félhold, majd akkor foglalják vissza a magyarok Győrt”.
(Szinán nagyvezír)
1598. március 28-án éjszaka vették ostrom alá Adolf von Schwarzenberg és Pálffy Miklós csapatai Győr várát, melyet az oszmánok még a tizenötéves háború elején, 1594-ben kerítettek birtokukba.
Miután 1593 júniusában a horvát végvidéken portyázó Telli Hasszán pasa megalázó vereséget szenvedett Sziszek alatt, a Porta úgy döntött, véget vet az 1568 óta tartó hivatalos békeállapotnak, és hadüzenetet küldött Rudolf magyar királynak (ur. 1576-1608). A 15 esztendőn át húzódó küzdelem első évében az erőviszonyok kiegyenlítettnek mutatkoztak: miközben Szinán nagyvezír bevette Sziszeket, Palotát és Veszprémet, Füleket visszafoglalták a keresztények, akik Romhány és Fehérvár mellett is jelentős győzelmet arattak. Az előjelek tehát az előző háborúkhoz képest vitathatatlanul pozitívabbak voltak, ráadásul az 1594-es esztendő is keresztény hadjárattal – Nógrád bevételével, Esztergom ostromával – indult, azonban nyáron váratlanul fordult a kocka. Szinán pasa júliusban elfoglalta Tata várát, majd továbbhaladt nyugat felé, és körülbelül százezres seregével Győrt is körülzárta. Bár a keresztény erők a váratlan támadás hírére visszavonultak a Szigetközbe, Szinán hidat veretett a Rábán, és elűzte a császári hadakat.
A vár magára maradt az oszmánokkal szemben, Ferdinand Hardegg főkapitány pedig három hét után, 1594. szeptember 29-én a szabad elvonulás fejében fel is adta Győrt. Hardegg tette rendkívül súlyos következménnyel járt, ami magyarázatot szolgáltat arra, hogy I. Rudolf később miért végeztette ki a gyávasággal vádolt főkapitányt: Győr nem csak azért volt kulcsfontosságú, mert szinte Bécs közvetlen előteréhez tartozott, hanem azért is, mert védműveinek visszafoglalása igazi emberpróbáló feladatnak ígérkezett. Ezzel magyarázható, hogy bár az 1595. esztendő – Erdély hadba lépésével, a havasalföldi győzelmekkel, illetve Esztergom és Visegrád elfoglalásával – számos keresztény sikert hozott, Győr visszavételére mégsem történt kísérlet; hasonló volt a helyzet a mezőkeresztesi vereség után is, mely kétségkívül kiábrándította a Habsburgokat és szövetségeseiket, ám korántsem döntötte el a háborút.
Az első ostromkísérlet Miksa főherceg nevéhez fűződött, aki az 1597. évi hadjárat során, Pápa bevétele után próbálta visszavenni a Rába-parti erősséget, ám Mehmed pasa elől kénytelen volt kitérni, ezzel pedig a nemrég visszafoglalt Tata sorsát is megpecsételte. Ez az esztendő bebizonyította, hogy míg Győr az oszmánok kezén van, addig nem csak Bécs forog veszélyben, de a Dunántúlon visszafoglalt erődök is könnyen elveszhetnek. A város visszavétele érdekében Rudolf országgyűlést hívott össze 1598 januárjában, mely arra az évre különösen magas – nem porták, hanem házak után szedett – adót, és a végvárak körül végzendő extra jobbágymunkát szavazott meg.
Bár a kitűzött cél Győr visszafoglalása volt, és a fent említett bevételeket is erre szánták, Adolf von Schwarzenberg a vártnál jóval korábban, már 1598 márciusának elején megkezdte a felkészülést az ostromra. A császári hadvezér a legnagyobb titokban úsztatta le Komáromig az ostromeszközöket, március végére pedig Pálffy Miklós és Don Lopez érkezésének köszönhetően több mint 5000 fős haderőt toborzott, melyben magyar, német, francia, spanyol és vallon zsoldosok is szolgáltak. Schwarzenberg az utolsó pillanatig titokban tartotta szándékait: miután március 27-én átkelt a Dunán és elindult Győr irányába, Tata felé is küldött őrjáratokat, hogy leplezze valódi úti célját. A keresztény erők március 28-ára a Kis-Duna mellett található Vének falucskáig nyomultak előre – itt keltek át egyébként 1594-ben a várost elfoglaló törökök –, majd felkészültek a cseles éjszakai ostromra. Az álca tökéletesen működött.
Schwarzenbergnek tudomása volt arról, hogy a várvédők napok óta fontos élelmiszer-szállítmányt várnak Budáról, ezért erőit a Fehérvári-kapunál összpontosította, hiszen az oszmánok erről az oldalról számítottak az utánpótlásra. A császári hadvezér kiválasztott néhány törökül tudó katonát, és egy szekérrel a falakhoz küldte őket azzal az utasítással, hogy próbálják meg rászedni a védőket, és nyittassák ki a kaput. Bár fáklyáiknak köszönhetően az oszmánok gyorsan leleplezték az átverést, a csel így is sikeres volt, ugyanis a Tata 1597. évi ostrománál is alkalmazott petárdák súlyos károkat tettek a kapuban, így a közelben rejtőző keresztény katonák könnyűszerrel bejutottak a városba.
A törököket váratlanul érte a támadás: a harcosok nagy része aludt, mikor a küzdelem kezdetét vette, ennek ellenére a muszlimok jóval komolyabb ellenállást tanúsítottak, mint annak idején Ferdinand Hardegg főkapitány. A beszámolók szerint az álmukból felriadó törökök vitézül harcoltak az utcákon Schwarzenberg katonái ellen, a vár parancsnoka, Ali pasa pedig állítólag két kardot forgatva állta útját a császári hadvezérnek, aki végül összes tartalékát, még Pálffy Miklós lovasságát is kénytelen volt csatába küldeni.
Pálffynak kulcsszerepe volt a keresztény győzelemben, ugyanis a janicsárok rohama már kis híján kiszorította az ostromlókat Győr utcáiról, amikor az újabb erősítés eldöntötte az ütközetet. A küzdelem során török részről 1500, keresztény részről 600 fő vesztette életét; a támadók fele akkor esett el, amikor Ali pasa utasítására a védők felrobbantották a lőportornyot.
Győr ostromához és a török uralom alatt töltött mintegy 3 és fél esztendőhöz egyébként számos legenda kapcsolódik: ezek közül az egyik, melyre a város jelképei között is találunk utalást, úgy szól, hogy miután Szinán nagyvezír 1594-ben bevette a várost, egy rézkakast kovácsoltatott, és kijelentette, hogy amíg az meg nem szólal és az alatta lévő török félhold nem teljesedik ki, az erősség a muszlimok kezén marad. A krónikások úgy tartják, hogy 1598. március 28-29-e éjszakáján a fémből készült állat kukorékolt, ráadásul az ostrom idején éppen a telihold uralta az eget.
E legendák azt mutatják, hogy mind a török, mind a magyar fél tisztában volt Győr fontosságával, melynek váratlan bevételével Bécs elfoglalása is egyszeriben lehetővé vált a Porta számára. Schwarzenberg tábornok ravaszságának és az ostrom után grófi címmel jutalmazott Pálffy Miklós hősiességének köszönhetően azonban Győr 1598-ban visszatért a maradék Magyarországot oltalmazó erősségek sorába, az itt aratott diadal pedig az esztendő további hadi eseményeit is meghatározta. 1598 nyarán Schwarzenberg visszafoglalta Tatát, Várpalotát és Veszprémet, majd Buda bevételével is megpróbálkozott, azonban az utóbbi vállalkozás sikerére még majdnem kilenc évtizedet kellett várni.
Pentru a putea adăuga comentarii trebuie să fii membru al altmarius !
Alătură-te reţelei altmarius