Kép: Pixabay

Egy holdi nap végén Harrison Schmitt, az 1972-es Apollo-17 asztronautája véletlenül belélegzett egy nagy adag holdport, melyet ő és a parancsnok hordtak be a Challenger lakórészére. Az eset után Schmitt egy napig szenvedett a „holdi szénanáthától": a szeme könnyezett, a torka fájt és tüsszögőrohamok gyötörték.

A NASA szakértői utóbb rájöttek, hogy a holdi talaj részecskéi, különösen az apróbb szemcsék, rendkívül károsak az egészségre. Egy újabb vizsgálatban a kutatók azt mérték fel, hogy a holdpor pontosan miként is hat a sejtek szintjén - írja a Space.com. Az elemzés eredményei nem túl barátságosak.

A Hold talajában található porszemcsék sokban különböznek a földiektől. Mivel az égitest felszínén nincs szél, a részecskék szélei nem erodálódnak, és igen élesek maradnak. Éppen ezért a szemcsék belélegezve komoly károkat okozhatnak a tüdőben.

Atmoszféra hiányában ráadásul a napszél folyamatosan éri a port, így a szemcsék töltötté válnak. Ennek hatására a veszélyes részecskék lebegni kezdenek a Hold felszíne felett.

A por így könnyedén rátapadhat az asztronauták öltözékére, akik aztán a bázisra is bevihetik a szemcséket., amik nemcsak az eszközöket, de az űrhajósok egészségét is károsíthatják.

Az új vizsgálatban a Stony Brook Egyetem munkatársai arra voltak kíváncsiak, hogy pontosan mennyire is veszélyes a tüdőre a holdpor. A kutatók ehhez különböző földi modellanyagokat, így vulkáni hamut, lávából gyűjtött port és laboratóriumban előállított finom törmeléket használtak.

A csapat ezután emberi tüdősejtekkel és egerek agysejtjeivel keverte el a szemcséket. A kutatók az egyes anyagokat három különböző szemcsefinomsággal tesztelték.

24 óra elteltével a szakértők arra jutottak, hogy minden egyes talajtípus károsította a sejteket. A legfinomabb szemcsék a sejtek 90 százalékát pusztították el. Egyes sejteknél olyan DNS-károsodások is jelentkeztek, melyek rákos megbetegedést okozhatnak.

Az új eredmények fontosak lehetnek az elkövetkező holdmissziók során. Szerencsére a NASA komolyan veszi a portalanító berendezések fejlesztését, ezért remélhetőleg a jövő asztronautáit nem fogják veszélyeztetni a káros szemcsék.