Szerző: Tarján M. Tamás
„A harcászat kilenc tizede biztos és könyvekből tanulható; de az irracionális tizedik tized olyan, mint amikor a jégmadár elsuhan a tó felett. Ez a tábornokok igazi megmérettetése.”
(Arábiai Lawrence)
1935. május 19-én hunyt el Thomas Edward Lawrence, ismertebb nevén Arábiai Lawrence, aki az első világháború idején, a fellázadt arab törzsek oldalán vívott felszabadító háború során vált világhírűvé. Lawrence, aki kalandos élete során gyakran igyekezett leplezni valós személyiségét, egy motorbaleset következtében vesztette életét.
Thomas Edward Lawrence 1888-ban, az Észak-Walesben található Tremadogban látta meg a napvilágot egy angol nemes úr, Sir Thomas Chapman és egy nevelőnő, Sarah Junner törvénytelen gyermekeként. 1896-ban a család Oxfordba költözött, és a Lawrence nevet vette fel, így a katonatiszt később ezzel vált világhírűvé; a fiatalember Oxfordban végezte középiskolai tanulmányait, majd 1907-ben felvételizett a város patinás egyetemére, ahol archeológiát és építészetet hallgatott. Arábiai Lawrence kalandvágyó természete már ekkor megmutatkozott, ugyanis egy alkalommal elszökött otthonról és katonának állt, majd kutatásai során bejárta Franciaországot, és feltérképezte az ottani keresztes kastélyokat és erődítményeket.
Miután a fiatalember kiemelkedő diplomamunkát készített a várépítészet témakörében, David George Hogarth munkát ajánlott számára a British Museumnál, később pedig az Oszmán Birodalomba is eljuthatott, ahol a neves angol régész, Leonard Woolley karkemisi ásatásán dolgozott. Lawrence szakmai elismertségét mutatja, hogy Woolley 1914 januárjában magával vitte őt a Negev-sivatagba vezetett expedícióra, mely során tudományos és katonai szempontból is feltérképezték a stratégiai szempontból kulcsfontosságú területet. A férfi a Közel-Keleten töltött esztendők alatt elsajátította az arab nyelvet, megfigyelte az ottani népek szokásait, ezenfelül pedig olyan helyismeretre tett szert, ami az első világháború kitörése után nélkülözhetetlennek bizonyult a Török Birodalom elleni harcban. Lawrence 1914 őszén önként jelentkezett katonai szolgálatra, és a konfliktus első éveiben Kairóban állomásozott.
Miután az antant hatalmak előzetes számításai nem váltak be, és az 1915 tavaszán megindított brit–francia offenzíva Gallipolinál csúfos kudarcba fulladt, a londoni stratégák figyelme a Török Birodalom hátországában élő arab törzsekre irányult, melyek Husszein mekkai emír vezetésével 1916-ban felkelést indítottak a szultán ellen. A lázadók természetesen elnyerték a britek támogatását, Thomas Edward Lawrence személyében pedig egy összekötő tiszt is érkezett Arábiába, aki ismereteinek köszönhetően később oroszlánrészt vállalt a végső győzelem kivívásában. A férfi, akit közel-keleti sikerei nyomán Arábiai Lawrence-nak neveztek el, eredményesen fogta össze az egymással laza szövetségben álló törzseket, az általa szervezett rajtaütéses akciók pedig hamarosan a félsziget felszabadulását eredményezték. A gerilla harcmodorral szemben tehetetlen törökök 1917 nyarán már a Vörös-tenger északi csücskében fekvő Akaba városát is elvesztették, így a harc idővel Palesztina és Szíria területére tevődött át, ahol Lawrence Fejszál emír – későbbi iraki király (ur. 1921-1933) – vezérkari főnökeként tevékenykedett.
A brit férfi rendkívül népszerűvé vált az arabok körében, ugyanis személyes bátorságával, kitartásával és vakmerő felderítő munkájával számos győzelemhez segítette hozzá a felkelőket; a törökök egy ízben, 1917 őszén el is fogták az ekkor már alezredessé előléptetett katonát, ám kínzásokkal sem tudták őt vallomásra kényszeríteni. Arábiai Lawrence hamarosan visszanyerte szabadságát, így 1918 októberében Damaszkusz elfoglalásában is kulcsszerepet vállalt, ezzel egy időben pedig komoly erőfeszítéseket tett azért, hogy meggyőzze a brit közvéleményt az arabok önrendelkezési jogának biztosításáról.
A Közel-Keleten töltött évek alatt a katonatiszt egyre inkább magáévá tette a felkelők eszméit, így az 1919. évi párizsi békekonferencián Fejszál emír küldöttségének tagjaként, hagyományos arab viseletben jelent meg. Lawrence-nak azonban csalódnia kellett, hiszen a győzelem kivívása után az antant hatalmak „megfeledkeztek” korábban tett ígéreteikről, és a hatalmas közel-keleti nemzetállam helyett kisebb királyságokat, illetve brit és francia mandátumterületeket alakítottak ki a térségben. A háborús hős csalódottságát azzal fejezte ki, hogy – hatalmas felháborodást keltve – 1918 végén visszautasította V. György király (ur. 1910-1936) kitüntetését.
Arábiai Lawrence a botrány ellenére élő legendává vált: miközben könyvet jelentetett meg háborús élményeiről A bölcsesség hét pillére címmel, filmen is megörökítették kalandjait, illetve elismerésképpen munkát ajánlottak számára a Winston Churchill vezette Gyarmatügyi Hivatalban. Lawrence ugyanakkor kifejezetten tehernek érezte a hirtelen jött hírnevet, ezért 1922-ben távozott jól fizető állásából, és John Hume Ross álnéven szolgálatra jelentkezett a brit légierőnél. A férfi inkognitója egy év után lelepleződött, ezért – barátja, Bernard Shaw drámaíró tiszteletére – második alkalommal a Thomas Edward Shaw nevet vette fel, és a Royal Tanks Corps kötelékében vállalt szolgálatot, majd 1925-ben újra a Royal Air Force-hoz került.
Ezekben az években Lawrence folytatta írói munkásságát: az ő nevéhez fűződik például az egyik leghíresebb angol nyelvű Odüsszeia-fordítás, 1926-ban pedig kiadta a Lázadás a sivatagban című önéletrajzi művet, amivel ismét a sajtó érdeklődésének középpontjába került. A szenzáció elől a RAF Indiába „menekítette” a háborús hőst, 1928-ban azonban Lawrence arra kényszerült, hogy visszatérjen Angliába, ugyanis a titkosszolgálatnak komoly fejfájást okozott, hogy a lapok folyton állítólagos titkos küldetéseiről cikkeztek. A férfi ezután szerelőként dolgozott a légierőnél egészen addig, míg 1935 februárjában, 46 évesen el nem bocsátották a szolgálatból.
Arábiai Lawrence ezután a dorseti Clouds Hillben telepedett le, és legnagyobb szenvedélyének, a motorkerékpározásnak hódolt, ami utóbb a halálát is okozta. A katona 1935. május 13-án súlyos balesetet szenvedett, miután a kanyargós utakon száguldozva későn vett észre két kerékpárost, és megpróbálta őket kikerülni. Lawrence elveszítette az uralmát járműve felett, és hatalmasat bukott, hat nappal később, május 19-én pedig bele is halt sérüléseibe.
Érdekesség, hogy a háborús hős szerencsétlensége sarkallta arra Hugh Cairns idegsebészt, hogy megtervezze az első bukósisakot. Arábiai Lawrence elhunytával persze azonnal megindult az összeesküvés-elméletek gyártása: egyesek úgy gondolták, hogy a háborús hőst a külföldi titkosszolgálatok gyilkoltatták meg, mások pedig arról beszéltek, hogy a férfi halálát csak megrendezték, ám a könnyelmű katona ezen a napon – minden bizonnyal saját hibájából – befejezte kalandos életét.
Pentru a putea adăuga comentarii trebuie să fii membru al altmarius !
Alătură-te reţelei altmarius