A forrás körüli táj – Fellinger Károly verseskötetéről

[altmariustotal catolic]

KULTÚRA – 2023. október 8., vasárnap | 19:55

https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-forras-koruli-taj-fellinger-karo...

 2

Halmai Tamás költő, író, irodalmár jegyzetét olvashatják.

Ritkaság, hogy egy verseskötet kizárólag ekphrasziszokból (képleíró művekből) álljon. Fellinger Károly új könyve is csak látszólag ilyen. Mert igaz ugyan, hogy minden egyes verset egy festő neve és valamely alkotásának címe föliratoz, ám a puszta átfordításnál furfangosabb és maradandóbb, amit Fellinger tesz. Nem egyszerűen szavakra váltja a képi esztétikumot, hanem – egyfelől személyes motívumokkal, életrajzi utalásokkal, másfelől gondolati kitérőkkel, filozofikus toldásokkal – az eredeti festményhez gyakran csak rejtelmes inspirációval kapcsolódó poétikát formáz. (Például Picasso Guernicája kapcsán nem háborús szcenika rajzolódik ki, hanem a beteg anyához fűződő viszonyról születik megrendítő vallomás.)

A teremtés szépséghibáinak szándékrendjét szabatosan összegzi Kulin Borbála utószava: „A nyelv képessége az olyan költészetben bontakozik ki a legnemesebben, amely tekintetünket világunk rejtett kódjaira irányítja, megmutatva az azonosságot vagy a kapcsolatot a hétköznapokban egymástól teljesen távol esőnek, elkülönülőnek tűnő dolgok, fogalmak, jelenségek között.”

Rubljovtól Düreren és Kahlón át Keserü Ilonáig igen gazdag festészeti horizontot nyit a kötet; de miközben több korszakot és stílust felölel, a versbeszéd elismerésre méltóan egynemű, higgadtan önazonos, kiérlelten nyugalmas és felismerhető. Aránylag rövid sorokból álló, fegyelmezetten filigrán és a közléshez igazodóan szakaszolt szabadverseket olvasunk, tűnődő reflexiók és megszólító személyesség finom elegye hullámzik végig a kiadványon.

Képek ihlette képeket ecsetel egymás mellé a fellingeri verstudat, mintha egy szakrális szürrealitás gyermeki tisztasága szervezné a szövegeket. Az idő (az elmúlás, a halál, a nemlét) képzetköréből származik el a legtöbb vershelyzet („Az elmúlás sorstársa vagyok” – JOHN MARTIN: A harag nagy napja; „Félelem nélkül gyávaság / meghalni” – BORSOS JÓZSEF: Az özvegy); az anya és az apa alakját idézik meg legemlékezetesebben a legszemélyesebb sorok; Jézus (avagy Isten és általánosságban a transzcendencia) oltalmi világába kéredzkednek legsűrűbben a zárlatok.

Hökkenetesen eredeti képek-képzetek sorjáznak elénk – ilyen például a levelüket hullató hársfákhoz csatolt hasonlat: „Megszabadulnak tőlük, // akár a csillagoktól / a nemlét” (RIPPL-RÓNAI JÓZSEF: Öregasszony ibolyával) – vagy az agyagördögbe lelket lehelő Ádám alakja (ALEXANDRE CABANEL: A bukott angyal). Szentenciás hajlam is szóhoz jut: „minden hely templom” (MAX ERNST: Mária elfenekeli a kis Jézust); „A szabadság / a kiűzetés onnan” (CLAUDE MONET: Virágoskert Sainte-Adresse-ben); és paradoxontól sem retten meg az esztétikai igazmondás: „Ha visszanézel, / elfelejted, / honnan is indultál” (ALBERT EDELFELT: Párizsi szépség).

Köznyelvi fordulatok átkódolása is alapvető költészeti  tett itt: „a titok az, aki tűvé teszi / cérnáért a labirintust” (MARKÓ KATALIN: Flórenci tájrészlet). Egy-egy szöveghely akárha keleti rege szinopszisa volna: „Műgonddal süt le a nap / a forrás / körüli tájra” (JAKOBY GYULA: A forrásnál). És a költő képes arra is, hogy két szóból lakályos lényeket építsen: „Érintésből vannak” (MATSUMURA GOSHUN: Hibiszkusz és kék gém egy facsonkon).

Kedves játékot kínál az olvasónak az a méltányolható kiadói döntés, hogy a könyv egyetlen képet sem tartalmaz: így magunk dönthetünk arról, beérjük-e a betűk ajánlataival, vagy időről időre hozzáillesztjük az olvasottakhoz a színek eredeti közléseit is.

Az utolsó előtti verset (BAK IMRE: Qual 1977) egészében ide másolom végül, olyannyira jellegzetes a tónus, amelyet kibont, és a látásmód, mely a művészetfilozófiát létbölcseletté szelídíti:

A kiállításon
minden képhez
tartozik egy hely,
ahonnan a művet nézve
megtaláljuk a
magunk helyét.

Azt hiszem, minden Fellinger-vershez is tartozik egy ilyen hely. Honnan máshonnan, mint olvasataink szemszögéből nyerünk mindig otthonos identitást.

Fellinger Károly: A teremtés szépséghibái
AB ART Kiadó, 2023.

Fotó: AB ART Kiadó

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. október 1-jei számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.