József nádor, azaz Erzherzog Joseph Anton Johann Baptist von Österreich 1847. janár 13-án hunyt el Budán. A főherceg, aki azért lett magyar nádor, mert bátyja, Sándor Lipót főherceg, a korábbi nádor egy vegyészbalesetben elhunyt, több mint ötven évig töltötte be a Magyar Királyság legmagasabb – király utáni – méltóságát.
Ugyan a fiatal Józseffel szemben az volt az elvárás, hogy nyugtassa le, és terelje vissza a birodalmi akolba a Martinovics felkelés által kissé felzúdult magyarokat, ehelyett a magyar érdekek képviselője, szószólója lett az udvarnál. Mindemellett szenvedélyesen fejlesztette, szépítette, támogatta Pestet és Budát.
A nádor talán legismertebb képe, Barabás Miklós portréja
A nádor kifejezetten támogatta Széchényi Ferencet, amikor a főúr úgy döntött, hogy hatalmas könyvtári és egyéb gyűjteményét a nemzetnek adományozza. A gigantikus gyűjteményből – az első átadott, közel 30 ezer tételt tartalmazó anyag 11 tonnát nyomott – József nádor javaslatára szervezték meg a Nemzeti Múzeumot, amelynek anyagát adományokkal is bővítette.
A tudományos tevékenységeket más formában is támogatta, egyik szorgalmazója, kezdeményezője volt a gellérthegyi csillagvizsgáló felépítésének, amelynek jelentőségét jól mutatja, hogy 1815-ös megnyitására ide utazott az egyébként Bécsben, a napóleoni háborúk utáni Európáról tanácskozó I. Sándor orosz cár, III. Frigyes Vilmos porosz király és természetesen I. Ferenc magyar király és osztrák császár.
A Magyar Tudományos Akadémia alapításánál is azonnal támogatóként lépett fel, nemcsak Bécsben lobbizott az engedélyezés mellett, de 10 ezer forinttal támogatta az intézményt.
Javaslatára szervezték meg Széchényi Ferenc adományából a Magyar Nemzeti Múzeumot (A Nemzeti Múzeum épülete Rudolf Alt metszetén az 1840-es években)
Már korán megtapasztalta, mennyire fontos az állandó kapcsolat Pest és Buda között, ugyanis megesett, hogy fél Pest a nádor „nyakán ragadt”, amikor épp az általa adott budai bálon résztvevő pesti előkelőségek nem tudtak hazamenni, mert a jégzajlás miatt lezárták a hajóhidat.
Természetesen nem csak ezért, de lelkes támogatója volt Széchenyi Istvánnak a híd felépítésében. Szükség is volt erre, mert a bécsi udvar, valamint a hadsereg vezetése nem igazán támogatta az állandó hidat, politikai, katonai és presztízsokokból, no meg a magyar nemesség egy része sem szívesen mondott le a kiváltságaikról. A nádor egyengette tehát a híd ügyét mind Bécsben, mind az Országgyűlésben. Bármekkora szervezőzseni volt is Széchenyi, a nádori támogatás nélkül nem biztos, hogy megvalósulhatott volna a Lánchíd.
A Lánchíd sem jöhetett volna létre József nádor nélkül (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény. A hídról készült egyik legkorábbi felvétel)
József nádor ugyan főhercegnek született, és ez meghatározta azt, hogy „főállású” politikus legyen, de az igazi szenvedélye a kertészet és az építészet volt. Nagy figyelmet szentelt Pest fejlesztésének, szépítésének, nem véletlen, hogy már 1801-ben kijelentette, hogy Pestet tervszerűen kellene fejleszteni, és 1804-re Hild Jánossal együtt kész terveket tett le az asztalra. Pár évvel később, 1808-ban az ő kezdeményezésére alakult meg a pesti Szépítő Bizottmány. Mindez évtizedekkel Széchenyi István ténykedése előtt.
Széchenyivel – akinek nagy terveit, a Hengermalmot, amely nem véletlen viselte a nevét, a dunai hajózást, a hajógyárat támogatta – egyébként volt egy alapvető vitája a városfejlesztési kérdésekről. A gróf ugyanis támogatta a városokon belüli kisebb-nagyobb zöldterületeket, a városon belül fasorokat, kisebb parkokat látott volna szívesen, míg a nádor inkább a nagyobb parkok híve volt, nem igazán látta be, hogy miért kell a város belső területeire zöld. Ő a nagy parkokért rajongott, hiszen elvileg „tanult mestersége” a kertészet volt.
Minden testvére – ahogyan ő maga is – már ő is fiatalon kitanult egy-egy szakmát. János főherceg – aki ugyan a természettudományok iránt érdeklődött, de katonai pályára vitte a Habsburg családi kötelesség – órás, míg Ferenc, azaz a későbbi császár esztergályos volt.
A nádor a Városliget fejlesztését, szépítését ugyanúgy támogatta, mint a saját tulajdonát, a Margit-szigetet, amelyet 1816-ban a nagyközönség előtt is megnyitott.
Mind a két nagy parkba sokat telepített kedvenc fájából, a platánból, de a városligeti vadgesztenyefák is tőle származnak, amelyeket azután ültettek, hogy 1830 telén a nádor utasítására a szegények megsegítésére a korábbi nyárfákat kivágták tűzifának.
Szobra 1883-ban a róla elnevezett téren. Emlékét már 1848-ban törvénybe foglalták, halála után azonnal mozgalom indult a szoborállításért, amelyre 1869-ben került csak sor (Fotó: Fortepan Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet HU.BFL.XV.19.d.1.05.089)
A nádor nem csak a szegényekkel törődött, hiszen ő alapította meg 1826-ban Pesten a Vakok Intézetét, és a katasztrófák idején sem hagyta magára a pest-budaiakat. Az 1810-es budai tűzvész idején maga is mentette az embereket, sőt itt meg is sérült, majd az 1838-as árvíz idején az újjáépítések szervezője volt.
Nem véletlen, hogy az Institutum Geometricum 1846-tól József Ipartanoda néven működött, és a budapesti műszaki egyetem 1949-ig viselte a nádor nevét.
A közlekedési fejlesztéseket is támogatta, így a gyorsan hamvába holt kőbányai lebegővasutat, amely 1827-ben nyílt meg, és 1828-ban tönkre is ment, majd a gőzvasutat is. Mind 1827-ben a kőbányai lóvasútat, mind 1846-ban a Pest-Vác vasútvonalat ő nyitotta meg, majd ő és családja voltak az első utasok.
Kimondhatjuk tehát, hogy az a Budapest, amelyet ma ismerünk, nem jöhetett volna létre József nádor nélkül, aki Széchenyi István, majd Andrássy Gyula, illetve a Közmunkatanács előtt évtizedekkel már tervszerűen fogott hozzá, hogy a két kisvárosból valódi világvárost formáljon. A működésének 51 éve alatt sikerrel is járt.
A város méltó módon emlékezett meg József nádorról, hiszen nagyon sok intézmény, közterület viseli nevét, és szobra ott áll a róla elnevezett tér közepén. A szocializmus ugyan megpróbálta szerepét csökkenteni, de szerencsére a nemzet és Budapest emlékezetéből nem sikerült kitörölni.
Nyitókép: A József nádor-szobor leleplezése (A Magyarország és a Nagyvilág illusztrációja 1869. május 9.)
Pentru a putea adăuga comentarii trebuie să fii membru al altmarius !
Alătură-te reţelei altmarius