Vad Montenegró

[Magyar lap]

2021.10.17.BALOGH BOGLÁRKA

https://ng.24.hu/kultura/2021/10/17/vad-montenegro/

A világ kevés országa kínál olyan változatos és jobbára érintetlen természeti szépségeket, mint a csöpp balkáni állam, Montenegró.

Ostrog sziklába épített kolostora

FORRÁS: BALOGH BOGLÁRKA

 

Épp csak felérünk a piknik asztalok egyikéhez, amikor a köd szitálni kezd. A szokatlanul forró nyár a kanyonjairól híres Durmitor Nemzeti Parkot is felperzselte, szeptemberben sárgán áll a fű ott, ahol 1 hónapja még mindent zöld bársony borított.

Házigazdám, Luka büszkén pillant le a mélybe, a vad, sziklás hegyoldal drámai szépsége ma is ugyanúgy lenyűgözi, mint ötven évvel ezelőtt, amikor gyermekként barátaival mászták az akkor még ismeretlen túraútvonalakat.

FORRÁS: BALOGH BOGLÁRKA

FORRÁS: BALOGH BOGLÁRKA

 

Montenegró legmagasabb pontját, a 2522 méter magas Bobotov Kukot nem csak folytonos ködpára lengi körbe, de megannyi legenda is. Az olümposzi istenek pihenőhelyeként elhíresült területet Európa egyik legősibb erdeje borítja, a vidék közel nyolcvan százaléka olyan erdő, melyben a legtöbb fa több mint 400 éves. A nemzeti park 5400 hektárt foglal el a Tara és a Lim folyó között, területén páratlan növényi ökoszisztéma él, közel százféle fa, kétszáz fajta növény eresztett gyökeret. Az UNESCO Világörökség védelme alá tartozó vidék az ornitológusok paradicsoma is, több mint 150 madárfaj rak fészket itt, de az őz, a vaddisznó, a szarvas, a medve, a farkas és a vidra is gyakori, lepkepopulációja pedig egyedülálló.

FORRÁS: BALOGH BOGLÁRKA

FORRÁS: BALOGH BOGLÁRKA

 

A 85 kilométere úgynevezett Durmitor kör apró falvakon halad át, lassan araszolunk autónkkal a nedves aszfalton. Magányos bárányok keresztezik utunkat, komótosan rágják a száraz füvet, a juhászkutyákat már rég hátrahagyták, akiknek csak messziről jövő ugatásuk hallatszik.
Kinézek az ablakon, ameddig a szem ellát ködpárába burkolt csúcsok és völgyek váltják egymást. Az intenzív gleccsermozgás hatására olyan különleges geomorfológiai alakzatok jöttek létre a nemzeti parkban, mint a folyóvölgyek és kristálytiszta vizű tavak.
„Nyolcévesen már túráztunk a vidéken – mondja Luka -, apánk ragaszkodott ahhoz, hogy mind a hét gyereke megismerje a környéket, ahol született. Éjszakákat töltöttünk a rengetegben, reggelente jéghideg vízzel mostuk az arcunkat, tüzet raktunk, teát főztünk, friss sajtot vettünk a pásztoroktól, gyalogoltunk egész nap és bámultuk a magányos csúcsokat. Nagyapám, miután hazatért Amerikából felvásárolta a földeket Virokban, házat építtetett az összes gyerekének, és hagyta, hadd boldoguljanak, ahogy tudnak. Mi vendéglátással foglalkoztunk, a jugoszláv háború kitörése előtt már annyira népszerűvé váltak az általunk kitaposott útvonalak, hogy naponta 100 dollárt kerestem hegyi vezetőként, pedig az utazási iroda, aki kiközvetítette a többségében francia mászókat, ugyancsak levett a béremből.”

Ahogy Luka magyarázza, a hegység központi része a Tara, a Draga és a Sušica folyók mély kanyonjai által alkotott 400 négyzetkilométeres terület. A környék ismertebb települései, mint Zabljak olcsó szállással várják télen a síelőket, nyáron a túrázni, raftingolni vágyókat, ráadásul a közelben van a híres sötét vizű, jég vájta tengerszem, a Crno Jezeró, vagyis a Fekete-tó, a Ledena Pečina jégbarlang, de a folyóvölgyekben a 13. század óta folyamatosan működő kolostorok is megbújnak.

Ostrog

Ostrog

FORRÁS: BALOGH BOGLÁRKA

 

Olyan hangosan csiripelnek a madarak a 900 méter magasan fekvő sziklába épített kolostor felé vezető úton, hogy saját gondolataimat is alig hallom. Bár én nem mezítláb menetelek, ahogy a legtöbb hívő teszi a zarándoklaton, így is dramatikus hatást kelt a hegy oldalába simuló hófehér Ostrog kolostor, ahogy elő-előbukkant a fák közt.

A szentély Szent Bazil maradványait őrzi, csodatévő mivolta miatt a világ minden részéről felkeresik az ortodox, katolikus és muszlim hívők. A kápolna nem csak Szent Bazil maradványait őrzi, de csodatévő mivolta miatt Ostrogot a világ minden részéről felkeresik az ortodox, katolikus és muszlim hívők.

FORRÁS: BALOGH BOGLÁRKA

 

Története a 17. században kezdődött, amikor Bazil a török invázió elől menekülve aszkéta életviteléhez szeretett volna megfelelő helyet találni. Azért esett választása a szinte elérhetetlen sziklás vidékre, hogy saját magát és követőit is megvédje az ottomán hódítóktól. A remete kezdetben a sziklában talált három barlangot nevezte ki templommá, szállássá és kápolnává, amit már életében zarándokok látogattak, később halála után, elkezdődtek a csodák is.

FORRÁS: BALOGH BOGLÁRKA

 

Csak nyaranta 300 ezren látogatják Ostrogot, lépnek be az apró sziklabarlangba, és csókolják meg a szent falakat egymás után, még most, a pandémia idején is.
A történelem során a montenegróiak számára a kolostor mindig is az ortodox hit megőrzésének szimbóluma volt, amely nemzeti identitásuk védelmezője is egyben. Itt az ember nem csak csodálatos gyógyulásban részesülhet, de belső békét lelhet és szerettei jólétéért is imádkozhat.

Skadar-tó Nemzeti Park

FORRÁS: BALOGH BOGLÁRKA

 

Friss levegő csap az arcomba a Skadar tó tükörsima vizét látva. Rég magunk mögött hagytuk már Virpazar álmos kis települését, hogy felfedezzük a vízi világot.
A Balkán-félsziget legnagyobb tava Albánia és Montenegró határvidékén terül el, míg az előbbiben természetvédelmi terület, az utóbbiban már nemzeti parkot alakítottak ki.
Különlegessége, hogy átlagosan 7 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, geológiai értelemben pedig fiatalnak számít, mintegy 18 ezer évvel ezelőtt alakult.
Területe időszakosan változó, a száraz nyarakon 368 négyzetkilométerre csökken, míg a csapadékos teleken 540 négyzetkilométerre duzzad.

FORRÁS: BALOGH BOGLÁRKA

 

Kapitányom épp a tavirózsák közt lavíroz, nem mer közelebb menni a parthoz, nehogy fennakadjon a sáson, pedig egy titkos helyet szeretne mutatni, ahol a tó ikonikus madarai, a pelikánok fészkelnek. Egy-egy kócsag száll néha felénk, kormoránok szárítgatják magukat a korai halászat után. Európa egyik legnépszerűbb madármegfigyelő helye ez a hegyek közé ékelt vidék.

Skadar-tó

FORRÁS: BALOGH BOGLÁRKA

 

A delfin alakú Skadar-tóról azt tartják a montenegróiak, hogy egy szomorú tündér könnycseppjéből született. A tavirózsák azért keltek életre a Balkán legnagyobb tavában, hogy a szomorúság mellé a szépség is beköltözzön. A növényeket később pedig a madarak is követték.
Ahogy a kapitány magyarázza, húsz éve nem volt arra példa, hogy a pelikánok száma ötven fölé emelkedett volna, ám az utóbbi két évben nagy változások történtek. Egészen 2019-ig az egyedszám csökkenés volt a jellemző, ezért ezek a madarak különösen veszélyeztetetté váltak a térségben. Sokáig a természetes élőhely hiányával küszködtek, azonban a montenegrói civil szervezetek a külföldi természetvédőkkel karöltve szaporodásra alkalmas helyeket alakítottak ki a tavon, így biztosítva a költő pároknak védelmet. Az erőfeszítéseknek meg is lett az eredménye, ma már több mint 70 pelikán él a térségben.
Lassan egy órája hajózunk a vízen, a nap már perzseli a vállamat, beleszippantok a levegőbe, a tóban tükröződő hegyek és fák melletti völgyekben megszorult a mediterrán ősz hősége és illata.
Montenegró tökéletesen elérte azt, ami Európában oly kevés országnak sikerült: az emberi tevékenység itt nem elvész, hanem inkább hozzáad a természet szépségeihez.