Az első női zeneszerzők

[Magyar lap]

2021.10.10.NG

https://ng.24.hu/kultura/2021/10/10/az-elso-noi-zeneszerzok/

A 18-19. század két magyar zeneszerzőnőjével ismerkedünk meg. Az előkelő családok leányai a komponálásban is sikeresek voltak.

FORRÁS: GETTY IMAGES

 

Korukban a női családtagok ugyanúgy élvezői lehettek a koncerteknek, s ez bizonyára motiválhatta a következő két muzsikakedvelő hölgyet, hogy maguk is alkossanak. (Fontos adalék, hogy a nők akkoriban iskolarendszerű oktatásban nem részesültek, ám a házitanítók és nevelők nagy hangsúlyt fektettek a művészeti oktatásra és a nyelvismeretre.)

Első női magyar zeneszerzőként Koháry Mária (1797-1862) grófnőt szokták említeni. Sok helyen olvashatunk családjának hatalmas Hont megyei földbirtokairól, és előnyös házasságról Coburg Ferdinánd osztrák tábornokkal, aminek előzményeként a grófnő bárónői rangot is kapott. Sőt, későbbi uralkodó dinasztiák is kötődnek hozzá. Ám ha mélyebbre ásunk a történeti dokumentumokban, valójában csak annyit tudunk biztosan, hogy a bécsi Zenebarátok Társaságának (Gesellschaft der Musikfreunde) könyvtárában található egy zongoraszonáta kézirata, amelyen ez áll: Sonata per il Clavi Cembalo / Par Mademoiselle la Comtesse Marie de Koháry.
Egyes zenetörténészeknek vannak kételyeik arról, hogy a fent említett életutú Koháry Mária Valéria grófnő egyezik a kéttételes E-dúr zongoraszonáta szerzőjével. A zeneértők számára annyit elmondhatunk, hogy a mű párszor felcsendülhetett korunk hangversenyein, és a kritika így fogalmazott róla: „Koháry Mária grófnő kéttételes E-dúr szonátája nyitotta e részt: a mű köznyelvi megszólalásmódja, könnyed Liebhaber-fajsúlya (szerk. Liebhaber: képzetlen, emocionális zenefogyasztó – Komlós Katalin definíciója szerint) után a műsort záró, szintén kéttételes Haydn-kompozíció, a C-dúr szonáta hallgatásakor nem lehetett nem összehasonlítani egyazon modell két, gyökeresen eltérő nagyságrendet képviselő megvalósítását” – olvasható a Muzsika című újságban.

Széchényi Franciskát (Fanny) (1783-1861) szintén gyakran emlegetik az első zeneszerzőnőként, és hála híres családjának, az ő életéről sokkal többet tudunk. 1783-ban Bécsben született a múzeum- és könyvtáralapító, Széchényi Ferenc, legidősebb lánygyermekeként. Kiválóan zongorázott, az 1814-15-ös bécsi kongresszuson összegyűlt előkelő közönség is elismerően nyilatkozott játékáról. Művészi tehetsége rajzban és költészetben szintén megmutatkozott, megfestette például a Széchényi-család életének hétköznapi részleteit, melynek albumszerű gyűjteménye a Nagycenki kastélyban ma is látható. Ezek között találunk olyat is, ahol a családot kamarazenélés közben ábrázolta.
Franciska Batthyány Miklóshoz ment feleségül, és Pinkafőn (ma Ausztria) telepedtek le. A településen zárdát építtetett, ahova meghívta az Irgalmas Nővérek apácarendjét, majd lányiskolát, gyengélkedőt és árvaházat valamint bölcsődét alapított. A helyi templom kápolnájába ő maga orgonált, s vezette a kórust, emellett zongoraműveket is írt, liturgikus éneket, duetteket, kórusműveket. Számos közülük kéziratban maradt meg, de kettő vallásos énekét ki is adták. Fanny élete utolsó éveire zárdába vonult, és apácák között hunyt el 1861 október 10-én.

Széchenyi Franciska egyik zongoraműve, a „Sechs Länder” című, meghallgatható Széchényi a Hungarian dinasty című albumon.

Írta: Ádám Eszter