https://papageno.hu/wp-content/uploads/2021/07/Süle_Dalma-300x169.jpg 300w, Süle Dalma operaénekes csodás hangját a Budapesti Operettszínház közönsége már az Anna Frank naplója című mono-operából és a Marica grófnő című előadásból is jól ismerheti. Július 23-án és 24-én az Oroszlános Udvarban is varázslatosan szép dallamok csendülnek majd fel az előadásában. A fiatal művésznővel többek között arról beszélgettünk, mit jelent számára az operett műfaj.
– Idén debütálsz a Palotakoncerten. Milyen érzésekkel készülsz a gálára?
– Nagy megtiszteltetés és öröm, hogy ezen a hatalmas tradíciókkal rendelkező koncerten énekelhetem el Gara Mária áriáját, ami ugyan opera, de Erkel Ferenc műve, hamisítatlan magyar zene, és teljesen belesimul a műsorba. A teljes szerepet még nem játszottam, de az áriával nemrég elhoztam a Szegeden megrendezett Nemzetközi Simándy József Énekverseny egyik fődíját, a Hazám, hazám-díjat. Ez remek visszajelzés volt számomra azzal kapcsolatban, hogy ez a karakter igazán nekem való. Az áriát zenekarral még nem énekeltem, ettől is különleges lesz. Igazi kihívás, mert egy része csak énekhang és fuvola közös játéka.
– Egy különleges duettben is hallhat majd az Oroszlános Udvar közönsége.
– Lukács Anitával közösen Rossini Macskaduettjét is előadjuk majd, ami egy kedves színfoltja lesz a műsornak. Nemrég, az egészségügyi és rendvédelmi dolgozóknak köszönetképpen megtartott Hála gálán Anita férjével, Vadász Zsolttal léphettem színpadra. Mindig nagy megtiszteltetés ilyen nagy művészekkel együtt énekelni, ebbe a csapatba tartozni, akik már évtizedek óta nagyon-nagyon magas szinten művelik ezt a stílust. Rengeteget tudok tőlük tanulni, ilyen szempontból is hatalmas élmény a közös munka.
– Mielőtt énekelni kezdtél volna, hangszeres tanulmányokat is folytattál. Az mennyire maradt része az életednek?
– Való igaz, hogy általános iskolában először zongorázni tanultam, de a szakközépiskolát már magánénekesként végeztem el. Máig segítség, mankó az éneklés és a tanítás során, hogy valamennyire tudok zongorázni – gyorsabban tudok így tanulni, mert magamnak is le tudom játszani a dalokat, illetve amikor tanítok, be tudom játszani a szükséges akkordokat – de nagyon messze vagyok attól, hogy zongoraművésznek mondjam magam. Most a karantén alatt egyébként ismét zongoráztam egy kicsit, de csak a magam örömére. Isten ments, hogy valaki más is hallja. (nevet)
– Az idei gála az Operettünnep címet kapta. Mit jelent számodra az operett műfaj?
– Magas színvonalú szórakoztatást. Ez egy csodálatos műfaj, amelyben a zene, a próza és a táncművészet egymással egybefonódva van jelen. Az előadóknak ezekben egyformán jól meg kell felelnie, ami hihetetlenül nagy kihívás. Egyebek mellett ezért is jó játszani az operettet, ami páratlan értéket képvisel és közvetít, de vannak benne olyan részek, amikor beindul a „Cintányéros cudar világ”, és felidéződnek a gyerekkori emlékek. Ezer ember vidáman tapsol, énekel, majd mindenki mosolyogva távozik az előadás végén. Nívós, ugyanakkor felhőtlen szórakozást nyújt.
– És mi jut eszedbe, ha az ünnep szót hallod?
– Az ünnep számomra elsősorban mindenképpen a családot, és az együtt töltött tartalmas időt jelenti. Olyankor fontos szerepet játszanak a közös nevetések és a kulináris élvezetek, a nagy közös lakomák. A Palotakoncert kapcsán pedig az jut eszembe az ünnep szóról, hogy milyen örömteli érzés végre újra próbálni, fellépésre készülődni! Használjuk ki, élvezzük, ameddig csak tehetjük! Ez a járvány sokunk számára tanulópénz lehetett: megtanulhattuk, hogy tulajdonképpen minden egyes előadás ünnep és ajándék számunkra, és érdemes így megélnünk minden egyes lehetőséget, amit az élet nyújt.
Szilágyiné Tukács Orsolya készítette.
Pentru a putea adăuga comentarii trebuie să fii membru al altmarius !
Alătură-te reţelei altmarius