A szökőkutak már a 19. század óta a Városliget ékei

[Magyar lap]

2020. december 22. 17:37

18 festmény, amit imádunk – Már kapható a Múlt-kor tavaszi különszáma!

https://mult-kor.hu/a-szkokutak-mar-a-19-szazad-ota-a-varosliget-ek...

A Városerdőcske 19. századi látogatói nyaranta gyakran panaszkodtak a fullasztó por miatt. Valóságos tortúrának számított gyalogosan kisétálni a népszerű kirándulóhelyre. Ráadásul a pimasz „uracsok” , a fogatjaikat hajtó előkelő fiatalurak szándékosan úgy száguldottak végig a fasoron, hogy minél jobban felverjék a port. A helyzet csak a század utolsó éveiben kezdett javulni, amikor hozzáfogtak az intenzív parkosításhoz. Az 1885-ös Országos Általános Kiállítás sétaterén és a szomszédos Köröndön ekkor létesítették az első szökőkutakat. Ettől kezdve a forró napokon hűsítő vízpermet szállt a levegőben, szólt a térzene – a nyári estéken benépesültek a sétányok. A népszerű ligeti korzó elmaradhatatlan kellékeivé váltak a zenepavilonok mellett a szökőkutak.

Az 1885-ös Országos Általános Kiállítás szökőkútja az Iparcsarnok előtti sétatéren, a zenepavilon szomszédságában (Dörre Tivadar rajza, Vasárnapi Újság, 1885. 18. szám)

Korábban

• A gazdasági világválság és a II. világháború után is vonzotta a tur...
• Az 1925-től induló budapesti városnéző autóbusz a Városligetben is ...
• A Nagycirkusz a kezdetektől fogva egyet jelentett a Városligettel

A víz a kezdetektől fontos szerepet játszott a Városliget történetében. A kirándulók számára a városerdő egyik fő vonzereje a tó volt. A megnyugtató környékre előbb hideg vizes kúrát nyújtó szanatóriumok települtek, majd  a kitartó fúrással megtalált termálvíz lehetővé tette a meleg vizes gyógyfürdő megtelepedését. Maga a Liget nem vált hivatalosan fürdőhellyé, mint a Margitsziget, de a közpark egy része „kurparkként” is működött. A gyógyulni vágyók ivókúrára használták az első díszkutat, az Ybl Miklós tervei alapján 1884-ben épült Gloriettet, amely a mai Hősök tere park felőli  részén, a Millenniumi emlékmű helyén állt.

A Gloriett látványtervének részlete (Budapest Főváros Levéltára / Ybl Miklós Virtuális Archívum)

Az 1885-ben felépült Iparcsarnok közepére, a központi kupola legmagasabb pontja alá is egy látványos díszkutat helyeztek el, mely találkozóhelyként és igazodási pontként szolgált a látogatók számára. Kecses formáival, klasszikus megjelenésével remekül ellensúlyozta a vasszerkezetes épület gyárcsarnokszerű, kissé rideg megjelenését.

Miközben az 1892-es Országos Dalünnep több ezer résztvevője előtt, zászlókkal felvonul a színpadra a dalárdák egyesített kórusa, középen zavartalanul csobog az Iparcsarnok díszkútja (Jantyik Mátyás rajza, Vasárnapi Újság, 1892. 35. szám)

 A Városliget két évszázados történetének leglátványosabb szökőkútját az 1896-os millenniumi kiállításra építették meg. A szökőkút medencéjében, egy sziklán szoborkompozíciót helyeztek el, mely Sió tündér legendáját ábrázolta Fáy András tündérmeséje nyomán. Maga a vízmedence 700 (!) négyzetméteres volt, a legmagasabb vízsugár pedig négyemeletnyi magasságba tört fel. Esténként váltakozó színű villanyfénnyel világították meg a vízsugarakat, miközben szólt a térzene. Nem csoda, hogy a „fontaine lumineuse”, azaz a világító szökőkút az Ezredéves kiállítás egyik kiemelkedő látványosságának számított. A horganyozott lemezből készült alakokat Mátrai Lajos György szobrász formázta, a szökőkutat Oskar Marmorek bécsi mérnök tervezte, a Ganz és Tsa. Részvénytársaság kivitelezte és működtette a kiállítás alatt.

A kivilágított szökőkút este, a korzózók kényelmét szolgáló székekkel körülvéve, sétálgató közönséggel a millenniumi kiállítás idején (Morelli Gusztáv rajza, Vasárnapi Újság, 1896. 42. szám)

A  látványos szökőkutat a tartós fennmaradásra érdemes építmények közé sorolták, így a kiállítás bezárása után nem bontották el. Virágos parkot, majd látványos rózsakertet alakítottak ki körülötte. A fővárosiak kedvelt sétálóhelye maradt egészen az I. világháború végéig, amikorra berendezése tönkrement és környékét is elhanyagolták.

A virágokkal körülvett Sió regéje szökőkút a századfordulón (képeslap, részlet, magángyűjtemény)

A legfelső nőalak Sió tündér, a Balaton nimfája, balra Kelén és Helka, a két szerelmes, jobbra Kamor, a Balaton varázslója. Körben furulyázó pásztorgyerekek és nimfák, akik az aranyszőrű kecske fürtjeit nyújtják Sió tündérnek (korabeli képeslap, részlet, magángyűjtemény)

Nem messze az Iparcsarnok előtti sétatér látványosságától, a Köröndön is működött egy szökőkút a 20. század fordulóján. Ebben nem kapott helyet szoborkompozíció, de így is kellemes látványt nyújtott a kör alakú medence, a közepén magasra törő vízoszloppal, melyhez minden irányból tucatnyi vízsugár csatlakozott. Akkoriban Fővárosi sétánynak nevezték a szépen parkosított területet, a Liget korábbi főbejáratát, amely a Stefánia út szomszédságában népszerű sétálóhelynek számított.

A Fővárosi sétány (Körönd) szökőkútja 1903-ban, népes közönséggel, akik a kor szokása szerint sétálgatnak, üldögélnek, korzóznak (korabeli képeslap, Brück & Sohn Kunstverlag, Meissen)

A Műcsarnokot 1896-ban nem a mai kopár környezetbe, hanem a Liget fái közé, a zöldbe építették. Egészen az 1930-as évek végéig a Műcsarnok és a Szépművészeti Múzeum által közrefogott, jelentős átmenő forgalommal bíró Hősök tere is parkosítva volt. A Millenniumi emlékmű előtti zöld szigetekben fák, bokrok zöldelltek. A Városliget Andrássy út felőli főbejáratához virágágyások és két szökőkút között lehetett eljutni.

A Szépművészeti Múzeum előtti szökőkút, a téren átvezető út bal oldalán, az 1910-es években (képeslap, részlet, magángyűjtemény)

A Műcsarnok előtti szökőkút, a téren átvezető út jobb oldalán, a Millenniumi emlékművel 1937-ben (képeslap, magángyűjtemény)

Az 1920-as évek közepétől egyre népszerűbb lett a Városligetben évente megrendezett Budapesti Nemzetközi Vásár. A BNV látogatói elől eleinte igyekeztek eltakarni a romos Sió regéje szökőkutat,  ám a  főváros néhány vásári szezon után úgy döntött, hogy újra működésbe hozza az egykori látványosságot. A szoborcsoportot rendbetették és újra felszerelték az esti díszkivilágítást. Sió tündére fél évszázad múltán újra népszerű lett a  közönség körében. Jött azonban egy újabb világháború és a szökőkút ismét megsérült, műkődésképtelenné vált. Ráadásul szobrainak anyaga, a horganylemez a háborút követően értékes ritkaságnak számított, így a szobormaradványokat széthordták, csak az üres medence maradt.

A szökőkút 1931-től a déli órákban és esténként fél 6-tól fél 7-ig világítás nélkül, szerdánként, a hétvégéken és ünnepnapokon este negyed 9-től háromnegyed 10-ig kivilágítva működött (képeslap, 1930-as évek, részlet, magángyűjtemény)

Természetesen, ha a városligeti szökőkutakről és díszkutakról beszélünk, nem hagyhatjuk ki a felsorolásból a Széchenyi Fürdőt. A fürdők természetes környezetet jelentenek a csobogóknak, vízköpőknek, mindenféle vízzel kapcsolatos szerkezetnek. A Széchenyi Fürdő épületkomplexumában is számos remek régi és újabb vizes alkotás látható működés közben. A gyógyfürdő szerves részét képezi a kívül elhelyezett, népszerű ivókút is.

A Szent István forrás és ivókút gőzölgő medencéje 1941-ben (Fortepan / Kurutz Márton)

Csodás módon a Körönd szökőkútja túlélte a 2. világháborút, majd a felvonulási tér zöldterület-rabló kiépítését is. Még a szomszédságában emelt Sztálin-szobor miatt sem rombolták le. A korábbinál egyszerűbb formában, néhány központi vízsugárral működött évtizedeken át a szocialista korszakban, mint a Városliget egyik, háború előtti időkből megmaradt szökőkútja.

A Körönd szökőkútja 1955-ben, hátterében a Sztálin szoborral és a vörös csillaggal ékes MÉMOSZ-székházzal (Fortepan / Pálfi Balázs)

Az egykori Sió tündére szökőkút sem tűnt el nyom nélkül. Szobrait ugyan széthordták a háború végén, de egykori helyén, feltehetően medencéje és csőrendszere maradványainak felhasználásával új szökőkutat készítettek. Az 1960-as évek elején újrainduló Budapesti Nemzetközi Vásár központi terének egyik dísze, a átogatók kedvelt találkozóhelye lett. A lámpákkal kivilágított, függőleges és ferde vízsugarakat lövellő szökőkút az 1970-es évek elejéig gyakran feltűnik a BNV-t ábrázoló korabeli képeslapokon.

A BNV kivilágított szökőkútja a vásárváros központi terén, modern építészeti környezetben, 1968-ban (képeslap, magángyűjtemény)

A Budapesti Nemzetközi Vásár 1972-ig működött a Ligetben. Kiköltözése után jelentős terület szabadult fel a park szivében. A korábbi vásárterület peremén, a Széchenyi Fürdővel szemben állították fel 1978-ban a „Sellők" díszkutat, melyet egy időben „Faun és sellők” néven is emlegettek. A mészkő ülőkockákkal körülvett, 15 méter átmérőjű medence közepén ugyanis kétméteres bronz faunfigura ül síppal, körülötte pedig öt sellőszobor látható. A játékos bronzfigurákat Kerényi Jenő szobrász formálta, az építészeti tervező Szabó István volt.

A Sellők díszkút a Kós Károly sétányon, 2015-ben (Globetrotter19 / wikimedia)

Három éve a városligeti tavon újból megjelent a régóta hiányolt szökőkút. Az 1980-as évektől már működött hasonló, amely nagy népszerűségnek örvendett, de az ezredfordulóra véglegesen elöregedett és leállították. A Liget Budapest Projekt megrendelésére a FŐKERT 2014 óta folyamatosan végez különböző felújítási munkálatokat a parkban. Ennek a programnak a keretében kelt újra életre a Városligeti tó egész évben feltöltött részében a szökőkút. Mellette egy úszó levegőztető rendszer is helyet kapott, mely a vízsugarakkal együtt javítja a víz minőségét. Gyorsan megkedvelték a hazai és külföldi látogatók a legújabb látványosságot, mely tovább erősíti a víz és a Városliget több mint két évszázada tartó, szoros kapcsolatát. (x)

Új szökőkút a városligeti tavon