Regele Géza I al Ungariei / I. Géza magyar király

[altmariusistoric]

De la Wikipedia, enciclopedia liberă

Géza I

Géza I (c. 1044, Polonia – 25 aprilie 1077, Vác) a fost al șaptelea dintre regii Ungariei, a domnit între 1074 și 1077. A fost fiul cel mai mare al regelui Bela I.

În 1060 s-a refugiat împreună cu tatăl său în Polonia, de unde s-a întors ca să revendice tronul de la Andrei I. După moartea tatălui său, cu ajutor polonez, a fost în stare să îl oblige pe Solomon să împartă conducerea țării cu el.

În vremurile de pace s-a căsătorit și a avut șase copii. În 1074 cu ajutor armat a reușit să obțină conducerea, deoarece însă coroana a rămas la Solomon, nu a avut loc încoronarea. În 1075 Geza a primit coroană din Constantinopol.

A murit brusc în 1077, nu s-a bucurat mult timp de conducerea țării. A fost înmormântat în catedrala de la Vac.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

I. Géza
Ragadványneve	Magnus
Magyar Királyság királya
I. Géza
Uralkodási ideje 1074. március közepe[1] – 1077. április 24.[1]
Örököse	Kálmán
Koronázása	Székesfehérvár ismeretlen
Elődje	Salamon
Utódja	I. László
Életrajzi adatok
Született	1044(?) Lengyelország
Elhunyt	1077. április 25.(33 évesen) Vác
Nyughelye	Boldogságos Szűz székesegyház, Vác
Házastársa	1. Loozi Zsófia, Arnulf belga-limburgi herceg lánya
Házastársa	2. Szünadéné, bizánci patríciuslány
Gyermekei	1. Kálmán 1. Álmos 2. Katalin
Édesapja	I. Béla
Édesanyja	Richeza
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Géza témájú médiaállományokat.

I. Géza, más néven Magnus (1044 – 1077. április 25.), Árpád-házi magyar király (1074–1077).

Születésétől trónra lépéséig

I. Béla király és Richeza lengyel hercegnő fia, atyjának lengyelországi tartózkodása idején született. Lengyelországból apjával együtt 1048-ban tért haza. 1057-ben öccsével, Lászlóval együtt belenyugodott unokaöccsének, Salamonnakmegkoronázásába; 1059-ben azonban – a tiszavárkonyi palotacsíny után – atyjával együtt Lengyelországba menekült, s az onnan hozott hadakkal együtt részt vett a polgárháborúkban, melyek után 1061-ben I. Béla név alatt atyját ültették trónra. Atyja halála (1063) után testvéreivel, Lászlóval és Lamberttel együtt ismét Salamont ismerte el királyának agyőri békében (1064. június 20.). Géza visszanyerte atyja hercegségét, s Pécsett április 11-én maga tette a húsvéti koronát Salamon fejére, s jelen volt Salamon székesfehérvári újabb koronázásán is IV. Henrik császár jelenlétében. Azután hősiesen részt vett a besenyők és bizánciak ellen folytatott háborúkban. Niketász görögjei Nándorfehérvárnál(a mai Belgrádnál) (1071) nem a király, hanem az ő pártfogásába ajánlották magukat, s ő a buzási mezőn nem engedte zsákmányra bocsátani őket, ezért az osztály alkalmával megrövidítette őt a király. Géza 1072-ben, mikor a bizánciak csellel visszavették Nándorfehérvárt, elkísérte ugyan a királyt a niši hadjáratra, a Szerémségbe azonban már nem követte, hanem hazasietett hercegségébe, ahol előkészületeket tett a polgárháborúra, melyet kikerülnie nem állt hatalmában. 1073-ban az esztergomi szigeten rövid időre még egyszer kibékültek ugyan a rokonok, mikor azonban Salamon hadai télvíz idején meg akarták lepni az Igfan erdejében vadászgató Gézát, a herceg is élére állt a magatiszántúli csapatának, s a cseh határ felé igyekezett, hogy öccse, László hadaival egyesüljön. Kemejnél azonban (aZagyva torkolata és a Hortobágy mocsarai közt) 1074. február 26-án csatát vesztett, és csak néhány emberével menekülhetett át a Tiszán. Egyesült László seregeivel, s 1074. március 14-én Mogyoródnál döntő csatát nyert a királlyal szemben.

Uralkodása (1074–1077)

Sok történész szerint ezen a képen a Geobitzász nevű személy I. Géza

Hívei unszolására ugyan elfoglalta a trónt, s királynak nevezte, de még mindig nem koronáztatta meg magát; pedig nándorfehérvári lovagias magaviseletéért most már VII. Dukász Mihály is királyi koronát küldött neki 1075-ben. Az általános nézet szerint ez volt az a korona, amely máig a Szent Korona alsó részét alkotja.[2]Salamont már 1074-ben haddal segítette ugyan sógora, IV. Henrik, ezt azonban a Gézától megvesztegetett Sieghard aquileai patriarka rábeszéléseivel visszatérésre bírta, s október 28-án VII. Gergely pápa is keményen, a magyar közjog szempontjából azonban egészen hibás alapon támadta meg Salamont, hogy Magyarországot, a római egyház tulajdonát, hűbérül ajánlotta fel a császárnak. Gézát 1075. március 23-án az ország függetlenségének védelmére buzdította, IV. Henrikre pedig 1076. február 22-én kimondta az átkot. Géza tehát egyelőre békés alkotásoknak szentelhette idejét. Vácott székesegyházat, Mogyoródonemléktemplomot, Garamszentbenedeken apátságot alapított stb.

S ő, ki megszerezte szent Zoerard Antal ciliciumát, aszkéta volt maga is. 1076 karácsonyán a szekszárdi templomban meghallgatott nagymise után sírva jelentette ki, hogy lemond a trónról, amiről azonban a magyarok hallani sem akartak; nem fogadták el királynak Salamont akkor sem, mikor Géza 1077. április 25-én meghalt, hanem Gézának öccsét, Lászlót emelték a trónra.

Vácott temették el a mai Barátok Templomának (Szent Kereszt ferences templom, vagy más néven Vártemplom) helyén álló székesegyházban. A váci ferences templom és rendház helyén az 1074-ben az I. Géza király alapított székesegyház állt, mely a tatárjárás alatt pusztult el. Az 1076-ban elhunyt alapító királyt ebbe a templomba temették. I. Géza király Vácot választotta magának lakóhelyül.

Halála

I. Géza haláláról krónikáink ugyancsak szűkszavúan értesítenek. Népünk Magnus (hatalmas, nemes lelkű) királyként emlegette, s tisztelte. Tárgyalások közben betegedett meg, és az így szerzett ismeretlen betegségbe halt bele. A halált okozó körülményekről a szent Megváltó olasz származású apátja Willermus számol be, hogy a fiatal, erőteljes és hőn szeretett király, amikor Salamonnal egy béketárgyaláson vesz részt, hirtelen megbetegszik és meghal. Ez az eset mérgezésre utal.[3]

Utódai

Gézának első feleségétől, Zsófiától két fia maradt: Kálmán (a későbbi Könyves Kálmán király) és Álmos.

Második felesége Szünadéné, Niképhorosz Botaneiatész bizánci vezér unokahúga volt, tőle egy leány, Katalin született.

^ Jump up to:^a b Naptártörténeti kislexikon, összeállította Schalk Gyula, Fiesta-Saxum, 1999, ISBN 963-9084-50-6, 172. oldal

1. Jump up↑ Zombori, I, Cséfalvay, P., Maria Antonietta De Angelis: A Thousand Years of Christianity in Hungary – Hungariae Christianae Millennium – Published by the Hungarian Catholic Episcopal Conference, Budapest, 2001 – Kiadvány a Magyar Millennium alkalmából Orbán Viktor miniszterelnök védnöksége alatt rendezett vatikáni kiállításra
2. Jump up↑ Bővebben lásd: Thuróczi-krónika, 156.

További információk

• Grandpierre K. Endre. Királygyilkosságok. Magyarok Titkos Története, 68–77. o. ISBN 963-7707-00-X (1991)

Előző uralkodó: Salamon

Magyarország uralkodója 1074 – 1077

Következő uralkodó: I. László