Az 1848. március 15-i események főleg Petőfi Sándor alakjával forrtak egybe, aki ifjúi hevülete, vérmérséklete és temperamentuma révén a forradalmi nap és a forradalmi események központi alakjává emelkedett nemcsak az utókor, de már a kortársak szemében is. Az aznapi történések közül a Múzeumkert vált talán az egyik legemblematikusabb helyszínné, ahol délután három órakor a szakadó eső ellenére több mint 10 000 ember gyűlt össze, hogy a népgyűlésen a márciusi ifjak lelkesítő beszédét meghallgassa.
Barabás Miklós: Petőfi Sándor (1848)
A Nemzeti Múzeum előtt összegyűlt tömeg 1848. március 15-én. Ismeretlen művész akvarellje (forrás: Wikipédia).
A Nemzeti Múzeum környéke persze ismerős helyszín volt a forradalmi események központi alakjává váló költő számára, hiszen több olyan épület is állt itt a környéken, amelyekben egy fél évtizeddel korábban maga is időzött pesti tartózkodásai során. A forradalom napján már érett és ismert költőként jelent meg a múzeumnál összegyűlt tömeg előtt, 1843–1844-ben viszont még egy helyét és hivatását kereső fiatalemberként fordult meg a környező épületek némelyikében. Az állandóságot nélkülöző alkalmi szálláshelyek voltak ezek, amelyek között található fogadó és bérlakás egyaránt.
A reformkori Pilvax kávéház, ahol Petőfi 1848. március 15-én elszavalta a Nemzeti dalt. S itt találkozott 1843-ban egykori osztálytársával, Fekete Lajossal is, aki akkor magához hívta, hogy egy rövid időre megossza vele a szállását. Preiszler József színezett tollrajza (forrás: Wikipédia).
A Nemzeti Múzeum sarkán, a Baross (akkori Stáció) és Múzeum utca találkozásánál állt az 1860-as évekre hírhedtté vált, lumptanyává és betérő kocsmává süllyedt Két Pisztoly fogadó, amely már a nevében sem volt bizalomgerjesztő, vendégmarasztaló helyszín Pesten. A fogadó lesüllyedése a szó valódi és átvitt értelmében egyaránt az 1838-as árvíz után kezdődött, s már az 1840-es években kialakult az a félelmetes híre, amelyet két évtized múlva szinte az egész város ismert. Podmaniczky Frigyes visszaemlékezése szerint a reformkor idején magyar zenét Pesten – igaz, hogy rosszat – legfeljebb itt, illetve az Országút (mai Múzeum körút) másik végében, az Astoria szálló helyén álló Zrínyi fogadóban lehetett néha hallani.
A Két Pisztoly fogadó az átutazók és vásárosok fészkének számított, amelynek utcára nyíló kis kávéházi részlegében az 1840-es években néha értelmiségi csoportok is találkoztak. Lisznyai Damó Kálmán költőn, Lauka Gusztáv írón kívül 1844-ben Petőfi is megfordult ebben a bizalmat alig keltő, de kétségkívül olcsónak mondható helyiségben.
A Nemzeti Múzeum és tőle jobbra a Múzeum utca sarkán a Két Pisztoly fogadó 1845-ben. Alt Rudolf rajza (forrás: FSZEK, Budapest-gyűjtemény).
Az egykori fogadó helyén ma egy 1998 és 1999 között épült, modern irodaház található (fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)
A fogadótól nem messze feküdt az a földszintes, akkori Stáció (ma Baross) utca 5. szám alatti ház, ahol Petőfi egykori sárszentlőrinci és aszódi osztálytársával, a később jogot hallgató Fekete Lajossal lakott. Petőfi, aki jórészt szállásról szállásra vándorolt Pesten, és a hónapos szobák lakóinak törzsgárdájához tartozott a korabeli városban, 1843-ban találkozott egykori osztálytársával a Pilvax kávéházban, s mikor Fekete arról értesült, hogy a nemrég Pestre érkezett költőnek most éppen nincs hol laknia, magához hívta szállóvendégnek.
A mai Szabó Ervin Könyvtárnak helyet adó Wenckheim-palotával szemben álló ház az akkor külvárosnak számító Józsefváros jellegzetes földszintes épületei közé tartozott (csak később húztak rá emeletet), itt a két ifjú egy vagy három héten át osztozott meg egy közel öt méter magas, bolthajtásos kis szobán.
Az egykori Stáció utca 5. számú ház helyén 1972-ben a Baross utcát és az Üllői utat összekötő keresztutcát nyitottak (fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)
Fekete Lajos – aki egyébként maga is próbálkozott versírással – úgy jellemezte a költőt, hogy „igen eleven és természetes eszű diák volt [...] különcködő magaviselete miatt társai nem nagyon kedvelték”. Mégis, ennek dacára, amikor a szoba bérlete lejárt, még együtt költöztek át az innen nem messze lévő, a Nemzeti Múzeummal szemközti egyemeletes – a mai Múzeum körút 37. szám helyén álló – ház első emeleti, a múzeumra és a körülötte elterülő józsefvárosi kiskertekre néző lakásába, ahol azonban – az egykori osztálytárs állítása szerint – a lakás rossz állapota miatt mindössze csak egy napot töltöttek. Útjaik ezt követően szétváltak. Petőfi ekkor még korántsem sejtette, hogy egy fél évtized leforgása alatt a szemközti múzeumkerti helyszínen lezajló forradalmi események egyik központi szereplőjévé, szónokává fog válni.
Fekete Lajos visszaemlékezése szerint a Múzeum körút 37. számú ház helyén egykor álló emeletes épületben Petőfivel mindössze csak egy napig laktak (fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)
A régi Pest egyik közismert épülete a Kunewalder-ház az 1838-as árvizet követően épült Hild József tervei szerint az akkori Országúton, a mai Múzeum körút 8. szám alatt. Építtetői a termékkereskedésből vagyonosodó Kunewalder fivérek voltak. A „Produktenhof” néven is ismert, klasszicista stílusú épület földszinti részén tűz- és árvízbiztos raktárak, míg az emeleti részen bérlakások sorakoztak. A növekvő forgalom következtében azonban hamarosan, az 1840-es évek elején, éppen akkor, mikor Petőfiék is benne laktak, még egy emelettel bővült, később az 1850-es évektől pedig a magyar orvosképzés központi épületévé vált.
A Kunewalder-ház 1844. június 17-e és szeptember 29-e között adott otthont Petőfinek. A kép jobb szélén a Nemzeti Múzeum épülete, a bal oldalon a Botanikus kert látható (forrás: http://konyvtar.univet.hu/fotocd/agyo.htm).
Az Országút (ma Múzeum körút 8. szám) mentén álló Kunewalder-ház alaprajza (forrás: FSZEK, Budapest-gyűjtemény)
Petőfi 1843-ban – amikor Fekete Lajossal lakott együtt a mai Baross utcában és a Múzeum körút mentén – a költészet mellett még színészi ambíciókat is dédelgetett. Útja októberben Debrecenbe vezetett, de a színészkedéssel töltött, egyúttal éhezve, fázva és betegen átvészelt tél után a költői én erősödött föl benne. 1844 februárjában érkezett meg ismét Pestre, ahol ebben az évben segédszerkesztői állást vállalt a Vahot Imre szerkesztette Pesti Divatlapnál.
Vahot nemcsak munkát, de szállást is biztosított neki, a szerződés értelmében a havi 15 forinton és a versekért járó 2 forinton felül étellel és szállással is ellátta a már végleg írói pályára lépő fiatalembert. Vahot lakása és a Pesti Divatlap szerkesztősége ekkor a Kunewalder-ház első emeletén feküdt, ahol Petőfi a cselédszobában lakott. Ablaka keletre, az árvíz sújtotta egykori Botanikus kertre (közismert nevén Füvészkert), ma az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának helyt adó campusra nézett.
Vahot (született: Vachott) Imre, a Pesti Divatlap szerkesztője, aki 1844-ben Petőfinek nemcsak munkát ajánlott, de a Kunewalder-házban lévő lakását is megosztotta vele (forrás: Wikipédia)
A Kunewalder-ház helyén 1880 és 1883 között Steindl Imre tervei szerint a Budapesti Műegyetem főépülete épült, amelyben ma az ELTE Bölcsészettudományi Kara működik (fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)
Mindösszesen három hónapot töltött el itt, 1844. június 17. és szeptember 29. között, majd Vahottal együtt a Hatvani (mai Kossuth Lajos) és Magyar utca sarkán, a Zrínyi fogadó mellett álló, kocsigyáros Kölber-cég házába költöztek.
Nyitókép: A Nemzeti Múzeum előtt összegyűlt tömeg 1848. március 15-én. Ismeretlen művész akvarellje (forrás: Wikipédia).
Pentru a putea adăuga comentarii trebuie să fii membru al altmarius !
Alătură-te reţelei altmarius