Pápai üzenet: Szükség van minden területen az irgalmasság tanúságtevőire

[Magyar lap]

Ferenc pápa Krakkóban szentmisét mutat be - AFP

Minden keresztény érezze, arra kapott hivatást, hogy az irgalmasság tanúságtevője legyen, legyőzve a haragot, amely a világot sújtja – kéri Ferenc pápa üzenetében, amelyet a 67. Olasz Liturgikus Hétre küldött. A tanácskozás augusztus 22-én kezdődött Gubbióban. Témája: „A liturgia mint az irgalmasság helye”.

Szükség van minden területen az irgalmasság tanúságtevőire

Minden abból a tudatból indul ki, hogy megbocsátást nyertünk. Ez a tudat ösztönöz arra, hogy megbocsássunk. A lényege az, hogy kiengesztelődtünk, hogy kiengeszteljünk. Az Atya irgalmassága nem zárható be egy befelé forduló, önmagunkat vigasztaló viselkedésbe, mert erősen megmutatkozik az emberek megújításában és abban, hogy képessé teszi őket arra, hogy másoknak is felkínálják ennek az ajándéknak az élő megtapasztalását. Szükség van tehát minden területen az irgalmasság tanúságtevőire, akik felkeltik a vágyat és a képességet a megbocsátásra. Ez egy feladat, amelyre mindannyian hivatást kaptunk, különösen a harag láttán, amelybe sokan bezárkóztak, akiknek szükségük van, hogy újra rátaláljanak a belső nyugalom örömére és a béke ízére.

A szeretet láthatóvá és megérinthetővé vált Jézus életében

A pápa annak a kívánságának ad hangot, hogy érlelődjön meg egyre inkább egy olyan értelmezése a liturgiának, amelyben az az irgalommal és együttérzéssel teljes egyházi és személyes élet forrása és csúcsa, mert állandóan az Evangélium iskolájában formálódik. Amikor megerőltetjük magunkat, hogy a liturgikus cselekményt a Jézusra és irgalmas arcára vetett tekintettel éljük meg, akkor képesek leszünk befogadni a Szentháromság szeretetét. Ez a szeretet láthatóvá és megérinthetővé vált Jézus életében. Benne minden az irgalmasságról szól. Nincs benne semmi, amiben ne lenne együttérzés.

A kiengesztelődés nagy misztériuma

Ahogy Nagy Szent Leó pápa mondta: „Az, ami a Megváltónkból látható és megérinthető volt, átkerült a szentségekbe.” Egy ilyen megközelítés segít, hogy a teljes liturgiát a találkozásból fakadó irgalmasság és a tovább ajándékozás érdekében befogadott irgalmasság helyének tekintsük. Olyan helynek, amelyben a kiengesztelődés nagy misztériuma megjelenik, kihirdetésre, megünneplésre és közlésre kerül.

A szentségi bűnbánat rítusát az önmagából kilépő egyház kifejeződéseként kell felfogni

Az Irgalmasság ajándéka sajátos módon visszatükröződik a bűnbánat vagy a kiengesztelődés szentségében. A szentségi bűnbánat rítusát az önmagából kilépő egyház kifejeződéseként kell felfogni, amely „ajtó” nemcsak az újra belépésre az eltávolodás után, hanem nyitott „küszöb” az együttérzésre egyre inkább rászoruló emberiség perifériai felé. Ebben a rítusban kerül sor a találkozásra Isten megújító irgalmasságával, amelyből új emberek kerülnek ki, hogy hirdessék az evangéliumi jó életet a kiengesztelt és kiengesztelő létezésen keresztül – írja üzenetében Ferenc pápa a 67. Olasz Liturgikus Hétre.

(sv)