Írta: Domonkos Csaba
Budapest tömegközlekedési eszközein a kezdetektől kalauzok adták és kezelték a jegyeket, ellenőrizték a felszállók bérleteit. A zsúfoltság, az utazó tömeg méretének növekedésével azonban ez a rendszer fenntarthatatlanná vált. Az 1950-es évektől ezért egyre több tömegközlekedési járaton új rendszert vezettek be, a kalauzt egy kis pult mögé ültették, így nem kellett átfurakodnia a tömött járművön.
Filmkocka Az én városom című filmből, pult mögött ülő kalauzzal 1960-ban (Fotó: Fortepan)
Az ülőkalauzrendszert azonban csak azokon a járműveken lehetett bevezetni, ahol arra elég hely volt. Többféle elrendezést kipróbáltak, hogy miképp lehet a optimálisan kialakítani a járművek belsejét, hogy az utasok le és fel tudjanak szállni, és még ülőhely is maradjon. Természetesen az ülőkalau rendszernél csak egy ajtónál lehetett felszállni, ott, ahol a kalauz ült.
Kalauz munkában 1941-ben (Fotó: Fortepan)
Az 1960-as években azonban a közlekedési vállalatok egyre nehezebben tudták fenntartani a rendszert, jelentős munkaerőhiánnyal küzdöttek. A beszámolók szerint sokféle megoldást kipróbáltak, például hogy a villamosok egyes kocsijaiba csak bérlettel lehetett felszállni, vagy egyszerű, pénzbedobós jegyautomatákat szereltek fel a járműveket, egyes viszonylatokon pedig bevezették a kalauz nélküli üzemet.
Az évtized végére, miután a különböző budapesti tömegközlekedési cégeket összevonták egy nagy közös szervezetbe, a Budapesti Közlekedési Vállalatba, új rendszert vezettek be 1969. július elsejével: a kalauz nélküli közlekedést.
Kalauzok az Egy régi villamos című rövidfilm jelenetében 1960-ban az Állatkerti körútnál (Fotó: Fortepan)
Ehhez persze sok mindent módosítani kellett. Elsősorban a járműveket, ki kellett szerelni a kalauzülést, és mindegyiket fel kellett szerelni olyan berendezéssel, ahol az előre megváltott jegyet érvényesíteni lehetett a lyukaszókkal.
A korabeli Magyar Nemzet 1969. július 2-án így számolt be a változásokról:
„Kedd reggel 0 órakor szegényebb lett a budapesti utca egy színfolttal: elbúcsúzott a kalauz. Nem volt szomorú ez a búcsú, s aki tanúja lehetett, mint e sorok írója is, láthatta, milyen vidáman, felszabadultan szálltak le fényesre kopott táskájukkal az autóbuszokról és a villamosokról. Velük együtt lekerült a kocsik ablakából a KN jelzés is, hiszen e perctől kezdve minden kocsi kalauz nélküli. A reggeli csúcsforgalomban először a 49-esre szálltam fel a lezárt Szabadság-hídnál. A járdaszigeten sárga bódé, benne mosolygós ex-kalauznő.
— Hányat parancsol? — kínálja a jegyet mindenkinek, aki elmegy mellette. — Öt van
egy tömbben.
Veszek öt jegyet, egy idősebb, karszalagos forgalomirányító rögtön ott terem, megmutatja, hogyan hajtogassam össze.
— Csak ne tessék egyszerre bedugni és lyukasztani, mint az előbb egy bácsi!”
Az új rendszerben kétféle vonaljegyet vezettek be. Az 1 forintba kerülő halványsárga színű a villamosra, az 1 forint 50 fillérbe kerülő halványkék az autóbuszra volt érvényes. A trolira és a metróra sárga, azaz 1 forintos jegyet kellett érvényesíteni.
Az új jegyeket városszerte 2000 helyen lehetett megvásárolni, trafikokban, pályaudvarokon, a távolsági autóbusz pályaudvarokon, HÉV-pénztárakban, végállomásokon és a szolgálatot teljesítő kocsikísérőknél. Az első napokban több száz mozgóárusnál is lehetett jegyet venni, ahol a BKV számításainál két és félszer több jegyet adtak el elővételben.
1965-ben még csak kísérlet volt a kalauz nélküli járat (Fotó: Fortepan)
Az új rendszernek volt még egy újdonsága: a járművek összes ajtaját igénybe lehetett venni a le és a felszállásoknál, azaz nem voltak többé csak le és csak felszállásra szolgáló ajtók.
Joggal merül fel az olvasókban, hogy mi lett az így munka nélkül maradt kalauzokkal?
A BKV-n belül felszívta őket a munkaerőhiány. Átképezték őket járművezetővé, ellenőrök lettek vagy más cégen belüli munkakörbe kerültek
A rendszer gyakorlatilag 50 éve működik, természetesen kisebb-nagyobb változtatásokkal. A BKV egyes járatain visszahozta a csak felszálló ajtókat, és ugyan nem a kalauznak, de a járművezetőnek kell megmutatni a jegyeket, bérleteket, sőt lehet nála is jegyet venni, illetve a régi lukasztós gépeket leváltotta az időbélyegzős jegykezelő rendszer. A következő lépés az e-jegyek bevezetése lesz.
Kalauznő 1924-ből (Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Történeli Fényképek Gyűjteménye, Ltsz: MMKM_TFGY_2225)
Nyitókép: Ülő kalauz (Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Történeli Fényképek Gyűjteménye, Ltsz: MMKM_TFGY_9859_1)
A cikkünkben használt Fortepan-képek adatai:
Filmkocka Az én városom című filmből,1959, képszám: 174841, adományozó: Szabó Gábor
Kalauz munkában, 1941, képszám: 71740, adományozó Lissák Tivadar
Jelenet az Egy régi villamos című filmből, 1960, képszám: 39207, adományozó: Hangosfilm
A 6-os villamos a Mártírok útján (Margit körúton) 1965-ben, képszám. 50380, adományozó: Nagy Gyula
Pentru a putea adăuga comentarii trebuie să fii membru al altmarius !
Alătură-te reţelei altmarius