A Hajógyári-sziget évtizedekig egy rosszul hangzó helyszínként volt jelen a budapesti közbeszédben, gyakran alvilági leszámolásokkal vagy egyéb hasonló tevékenységekkel összeköthető hírek érkeztek róla. Nyáron a szintén megosztó Sziget Fesztivál és Gyereksziget volt itt, ezért szinte sose volt egy csendes, rekreációra alkalmas park nyaranta. Tavaly a vírushelyzettel ez jelentősen megváltozott. Már évekkel ezelőtt a régi gyárépületeket kiürítették, tavaly és idén pedig minden szabadtéri fesztivál elkerülte a szigetet. Ezáltal egy igen békés, végre a funkciójának tényleg megfelelő szabadidős területként került fel Budapest térképére a Hajógyári-sziget.
Megközelíteni 2019-ig nyaranta a BKK-hajójárataival is lehetséges volt, elég hangulatos ez a közlekedési eszköz, bár a szigetet is érintő járatokat a járvány kezdete óta nem indították újra és sorsuk továbbra is bizonytalan. A BKK buszai is bemennek a szigetre a központi aszfaltozott kerengőig, de ha négy keréken érkezünk, akkor az úgynevezett K-hídnál érdemes a parkolóban hagyni a kocsit. A szigetet egyébként két híd köti össze lényegében Óbudával, a már említett K-híd és a H-híd. A K-híd a híd tartószerkezetéről kapta a nevét, a H-híd neve a hajógyári kezdőbetűjéből ered, nincs köze a szerkezethez.
A K-alakú tartóelemekről kapta a nevét a Hajógyári-szigetre vezető egyik híd (Fotó: Putz Orsolya/pestbuda.hu)
Érdemes talán itt megemlíteni, hogy az új terveknek megfelelően várhatóan lecserélik mindkét hidat, és az épp bontás alatt lévő Déli vasúti összekötő híd használt acélelemeit építik be ide. Ez a vasútinál lényegesen kisebb terhelés miatt egy nagyon jó ötlet is lehet. Ha szigorúan vesszük, az Árpád híd is érinti a szigetet, azonban ez nem teremt összeköttetést a sziget és a part között.
Ha utunkat a K-hídon át kezdjük el, akkor itt még fontos megemlíteni, hogy a Batthyány térről induló HÉV-vel a Filatorigátnál érdemes leszállni. Mi is most ezt az utat járjuk be, de a már említett hajós megközelítést hangulatosabbnak tartjuk. Meglepő már elsőre is, hogy hétköznap egyáltalán, de a hétvégén is jóval csekélyebb a gyalogosforgalom az ilyenkor megszokottnál a sziget bejáratai körül.
Beérve a szigetre, balra tekintve a nagy rét látható, itt szoktak a fesztiválok nagy színpadjai lenni (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)
Mi egyenesen tovább, a Duna-partig tartunk az aszfaltúton. Leérünk a csónakkikötőhöz, itt szoktak a kajakosok, kenusok kikötni. A partot körbe a szigeten galériaerdő szegélyezi, amely egy természetes ártéri erdő lényegében. Ezen a szakaszon sűrűn benőtt, meredek a part, így itt a szemközti Népszigetre való rálátás után érdemes továbbhaladni délre (vagyis jobbra).
Kilátás a Marina Part lakóparkra (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)
A part egyre laposodik és ritkul a növényzet is. Hamarosan elérünk az Aquincumi Helytartói Palota feltárásához. Itt az ásatások megálltak, talán jobb is, hogy a romok nagy része még nincs felszínen. Viszont így kicsiben is látni, mennyire grandiózus lehetett egykoron a császár helytartójának palotája. Az interneten nagyon szép és látványos rekonstrukciós képeket lehet találni róla. Bízzunk benne, egyszer, ha nem is felépítve, de jobb állapotba hozva a romokat, méltó kiállítás nyílik erről a jelentős római kori épületkomplexumról. Innen a sziget csücske felé tovább ballagva elérjük a kikötőt és szép kilátás nyílik a belváros felé.
Visszafelé sétálva, maradva a parton elérjük a BKK-hajókikötőjét, itt teszi le az utasokat a menetrendszerinti járat, amikor közlekedik.
A sellőszobor (Fotó: Putz Orsolya/pestbuda.hu)
Itt látható egy szépen faragott emlékfa is.
A Ladányi Ernő tiszteletére faragott emlék (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)
A parton maradva és tovább tartva most észak felé, balról épületeket láthatunk, jobbra pedig egyre közelebb kerülünk az Északi összekötő vasúti hídhoz. Elhaladunk a kutyaiskola, a Honvéd Domino sporttelepe mellett, majd megérkezünk 1 kilométer után a sziget északi sarkába. Itt lemenve a rézsün, közvetlenül a Duna árterébe érkezünk, kavicsos-kagylós aljzatra. Ha nincs magasan a Duna vízállása, az egész erdő száraz lábbal járható.
Az ártéri erdőn átszűrődik a lemenő Nap fénye (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)
Bár a fürdés nem megengedett,nyáron talán nincs is olyan nap, hogy fürdőzőket ne látna az ember itt. Valószínűleg a fesztiválok miatti sok baleset miatt van a tiltás. Mivel az Óbudai-sziget Budapest északi részén van, itt még kevésbé szennyezett és kevésbé forgalmas is. Ezt a részt hívják nem hivatalosan szigetcsúcsnak is. Ottjártunkkor – ha csak a lábunkkal is –, de mezítláb mi is besétáltunk a Dunába.
Kilátás észak felé a szigetcsúcsról (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)
A galériaerdő határán egyébként sok tájékoztató és tiltó táblát is kihelyeztek, hogy mit szabad és mit nem. Szerintünk néhányat időszerű lenne felülvizsgálni.
Innen a szigetcsúcstól alig 300 méter a nagy rét, ahol most semmi, de semmi sincs kihelyezve. Megkapó látványt nyújt a simára vágott füves terület, amin bármikor héderelhetünk kedvünkre.
Ez tényleg igazi csemege a Hajógyári-szigeten júliusban, használjuk ki. Ha gyerkőcökkel vagyunk, akkor a K-hídtól nyílegyenesen bemenve a fák közé megtaláljuk az úgynevezett ródlidombot, ahol igazi csúszdák, gyermekeknek ügyességi mászókák közül lehet válogatni. De ha esetleg labdajátékokra vágynánk, akkor ugyanitt kosárpálya és igényes focipálya is rendelkezésre áll. A kornak megfelelő szabadtéri kondipark is van természetesen, sőt, nyilvános mosdó, WC is elérhető.
A csúszdapark (Fotó: Putz Orsolya/pestbuda.hu)
Ha innen újra dél felé vesszük az irányt, de nem a nagy Duna-partján, hanem a K-híd mellett (az Árpád híd felé), akkor a másik nagy füves területre érünk, a hajógyár öblének kezdetéhez. Ez is meglepetésünkre egy összeszedett park benyomását keltette.
Reméljük, hogy a Hajógyári-sziget kissé kényszerű pihentetése meghozza a döntéshozók kedvét a rendbetételéhez és eredeti funkciója szerint létezhet tovább: igényes közparkként.
Hallani fejlesztési tervekről is, miszerint vízi oktatóbázist vagy egyéb létesítményeket szeretnének felhúzni a szigetre. Sajnos a jó szándék mellett ezek biztosan átalakítással, forgalomnövekedéssel járnának. Aki teheti, nézze most meg így július közepén az Óbudai-szigetet, mert a nyugalom és a feltöltődés szigete. Meglepetésünkre a szemét mennyisége is egészen csekély fővárosi léptékben mérve, ezért itt is érdemes talán köszönetet mondani az erről gondoskodóknak (azt már csak féltve merjük feltételezni, hogy a forgalomcsökkenés miatt kevesebb a szemét a szigeten). Mindenesetre a két híd és a hozzájuk csatlakozó kereszteződések megfelelő átalakításával, a közpark jelleg megtartásával egy kiemelkedő rekreációs területévé válhatna a fővárosnak.
Több kiscsoportos eseménynek is otthont ad a sziget: madárgyűrűzéseknek, amatőr csillagászati megfigyeléseknek, egyéb, nem hagyományosabb sportok (frizbi, petanque) űzőivel is találkozni lehet. Ebből is érzékelhető, hogy sokféle módja van egy közpark hasznosításának, ha a főváros lakóit szolgálja. A hajógyári épületekből a zenés szórakozóhelyek már elköltöztek, talán az volt az első lépés a sziget rendbetételére. Sok a tennivaló még, de addig is érdemes meglátogatni Budapest e kétes hírű szigetét, ahol még kényelmesen lehet ledőlni a Duna-partra és még hely is van.
Nyitókép: A Hajógyári-sziget (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)
Pentru a putea adăuga comentarii trebuie să fii membru al altmarius !
Alătură-te reţelei altmarius