Modernizációs tendenciák az erdélyi falvakban

[Magyar lap]

Peti Lehel
http://www.korunk.org/?q=node/8&ev=2006&honap=6&cikk=8210

A rendszerváltozás után új megélhetési alternatívák felé orientálódó erdélyi falvak legnagyobb problémája a modernizációs áramokba való bekapcsolódás dilemmáiból, lehetőségeiből adódnak. A probléma nagyságát csak fokozza az a körülmény, hogy a rendszerváltozás után a mezőgazdaságból megélni szándékozók aránya ütemesen növekvő tendenciát mutat. Míg más kelet-európai országokban a falusi lakosság gyors csökkenése tapasztalható, Romániában az elmúlt tizenöt évben sem beszélhetünk számottevő fogyásról. Nagymértékben növekedett viszont azoknak a száma, akik a rendszerváltozás után megélhetésük alapjául a mezőgazdaságot választották. Annak közepette történik mindez, hogy a vidékfejlesztés lehetőségeit számba vevő szakemberek véleménye szerint a mezőgazdaság technikai modernizációja, jövedelmezősége csak úgy érhető el, hogyha az ebből élők száma jelentősen lecsökken.

A modern állammá váló Románia esetében a nyugati modernizációs áramlatokba való bekapcsolódás nehézségei, a piacgazdaságra való áttérés kudarcai a vidék vonatkozásában látványosan jelentkeztek. Az átalakulás folyamatai akár mikrorégiónként is olyan változatos átmeneti modellek mentén zajlottak, amelyekben a modernizációs paradigmával megjelenő vállalkozói kultúra, az archaikus minták mentén újjáéledő hagyományos gazdálkodásmódok, az erőforrás-kiélésen alapuló kitermelés, a népi tradíciók mentén újjászerveződő kereskedői hagyományok, a kis léptékű mezőgazdasági specializációs formák stb. kombinációja lelhető fel.

A gazdasági vonatkozású problémák mellett kérdésként vetődik fel, hogy az állami szolgáltató intézményrendszer sérülése hogyan hat ki a falvak fejlődési irányaira, az egészségügyi és oktatási rendszerhez, a korszerű infrastruktúrához való hozzáférhetőség milyen determinációs megkötöttségekkel járul hozzá a vidék jelenlegi állapotának újratermeléséhez.

Ezek a tendenciák régiónként, falvanként más-más eredők mentén jelentkeznek. Míg egyes falvak esetében az urbanizált régiókhoz való sikeres felzárkózás esélyei előremutatóak, a falvak többségére legjobb esetben is adott modernizációs szinten való toporgást, várakozó vegetálást tapasztalhatunk. Mindemellett sokkal inkább jellemző az intézményi visszafejlődés, a gazdasági és morális dezorientáció, a közösségek lassú atomizálódása.

 

A lapszám írásai főként erdélyi magyar falvak modernizációs pályáit mutatják be. A szocialista modernizáció és rendszerváltozás utáni gazdasági átalakulás, valamint az ennek nyomán bekövetkező társadalmi változások legfontosabb modernizációs tendenciáit értelmezik egy-egy településre jellemző modell alapján. Bemutatják, hogy egy-egy, relatíve kiugró modernizációs folyamatok szereplőivé váló település milyen strukturális összetevők révén állhatott a gazdasági fejlődés útjára. Értelmezik a falusi társadalmakban beindult önállósodási folyamatokat, ezek előzményeit, a kisvállalkozói szféra cselekvési lehetőségeit, a nyugati gazdálkodói modellek adaptációs lehetőségeit, szervezeti és technológiai újításait, valamint az ezeket meghatározó gazdasági, társadalmi és kulturális környezetet. Emellett elemzik a rurális régiók fejlesztési esélyeit, felzárkózási lehetőségeit az Európai Uniós pályázati lehetőségek, valamint a helyi erőforrások viszonylatában is.

Peti Lehel