Körülbelül ötéves lehettem, amikor felfedeztem a hangomat. Szép alt hangom volt, de semmi rendkívülit nem találtak benne.
Bár hangom az átlagostól semmiben sem különbözött, szerettem énekelni. Apámnak nagyon szép tenorja volt – még ma is énekel – és foglalkozott is a gondolattal, hogy énekesi pályára lép. Azért döntött másképp, mert úgy értzte, nem elég erősek az idegei. Jelenleg templomban énekel, de szóló szereplései előtt egy héttel már kész idegroncs.
Apám számára az ének volt a legfontosabb dolog a világon. Az akkori legjob tenoristák – Gigli, Martinelli, Schipa, Caruso – lemezeit cipelte haza és százszor is lejátszotta őket. Állandóan ezeket a nagy hangokat hallgattam, és természetesen én is megpróbáltam hozzájuk hasonlóan énekelni. Úgy tűnt, mintha erőszakkal tenoristát akartak volna faragni belőlem.
Ide kapcsolódik:
Milyen tanítvány volt Luciano Pavarotti?
Rendszerint bevonultam a szobámba, magamra zártam az ajtót és teli tüdőből fújtam aLa donna è mobilé-t – persze vékony gyerekhangon. A házunkban lakó tizenhat családból tizennégy ordított, hogy fogjam be a szám.
Forrás:
Arrigo Pola: Pavarottiról – Az énektanár. In: Luciano Pavarotti–William Wright: A pék fia és a kilenc magas cé. Zeneműkiadó, 1983, 18.
1. Radu Sorescu - Petre Tutea. Viata si opera 2. Zaharia Stancu - Jocul cu moartea
3. Mihail Sebastian - Orasul cu salcimi
4. Ioan Slavici - Inchisorile mele
5. Gib Mihaescu - Donna Alba
6. Liviu Rebreanu - Ion
7. Cella Serghi - Pinza de paianjen
8. Zaharia Stancu - Descult
9. Henriette Yvonne Stahl - Intre zi si noapte
10.Mihail Sebastian - De doua mii de ani
11. George Calinescu Cartea nuntii 12. Cella Serghi Pe firul de paianjen…
Pentru a putea adăuga comentarii trebuie să fii membru al altmarius !
Alătură-te reţelei altmarius