Kritikák, megsárgult színlapok, néhány fotó, szerencsésebb esetben pár recsegő gramofonfelvétel. Az utókor ezek alapján próbálja megérteni a művész egykori nagyságát, hiszen szemtanúk és videók nem állnak rendelkezésre. Hogyan lehet megmenteni az egykori csillagokat a feledéstől?
Szamosi Elza korának vitathatatlanul legnagyobb magyar Puccini-énekese volt. Az első hazai Mimì, Cso-cso-szán, Minnie, aki nemcsak szerepeit csiszolhatta a zeneszerzővel, de az ő ajánlásával került ki Amerikába, hogy az ottani első Pillangókisasszony legyen. Itthoni népszerűsége olyan operett-sztárokéval vetekedett mint Fedák Sári vagy Küry Klára. Az Operaház színpadára alig huszonkét évesen Carmenként robbant be. „A közönség, mely ma igen nagy számmal volt az Operaházban, eleinte megütődött a mai Carmenen. Ismeretlen név, fiatal, új művésznő, akitől legjobb esetben is az igen tehetséges kezdő próbatételét várják, és aki minden várakozás ellenére oly biztos a maga szerepében, mint sok régi művész is alig, és oly közvetetlen [sic!] az előadásban és olyannyira Carmen, hogy eleinte a hallgató alig tud magának számot adni az álmélkodásáról” – írta a korabeli kritika.
A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg.
Szamosi karrierje Lipcsében indult, majd a Király Színházban és a Népszínházban énekelt – operetteket. Az Operaház 1904 őszén szerződtette, ahol Carmen mellett olyan mezzoszoprán és alt szerepeket formált meg, mint Amneris, Delila, Mignon és Erda. Ezután következett Mimì, majd az ismert és elfeledett verista művek izgalmas nőalakjai, melyek közül természetesen a legfontosabbak Puccini figurái voltak. Szamosi nemzetközi hírnevét a maga korában igen felkapott belga üdülőhelyi koncertekkel alapozta meg Ostendében, ezután következett London és 1906-ban az USA.
Egy évvel később tért vissza az Operaházhoz, melynek 1914-ig maradt tagja, az utolsó években második férjével, a tenorista Környei Bélával alkotva a korszak álompárját. Vélhetően a hang fokozott igénybevétele okozta Szamosi hanyatlását, aki utoljára 1920-ban, mindössze harminckilenc évesen vonult vissza a színpadtól. Az énekesnőnek további négy év adatott meg, váratlanul hunyt el 1924. július 14-én szívgyengeség következtében.
Újabb kötettel gazdagodott Az Operaház Örökös Tagjai-sorozat.
Az Életúton című, gazdagon illusztrált könyvből megismerhetjük Berczelly István operaénekes fél évszázadon átívelő karrierjét, legjelentősebb szerepeit, és olvashatunk a legnagyobb karmesterekhez és énekes kollégákhoz fűződő viszonyáról. A Spangel Péter által írt, a basszbariton nyolcvanadik születésnapjára megjelent interjúkötetet a legkedvesebb pályatársak vallomásai teszik még teljesebbé. Két másik különlegesség is napvilágot látott az elmúlt időszakban: a Mihály András100 című CD, valamint Purcell Tündérkirálynőjének lemezfelvétele, annak is Fekete-Kovács Kornél és kvintettje által jazzbetétekkel tarkított változata, szintén felkerült az OperaShop polcaira.
Az Operaház Archívumának és Emléktárának dolgozói kötelességüknek érzik a színház elhunyt nagyságai sírjainak ápolását. Szamosi Elza végső nyughelye azonban sokáig ismeretlen volt, míg végül egy temetői nyilvántartásból kiderült, hogy Reisz Józsefné Szamek Erzsébet néven temették el a Kozma utcában. Tavaly májusban az egykori sírból már csak egy borostyánnal benőtt halom maradt egy földbe süllyedt mészkőtáblával. A Puccini-év tiszteletére Kincses Veronika művésznő – Szamosi szerepeinek egyik méltó örököse – javaslatára az örökös tagok maguk közé emelték Szamosi Elzát. Ezután kerülhetett sor a sír felújítására, mely immáron méltó nyughelye lesz az egyik legnagyobb magyar Puccini-énekesnek. Szamosi Elza sírkövét szeptember 19-én – a Puccini-év záróaktusaként – avatta az Operaház a Kozma utcai temetőben.
Pentru a putea adăuga comentarii trebuie să fii membru al altmarius !
Alătură-te reţelei altmarius