A farsang a karácsonyi ünnepkört lezáró vízkereszt ünnepétől a hamvazószerda előtti napig, húshagyókeddig tartó időszak, melyet hagyományosan mindenütt a lakomák, bálok, mulatságok jellemeznek. A régi Pest és Buda híres volt nagy báljairól, farsangi táncmulatságairól. Ennek a hagyománynak a fontosságát A Budapesti Hirlap Vasárnapja 1929. január 20-ai száma nem győzi hangsúlyozni: „Ha meg akarjuk vizsgálni azt, hogy mit örökölt a pesti polgár őseitől, akkor legjobb vizsgálódásainkat a farsang idejére összpontosítani. A legjobb és legalkalmasabb, mert a farsang imádata, helyesebben a bálozás és táncolás szeretete az egyetlen örökség, melyet a budapesti polgár őseitől örökül kapott és ezt az örökséget igyekezik utódaira továbbra is hiánytalanul átszármaztatni.”
Bál a Redoute-ban Schwindt Móric Schwindt Károly rajza alapján készült metszetén 1837-ből
Úgy tűnik, ez valaha afféle evidencia volt, melynek közel s távol nagy volt a híre, így külhoni utazók is beszámoltak útirajzaikban a pesti táncmulatságok, bálok lefolyásáról, s a farsangi napokra vidékről is szokás volt Pestre látogatni. Erről a régi pestbudai világ nagy ismerője, Krúdy Gyula is megemlékezik: „Az Arany Sasnak, valamint a Griffnek minden szobájába jutott vendég – olvassuk Krúdy: Régi pesti fametszet című írásában – . A bálak egymást kergették, még csak most zajlott le a juristabál, immár készülődhetünk a pestmegyei bálra. (... ) A fogadói bérszolgák nagy kiabálással fogadták a döngő kapualjba begördülő omnibuszt és nagyvilági gyorsasággal kapkodták széjjel a podgyászokat. Mintha egész Magyarország Pestre jött volna farsangolni (... )”
Az egykori Újvilág (ma Semmelweis) utcában álló Arany Sas, melynek farsang idején minden szobájába jutott vendég (Forrás: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum)
Jogászbál a Vigadó nagytermében 1865-ben (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
A messziről érkező vendégeken kívül Buda és Pest báljait egyaránt látogatták mindkét város lakói, s így gyakran megtörtént, hogy a hazatartó bálozók a Duna partján órákig várakoztak, hogy csónakkal átkelhessenek a zajló vagy félig befagyott folyón.
A pesti polgárság híres maskarabáljain a társadalmi, vagyoni különbségeket eltakaró jelmezek korabeli kifejezéssel "lárvák" vagy "maskarák" sokfélék voltak, de a férfiak viseletének mindig elmaradhatatlan része volt a kard és a sarkantyú, bár ez utóbbi a hölgyek ruhájára nemegyszer veszélyt jelentett.
Lövészbál az egykori Hét választófejedelem fogadó nagytermében (Forrás: Siklóssy László: A magyar sport ezer éve, II. kötet)
A bálok időtartamát és megtartásuk lehetséges időpontját Mária Terézia 1772-ben kiadott báli rendje szabályozta. A bálokat vízkereszt napja utáni napon lehetett kezdeni, ekkortól hetenként két-három bált engedélyeztek, este nyolc órától hajnali háromig. A hagyományos katolikus naptában a böjtelő időszakát megnyitó hetvenedvasárnaptól hetenként már többször lehetett bálokat rendezni és hosszabban: este nyolc órától reggel öt óráig. A mulatozást a hamvazószerda előtti napon, húshagyókedden éjfélkor kellett beszüntetni.
Szautner Zsigmond, a Budai Zeneakadémia igazgatója és családja mandolinegyüttesként a jelmezbálon (Fotó: Fortepan/Képszám: 32100)
Mária Terézia báli rendje más dolgokról is rendelkezett, így kimondta, hogy a maskara-bálokon minden rendű és rangú egyén megjelenhet, mindenki olyan álarcot, jelmezt ölthet fel, amilyet szeretne, ám a jóízléssel ütköző dolgokkal szemben fellépett, például akik papi vagy szerzetesi ruhában jelentek meg, azokat nem volt szabad a bálterembe beengedni, illetve, ha valahogy bejutottak, ki kellett őket vezetni. A jelmezt addig lehetett csak viselni, ameddig viselője a bálteremben volt, távozáskor a kassza előtt köteles volt az álarcot levenni és felfedni kilétét.
Említettük, hogy a férfiak karddal az oldalukon báloztak, viszont a báli rend a fegyverek használatát megtiltotta. Arról is intézkedett, hogy álarcos személyt bárkinek joga volt az utcán feltartóztatni, és tömlöcbe vezetni. Álarccal csak kocsin vagy hordszéken lehetett az utcán menni. A hazárdjátékokat is tiltotta a báli rendelkezés, s végül intézkedett a báli jövedelem hat százalékának azonnali levonásáról, amit a városi tanács által kirendelt hatósági biztosnak kellett behajtani.
Az Angol Királynő Szálló személyzetének és vezetőségének bálja 1909-ben (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
Bál a Royalban, 1930-as évek (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
Zeneileg is hangos időszak volt a farsang, ahogy a Friss Ujság, 1929. január 6-ai száma megjegyzi: Óbudán verkliszó mellett, a Ligetben rezesbanda hangjaira farsangoltak. A különféle dalárdák sem mulasztottak el ilyenkor ünnepi koncertet adni.
Szép szokás volt a jótékonykodás is farsang idején, híresek és népszerűek voltak azok az „ínségbazárok", jótékonysági vásárok, melyeket Pesten a Duna-parti Lloyd Palotában tartottak.
Eleink a jótékonykodásról sem feledkeztek meg a báli időszakban. Farsangi népkonyha Köhler Ferenc 1875-ös metszetén (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
Végül vegyük sorra a nagyobb bálok helyszíneit. Ilyen volt Pesten a Váci utca és Aranykéz utca közt álló egykori Hét választófejedelmen fogadó, melynek dísztermében Liszt Ferenc tizenegy évesen tartott hangversenyt 1823-ban. Nagy bálok voltak természetesen a Vigadóban, és elődjében, a Redout-ban, a Lánchíd pesti hídfője közelében álló Európa szállóban, valamint a többi nagy szállóban, valamint a mai Vígszínház területén állt Tüköry-féle sörcsarnokban és Hacker József „apó” terézvárosi redoute-jában, Budán pedig többek között a zugligeti Fácán Vendéglőben.
Eme nagy bálok mellett persze rengeteg kisebb táncmulatság volt városszerte. Minden valamire való népréteg és társadalmi egyesület megtartotta a maga bálját: a Budapesti Hírlap 1895. január 27-i száma beszámol például a siketnémák mulatságáról, melyet a régi lövőházban tartottak.
Bál a Pesti Vigadóban a Vasárnapi Ujság 1896. február 9-i számában, a Cserna Károly rajza után készült metszeten
Az ünneplő város felett magasodó budavári palotában pedig a legfényesebb bál zajlott évről évre. Az udvari bálok a király részvételével, nagy pompával és óriási vendégsereg mellett zajlottak, jellemző például, hogy az 1899. évi udvari bálra 1630 meghívót küldtek szét.
Ferenc József udvari bálon a magyar fővárosban (Forrás: A király könyve című, képekkel gazdagon illusztrált, emlékalbumból, amely az uralkodó életéről szól)
Ezek a régi, elmúlt farsangi vígasságok 2021 csendes farsangján még távolibbnak tűnnek számunkra, mint amennyire messze vannak tőlünk az időben ... De ha nagyon odafigyelünk, a távolból talán meghalljuk az óbudai verkli és a városligeti rezesbanda otthonos, szívet melengető hangjait a téli éjszakában.
Nyitókép: Bál a Pesti Vigadóban a Vasárnapi Ujság 1896. február 9-ei számában, a Cserna Károly rajza után készült metszetén
Pentru a putea adăuga comentarii trebuie să fii membru al altmarius !
Alătură-te reţelei altmarius