2013-ban fejeződött be a WWF nagy projektje, a mohácsi Szabadság-sziget rehabilitációja. A keresztgát elbontása után föltámasztották a Duna mellékágát, hogy újra vízi paradicsommá válhasson a terület. A munkálatokról Szabad sziget címmel jelent meg írás a NatGeo 2013. szeptemberi számában. 
Fotó: Pócza Gábor/ INTERSPECT Kft.

A Föld szinte minden pontjáról számtalanszor hallunk olyan esetekről, amikor az emberi tevékenység tönkretette szárazföldi, illetve vizes élőhelyek természetes élővilágát. Ilyen hatás lehet egy külszíni fejtésű bánya megnyitása, egy intenzíven művelt búzatábla, vagy egy folyó szabályozása. Egyes esetekben egy idő után abbamarad a környék élővilágát megváltoztató ipari tevékenység, vagy mezőgazdasági művelés. Szerencsére ma már előfordul, hogy a természetvédelmi szakemberek lehetőséget kapnak rá, hogy megpróbálják helyreállítani az eredeti élővilágot, és erre anyagi forrás is rendelkezésre áll.

Egy példa erre a Budapest nyugati határában, Gazdagrét mellett lévő domboldal.Valószínűsíthetjük, hogy évszázadokkal ezelőtt itt egy melegkedvelő, ligetes erdő lehetett gyepes foltokkal, a közeli Rupp-hegy délnyugati lejtőjéhez hasonló élővilággal. Ugyanakkor a terület felparcellázása után hosszú időn keresztül hétvégi kiskerteket műveltek itt a budapesti lakosok. Az eredeti erdő és gyep eltűnt, ugyanakkor megjelent sok háziasított növényfaj: dió, barack, szőlő, dísznövények. A Gazdagréti lakótelep építésének idejében, 1984 körül kisajátították a domboldalt, ám végül nem épültek ide házak. Az azóta eltelt 35 év alatt elindult egy spontán folyamat. Betelepültek őshonos fajok, például a közönséges gyújtoványfű, a pukkanó dudafürt, a mezei juhar, és néhány madár, mint a balkáni fakopáncs és a fülemüle. Egy helyi kezdeményezés a terület védetté nyilvánítását és további őshonos fajok betelepítését tűzte ki célul.

Egy őshonos társulás újbóli létrehozása, az őshonos közösségek betelepítése ugyanakkor jóval bonyolultabb annál, minthogy csupán fákat ültetünk, vagy fűmagot vetünk. Előfordulhat például, hogy már nincs meg az eredeti termőföld, vagy megváltozott a kémhatása, tápanyagtartalma. Nem csak biológiai ismeretekre, hanem gyakran komoly mérnöki és tervezői tudásra, vagy más készségekre is szükség van a folyamat során. Egy vizes élőhely (folyó, tó) helyreállításakor például korábban épített műtárgyakat kell visszabontani, vagy be kell tömni meglévő csatornákat. Az se mindegy, hogy milyen költségekkel jár a folyamat, és mennyi idő múlva állhat helyre a célul kitűzött társulás. Ez utóbbi akár több évtizedig is eltarthat – ezen idő alatt rendszeresen nyomon kell követni, monitorozni kell a területen zajló folyamatokat, hogy szükség esetén közbe lehessen avatkozni. Ezen szempontok, kihívások miatt alakult ki az 1980-as években a restaurációs ökológia (angolul restoration ecology) tudományterülete.

Az idén 30 éves a Restaurációs Ökológiai Világszervezet (Society for Ecological Restoration, SER), amely a Föld 70 országából tömöríti a tudományterületen dolgozó szakembereket. A SER célja az ökológiai helyreállítás tudományának, gyakorlatának és közpolitikai vonatkozásainak fejlesztése annak érdekében, hogy a szakterület művelőinek tevékenysége az emberiség, a biológiai sokféleség, az ökológiai rendszerek és a klíma számára egyaránt hasznos legyen. A SER egy olyan dinamikus, globális hálózat, amely kutatókat, gyakorlati szakembereket, területkezelőket, közösségvezetőket és szakpolitikai döntéshozókat köt össze. Tagjai az ökológiai rendszerek, ökoszisztémák és a tőlük függő emberi közösségek helyreállítása érdekében dolgoznak. A szervezet a tagjain, kiadványain, konferenciáin, közpolitikai szakértői munkáján és szolgáltatásain keresztül határozza meg és szolgálja a kiválóságot az ökológiai restauráció területén.


A Restoration Ecology tudományos lap júniusi különszámának címlapja a vendégszerkesztők nevével. A képek balról jobbra, fölső sor: földmozgatás egy egykori gyümölcsösben (R. Jaunatre felvétele), magas sokféleségű magkeverék (T. Miglécz felvétele); alsó sor: párlófű kikelt magoncai (T. Miglécz felvétele), sikeresen helyreállított löszgyep (T. Miglécz felvétele).

A SER által alapított és fenntartott Restoration Ecology című tudományos folyóirat célja, hogy előmozdítsa az eszmecserét az ökológiai restauráció folyamatához kapcsolódó sokféle tudományterület művelői között. Globális problémákkal foglalkozik, és közvetíti ezeket a nemzetközi tudományos közösség számára, így a tudomány és az ökológia létfontosságú új irányának élvonalához tartozik. Kísérleti, megfigyeléseken alapuló és elméleti kutatások eredményeiről számol be, és igyekszik azonos szinten kezelni az egyes rendszertani csoportokat (növényeket, emlősöket, madarakat).

2018 júniusában jelent meg a Restoration Ecology A magok terjedése és a magbankok – az ökológiai restauráció ígéretes forrásai (Seed dispersal and soil seed banks – promising sources for ecological restoration) című különszáma.

A lapszám öt vendégszerkesztője közül kettő magyar: Török Péter és Valkó Orsolya. Ők tíz ország 62 kutatójának munkáját koordinálták a 15 tudományos cikket tartalmazó folyóiratszám készítése során. Mindkét kutató a Magyar Tudományos Akadémia és a Debreceni Egyetem közös kutatócsoportjaiban dolgoznak. Míg Török Péter az MTA-DE Lendület Funkcionális és Restaurációs Ökológiai Kutatócsoportját vezeti, addig Valkó Orsolya az MTA-DE Biodiverzitás Kutatócsoportjának munkatársa. (A „biodiverzitás” szó az élőlények természetben tapasztalható sokféleségére utal).

A különszámot egy editorial review, azaz olyan áttekintő cikk vezeti be, amelyet a vendégszerkesztők írtak. (A review írások az adott témában elérhető szakirodalmat tekintik át, illetve rámutatnak a lényeges adathiányokra, továbbá kijelölik a későbbi kutatások lehetséges irányait.) Török Péter, Aveliina Helm (Észtország), Kathrin Kiehl (Németország), Elise Buisson (Franciaország) és Valkó Orsolya a következő témákról írnak cikkükben:

Hogyan zajlik a növények spontán megjelenése és betelepülése egy adott élőhelyen? 
Mennyire lehetséges a talajban jelen lévő magok, szakmai szóval a „magbank” segítségével a növényközösségek helyreállítása? 
Milyen a szerepe lehet a természetvédelmi szakemberek által a helyszínre vitt magoknak a helyreállításban? 
Hogyan lehet javítani a betelepülő és betelepített fajok megmaradásának sikerességét? 
Hogyan lehet segíteni a restaurációs célú projekt hosszú távú sikerességét?

A restaurációs ökológiai szakma egyik vezető lapjának különszámában tárgyal problémakör igen aktuális, hiszen a helyreállítani kívánt területeken kulcsfontosságú a fajok bejutása és megtelepedése. Reméljük, hogy a magyar kutatók munkája jelentős mértékben hozzájárul a folyamatok megértéséhez és támogatni fogja világszerte az természetes élőhelyek helyreállítására tett erőfeszítéseket.

Írta: Bajomi Bálint - balint.bajomi.eu