https://papageno.hu/wp-content/uploads/2020/01/Karasz-Muray-300x168.jpg 300w, https://papageno.hu/wp-content/uploads/2020/01/Karasz-Muray-768x431... 768w, https://papageno.hu/wp-content/uploads/2020/01/Karasz-Muray-749x420... 749w, https://papageno.hu/wp-content/uploads/2020/01/Karasz-Muray-24x13.jpg 24w, https://papageno.hu/wp-content/uploads/2020/01/Karasz-Muray-36x20.jpg 36w, https://papageno.hu/wp-content/uploads/2020/01/Karasz-Muray-48x27.jpg 48w, https://papageno.hu/wp-content/uploads/2020/01/Karasz-Muray-560x314... 560w, https://papageno.hu/wp-content/uploads/2020/01/Karasz-Muray.jpg 836w" sizes="(max-width: 696px) 100vw, 696px" alt="" title="Karasz-Muray" />
Muray Miklós egyik felvétele Kárász Ilonkáról, 1920 körül – forrás: WikipediaKezdjük örömmel az évet: egy olyan magyar nőművész viszonylag friss aukciós sikerével, akit itthon alig ismernek, pedig már tizenhat évesen önálló kiállítása volt Pesten, későbbi műveit pedig ma nagy amerikai közgyűjteményekben őrzik. Kárász Ilonka – vagy ahogyan a tengerentúlon ismerik: Ilonka Karasz – december közepén a New York-i Swann Galeries illusztráció-árverésén ért el új szerzői leütési csúcsot (de nem csak azért érdemes tudni róla).
December 10. óta valaki egy olyan kép eredetijének a boldog tulajdonosa, amely több mint kilencven évvel ezelőtt sokszorosított formában alighanem több ezer amerikai kezében megfordult, és talán még többen láthatták az újságosstandokon. Kárász Ilonka 36,5×26,3 centiméteres, gouache-technikával (egyfajta vízfestéssel) készített munkája ugyanis az 1927. augusztus 27-én megjelent New Yorker magazin címlapképe volt.
A még a nyomdai illesztő-jeleket is magán viselő grafikát a ház előzetesen 4000–6000 dollárra becsülte (és már ez is magasabb összeg volt, mint amennyiért korábban Kárász más címlapterveit ennél a háznál bármikor is elárverezték; korábban a legtöbb, amennyit itt egy Kárász készítette New Yorker-címlapképért kaptak, 4250 dollár volt), ám a végső ár a licitek során még a felső becsértéknek is több, mint a duplájára emelkedett:
a tételt végül 13.750 dollárért (valamivel több, mint 4 millió forint) szerezte meg új tulajdonosa, ami a legmagasabb összeg, amit a magyar származású művész munkájáért eddig valaha is adtak nyilvános aukción.
(Ugyanezen az árverésen egyébként egy másik Kárász rajzolta New Yorker-címlap 1625 dollárt ért meg valakinek.)
https://papageno.hu/wp-content/uploads/2020/01/Karasz-217x300.jpg 217w, https://papageno.hu/wp-content/uploads/2020/01/Karasz-303x420.jpg 303w, https://papageno.hu/wp-content/uploads/2020/01/Karasz-17x24.jpg 17w, https://papageno.hu/wp-content/uploads/2020/01/Karasz-26x36.jpg 26w, https://papageno.hu/wp-content/uploads/2020/01/Karasz-35x48.jpg 35w, https://papageno.hu/wp-content/uploads/2020/01/Karasz-560x775.jpg 560w" sizes="(max-width: 578px) 100vw, 578px" />Kárász Ilonka decemberben elárverezett, legdrágább címlapterve – forrás: Swann Galleries
Kárász Ilonka 1896-ban született Budapesten, ezüstműves édesapja legidősebb gyermekeként. (Egyik húga, Mariska később ugyancsak alkotói pályát választott: textilművész és divattervező lett.) Ilonka művészi tehetségét mi sem jelzi jobban, mint hogy első női hallgatóként került be a Királyi Művészeti és Iparművészeti Akadémiára, ahol már tizenhat évesen önálló kiállítást rendeztek a műveiből. Egy évvel később, 1913-ban azonban – miután édesapja meghalt – anyjával kivándoroltak Amerikába.
New Yorkban – azon belül is Greenwich Village-ben – Kárász hamar bekapcsolódott az ott pezsgő művészeti életbe, méghozzá több műfajban is: karrierje során tervezett textileket, tapétákat, bútorokat, játékokat, kerámiákat, lámpákat, fém használati tárgyakat, készített illusztrációkat és könyv-, valamint folyóirat-címlapokat.
Még csak tizennyolc éves, amikor több, ugyancsak Európából érkezett művésszel együtt megalapítja a Society of Modern Artot, és még nincs húsz, amikor már textiltervezést tanít a társaság művészeti iskolájában. Az általuk kiadott Modern Art Collector című magazinban – amelynek szintén több címlapját ő tervezte – rendszeresen jelennek meg a munkái, aminek nyomán 1915-ben (még mindig csak tizenkilenc éves!) felkérték a női divatcikkeket forgalmazó Bonwit Teller nevű cég reklámkampányának elkészítésére.
Textilterveivel többször is díjat nyert a Women’s Wear divatmagazin pályázatain, úgyhogy 1918-ban már azt írták róla, hogy „ő az egyik legjobb modern dizájner”. És hogy mennyire komolyan veszi a tervezést, azt jelzi, hogy
ő volt a megalapítója a Design Group nevű társaságnak, amely egyfajta „céhbe” fogta össze az akkori tervezőket, tipográfusokat, kézműves művészeket, ipari formatervezőket, és egészen a hatvanas évekig ő volt a szervezet igazgatója is.
1928-ban Kárász Ilonka volt az egyetlen tervezőnő, aki egy teljes szobát találhatott ki és készíthetett el az American Designers Gallery kiállítására: itt egy olyan komplett gyermekszoba-berendezéssel rukkolt elő, amelyet a kicsik növekedésével párhuzamosan könnyen alakítható bútorok, színes kiegészítők, könnyen mosható, tartós anyagok jellemeztek. Ezek közül jó néhány a gyerekek fejlődését elősegítő játék-lehetőségekre is alkalmat adott.
https://papageno.hu/wp-content/uploads/2020/01/Karasz2-218x300.jpg 218w, https://papageno.hu/wp-content/uploads/2020/01/Karasz2-306x420.jpg 306w, https://papageno.hu/wp-content/uploads/2020/01/Karasz2-17x24.jpg 17w, https://papageno.hu/wp-content/uploads/2020/01/Karasz2-26x36.jpg 26w, https://papageno.hu/wp-content/uploads/2020/01/Karasz2-35x48.jpg 35w, https://papageno.hu/wp-content/uploads/2020/01/Karasz2-560x770.jpg 560w" sizes="(max-width: 582px) 100vw, 582px" />A New Yorker 1927. augusztus 27-i címlapja Kárász Ilonka festményével – forrás: Pinterest
Ezután több New York-i óvoda, iskola, sőt mozi berendezésének a megtervezésével is megbízták. Emellett számos nagy amerikai textilgyárnak dolgozott: az általa kitalált mintájú és szövésű anyagok a hagyományos felhasználás mellett számos amerikai gépkocsiba és repülőgépbe is bekerültek kárpitként.
A legkomplexebb munkája azonban a saját és családja (1920-ban ment feleségül Willem Nyland holland vegyészhez, akitől két gyermeke született) részére tervezett otthona lett: a New Yorktól nyolcvan kilométerre északra fekvő Brewsterben megépített huszonegy szobás házat az alaprajztól az utolsó szögig ő álmodta meg.
Kárász Ilonka 1924-ben készítette az első címlaptervét a New Yorker magazin számára, majd csaknem fél évszázadon át, 1973-ig összesen 186-szor szerepelt az ő munkája a borítón.
(Érdekes, hogy rajta kívül több más magyar is többször jutott a folyóirat mindig egy a város életéből vett jelenetet megörökítő, mindig festett vagy rajzolt címlapjára: Miskey Gyula/Julian de Miskey és Farkas André/André Francois után 2001 óta Bányai István készített több borítótervet is a lap számára.)
Kárász Ilonka 1981-ben, néhány héttel a 85. születésnapja előtt hunyt el New Yorkban. Munkáit – a legkülönbözőbb műfajokban készített terveit, textiljeit, dizájntárgyait, illusztrációit, címlapjait – ma legnagyobb számban a New York-i Cooper Hewitt National Design Museumban őrzik, de vannak alkotásai a Museum of Modern Art és a Metropolitan Museum of Art gyűjteményeiben is.
És végül érdemes lehet még megemlíteni, hogy a világban Nicholas Murayként ismertté lett Muray Miklós (akit mi idehaza leginkább a Frida Kahlóhoz fűződő románcáról ismerünk) 1920 körül többször is készített fényképeket Kárász Ilonkáról, és ezek egyike 1921-ben még a Vanity Fair magazin egyik számában is megjelent.
Pentru a putea adăuga comentarii trebuie să fii membru al altmarius !
Alătură-te reţelei altmarius