Írta: Domonkos Csaba
A második világháború pusztítása Budapestet sem kímélte, az ostrom hihetetlen pusztítást végzett. Az odaveszett életek ezrei mellett házak, középületek váltak romhalmazzá. Ezek közül a rombolások közül az egyik legértelmetlenebb a budapesti hidak felrobbantása volt. A hidakat nem hirtelen ötlettől hajtva robbantotta fel a német hadsereg, hanem azt jó előre előkészítették. Ám e rémtett előkészítése borzalmas következménnyel járt.
A híd 1918 körül. Láthatóan keskenyebb, és más színű, mint a mostani híd (Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-képarchívum)
A háború 1944 novemberére elérte a fővárost, a szövetséges légierő rendszeresen bombázta a várost, a szovjet hadsereg pedig kérlelhetetlenül közeledett, a harcok már Vác környékén zajlottak. Az októberi kiugrási kísérlet után a németek Szálasit és a nyilasokat emelték hatalomra, akik lelkesen asszisztáltak a pusztuláshoz, pusztításhoz. A német csapatok és a németekkel tartó nyilasok felkészültek a város „védelmére”, ennek részeként a német utászok elkezdték a hidak aláaknázását is.
Budapestnek akkor öt közúti és két vasúti Duna-hídja volt. A Margit híd akkor, 1944-ben másként nézett ki, mint a mai híd, bár a legutóbbi felújításkor nagyon sok elemét a régihez hasonlóan alakították ki, de az egy teljesen más híd volt.
A hidat pár évvel a háború előtt, 1935-1937 között kiszélesítették. Ernest Gouin eredeti hídjában minden nyílást 6, egymás mellett lévő ív, úgynevezett főtartó hidalt át, erre épült rá a híd pályája. A kiszélesítés során a hidat dél felé toldották meg, a pillérek átépítésével, és két újabb főtartó beépítésével. Az ívek csatlakozásán is változtattak, azzal a céllal, hogy a megnövekedett forgalmat és terhelést a szerkezet elbírja. Az így felújított, egyébiránt kék színű híd a főváros egyik legfontosabb dunai átkelője lett.
A mindenütt látható és megrázó kép: az összedőlt ív és a bezuhant villamos (Fotó: Wikipedia)
A német utászok 1944 őszén láttak hozzá a hidak aláaknázásához. A tragédia 1944. november 4-én, szombaton történt. A pontos időpontról nincs konszenzus, Gál Imre a Budapesti Duna hidak című könyvében déli 12 órát ír, Ungváry Krisztián Budapest ostroma című munkájában 14 órát.
Ami biztos, hogy a híd 6 nyílása közül a pesti parthoz eső legközelebbi nyílásban robbantak fel a töltetek, és a híd íve összeroppant. A robbanás ereje átadódott a többi pesti oldali nyílásra, és azok is ledőltek. A budai oldal három nyílását csak a hatalmas tömegű középső pilon védte meg az összeomlástól.
A robbanás forgalom alatt történt meg. Vízbe zuhant több jármű és egy villamos is. A tragédiának számos civil áldozata volt. A kutatások alapján a különböző szakirodalmak nagyon eltérő számú áldozatról beszélnek, éppúgy lehetett 100, mint 600 áldozata a robbanásnak. A híddal pusztult a felrobbantását előkészítő 40 német utász is…
A roncsok 1945-ben (Fotó: Fortepan)
Annak ellenére volt ennyi az áldozat, hogy a mentés azonnal megindult, csónakok, motorosok úsztak a helyszínre, és mentették a túlélőket. A Bihar gőzös legénysége egyedül 70 embert mentett ki.
A kormány nem indított vizsgálatot, sőt, az újságokban sem írtak napokig az eseményről (ezért is nehéz az adatok pontosítása), fontosabb volt számukra, hogy ugyanezen a napon tette le az esküt a nyilas vezér, a hatalmat a németek kezéből elfogadó Szálasi Ferenc.
A német hadsereg végzett egyedül valamiféle vizsgálatot. E szerint a tragédiát az okozta, hogy egy hibás gázcsőből szivárgó gázt valamilyen nyílt láng, esetlegesen cigaretta vagy gyufa meggyújtotta, és ez robbantotta fel a gyújtófejeket. Azaz szerintük baleset történt.
Ungváry Krisztián Budapest ostroma című könyvében nem gázszivárgásnak, hanem egy gőzhajóról felpattanó szikrának tulajdonítja az aznap – gyakorlatként – élesre állított robbanófejek működésbe lépését.
Az elpusztult híd az ideiglenes Manci hídról fotózva (Fotó: Fortepan)
A híd teljes elpusztítására 1945. január 18-án került sor. A félig romba dőlt híd megmaradt részeinek, (és a szárnyhídnak, amelynek robbantása nem sikerült) felrobbantása tényleg teljesen értelmetlen volt.
Külön tragédia, hogy a többi híd és a Margit híd maradékának 1945 januári felrobbantása teljesen értelmetlen volt katonailag, hiszen a szovjet hadsereg ekkorra már körülzárta a fővárost, így a hidak elpusztítása az oroszokat egy percig sem hátráltatta.
A híd romos pillérein az ostrom után egy ideiglenes gázhíd épült, azaz egy olyan szerkezet, amelyen gázcsövet vezettek át a Dunán. Az újjáépítés – ez eredetitől kissé eltérő, szélesebb szerkezettel – két lépésben történt meg. Előbb 1947-re elkészült a híd déli fele, majd 1948 augusztusára az északi rész is, azaz a teljes híd.
A híd a legutolsó felújítás után. Külsőre nagyon hasonlít az eredetihez, de jóval szélesebb, és a szerkezetben vannak különbségek (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
A szárnyhíd (balra) még az eredetit idéző szerkezet, azt szerencsére nem sikerült felrobbantani (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
Nyitókép: A Margit híd eredeti állapotában (Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-képarchívum)
Pentru a putea adăuga comentarii trebuie să fii membru al altmarius !
Alătură-te reţelei altmarius