Székely László

[Magyar lap]

Székely László (építész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Székely László
Székely László
Születéskori neve	Székely László
Született	Nagyszalonta 1877. augusztus 3.
Elhunyt	Temesvár? 1934. január 23.
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	műépítész

Brück ház Losonczy-tér (avagy Dóm-tér), Temesvár, épült 1910 Székely László tervei alapján

Hungária fürdő, mai nevén Neptun fürdő - más néven „Székely Ház”, épült Székely László tervei alapján és az ő költségein

Ez a szócikk az építészről szól. Hasonló címmel lásd még: Székely László (egyértelműsítő lap).

Székely László (Nagyszalonta, 1877. augusztus 3. – Temesvár, 1934. január 23.) építész.

Életútja

Székely Mihály kőműves és vállalkozó és Mados Zsuzsanna fiaként született. Már fiatalon lelkesedett az építészet iránt. Középiskolai tanulmányait a nagyszalontailíceumban végezte, majd itt és később Budapesten mint kőműves mester dolgozott. ABudapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán diplomázott 1900-ben. Mentora Hauszmann Alajos híres építészmérnök, aki többek között a New York-palota és aBudavári Palota tervezője.

Az egyetem elvégzése után tanulmányi ösztöndíj révén Olaszországba utazott, ahol finomított stílusán. Tanulmányai elvégzése után Czigler Győző Budapesti építészmester műhelyében dolgozott. Ugyancsak Czigler Győző ajánlotta őt Temesvár főépítészi posztjára. Ezt az állást akkoriban Telbisz Károly létesítette, mint Temesvár polgármestere.

Alig 31 évesen a Béga menti Temesvár főépítésze lett, ahol rábízták egy modernErzsébetváros-i vágóhíd, a Temesvári vágóhíd tervezését (1904–1905). Székely László 1903 és 1922 között volt Temesvár főépítésze, számos, stílusában ma is meghatározó középület, lakóház és templom építése fűződik nevéhez. Ugyanakkor saját tervezőirodát vezetett, amely mind temesvári, mind az Osztrák–Magyar Monarchia más részeiről való magánszemélyeknek és vallási felekezeteknek is dolgozott.

57 évesen halt meg 1934-ben.

Stílusa

Munkáinak döntő többségét a szecesszió stílusirányzat határozza meg.

Munkássága

Építészeti tevékenysége

Temesvár

• Erzsébetvárosi Vágóhíd
• Hungária Fürdő Temesvár
• Magyar Általános Hitelbank (Szabadság Tér)
• Gyárvárosi Román Ortodox Templom
• Ipari és Kereskedelmi Kamara
• Brück ház
• Emmer ház
• Cipőgyár
• Pension Central
• Temesvári Piarista Gimnázium
• Magyar Királyi Erdőőri Szakiskola (1908)
• Mária téri Szűz Mária szobor
• Dauerbach Palota
• Városi Menedék Palota (1908 - Kossuth tér)
• Hilt & Vogel Palota
• Neuhausz Palota
• Weiss Palota
• Széchenyi Palota
• Vízművek (1910)

Nagyszalonta[szerkesztés]

• Városháza
• "Arany János" Főgimnázium

Más[szerkesztés]

• Versec-i szerb püspökpalota
• Vágóhíd (Nagybecskerek)
• Harisnyagyár (Gyula)

Források

• Székely László (album trilingv - maghiară, română, engleză). Erdélyi Híradó Kiadó, Kolozsvár
• Delesega Gyula: Temesvári Kalauz, Marineasa Kiadó, Temesvár, 2003, ISBN 973-631-047-7

 

További információk

• Két kiállítás a Közép-európai Intézetben Temesvárról- Székely Lászl...
• Agenda – Arhitectul Székely László, făuritorul Timişoarei moderne
• Arany János Főgimnázium
• Ligeti híd – Hungária-fürdő
• Temesvár fotó galéria

 

Kapcsolódó szócikkek

A Wikimédia Commons tartalmazSzékely László (építész) témájú médiaállományokat.

• Baumhorn Lipót
• Mihailich Győző
• Ecker József

László Székely

De la Wikipedia, enciclopedia liberă

László Székely

Casa Brück din Piața Unirii din Timișoara, construită în 1910 după proiectul lui Székely

Baia Publică Neptun, fostă "Casa Székely" sau "Hungaria", construită din planurile și pe cheltuiala arhitectului

László Székely (n. 3 august 1877, Salonta — d. 23 ianuarie 1934, Timișoara) a fost un arhitect maghiar.

Biografie

Fiul lui Székely Mihály, antrepenor și maistru constructor și al lui Mados Zsuzsanna, a deprins de tânăr pasiunea pentru construcții. A absolvit liceul la Salonta, apoi a lucrat aici ca maistru constructor apoi la Budapesta. Aici Székely a absolvit în 1900 Facultatea de Arhitectură din cadrul Universității Politehnice unde l-a avut ca mentor pe marele arhitect Alajos Hauszmann, cel care a proiectat Palatul Regal din Buda. După absolvire a beneficiat de o bursă de studii în Italia, unde și-a rafinat stilul. Întors din Italia a lucrat pentru atelierul lui Czigler Győzőunui, un maistru arhitect din Budapesta. Tot acesta l-a recomandat pentru postul de arhitect-șef al Timișoarei. Postul era nou înființat de primarul de atunci, Karoly Telbisz. La numai 31 de ani a devenit primul arhitect-șef al orașului de pe Bega, unde autoritățile locale i-au încredințat proiectarea unui abator modern (actualul complex al Abatorului Comunal (1904)). A lucrat timp de aproape două decenii în serviciul Primăriei, proiectând un număr mare din cele mai importante clădiri din centrul orașului. În paralel a condus propriul atelier de proiectare, de unde lucra pentru privați și comunități religioase, atât din Timișoara cât și din alte părți ale Imperiului Austro-Ungar. A decedat în ianuarie1934, la numai 57 de ani.

Stilul

Stilurile principale ale lucrărilor lui Székely sunt Art Nouveau (cu varietatea sa secesiunea vieneză sau Jugendstil) și cel eclectic.

Clădiri proiectate

• Timișoara:
  • Abatorul Comunal
  • Baia Publică Neptun
  • Banca Generală Maghiară de Credit (Piața Libertății)
  • Biserica ortodoxă română din Fabric
  • Camera de Comerț și Industrie
  • Casa Brück
  • Casa Emmer
  • Fabrica de Ciorapi
  • Hotel Timișoara
  • Liceul Piarist
  • Liceul Silvic (1908)
  • Statuia Sfânta Maria din Piața Maria
  • Palatul Dauerbach
  • Palatul Fondului Azilului Orășenesc (1908 - Piața Traian)
  • Palatul Hilt & Vogel
  • Palatul Neuhausz
  • Palatul Weiss
  • Palatul Széchenyi
  • Uzina de apă (1910)
• Alte orașe
  • Primăria (Salonta)
  • Liceul superior de stat (Salonta)
  • Palatul episcopiei ortodoxe sârbe (Vârșeț)
  • Abator (Becicherecul Mare)
  • Fabrică de tricotaje, vile (Gyula)

Vezi și

• Lipót Baumhorn

Legături externe

• Agenda - Arhitectul Székely László, făuritorul Timișoarei moderne

Bibliografie

• Székely László (album trilingv - maghiară, română, engleză). Editura Erdélyi Híradó, Cluj, 2002
• Delesega Gyula - Temesvári Kalauz, Editura Marineasa, Timișoara, 2003, ISBN 973-631-047-7