Kr. e. 334. május 22. | Nagy Sándor győzelmet arat a Granikosz folyónál

[Magyar lap]

Szerző: Tarján M. Tamás

Kr. e. 334. május 22-én vívták meg Nagy Sándor (ur. Kr.e. 336-323) és III. Dareiosz perzsa nagykirály (ur. Kr.e. 336-330) hadai a makedón győzelemmel végződő Granikosz folyó melletti ütközetet.

Az ázsiai birodalom ellen sikeres hadjáratot indító Makedónia még Sándor apja, II. Philipposz (ur. Kr. e. 359-336) idején lett jelentős balkáni hatalom, miután a király lerázta az illír megszállást, és felvirágoztatta országa gazdaságát. Philipposz Khairóneia mellett Kr. e. 338-ban legyőzte a görög poliszok seregeit, a megalapított Pánhellén Szövetség révén pedig kiterjesztette Makedónia befolyását a hanyatló görög világra. A félsziget egyesítése után a király a meggyengült Perzsia elleni háborút tűzte célul, ám Kr. e. 336-ban, lánya eljegyzésekor egyik testőre meggyilkolta őt. A feladat a fiatal Sándorra maradt, aki ígéretes trónörökös volt, hiszen minden téren a legjobb nevelést biztosították számára: szellemi fejlődéséről a kor egyik legnagyobb tudósa, Arisztotelész gondoskodott, katonai tehetségét pedig megmutatta már a khairóneiai ütközetben is.

Alexandrosz trónra lépése a háborús külpolitika folytatását jelentette, amit a Kelet mesés gazdasága mellett az egykori perzsa támadások miatti revánsvágy is ösztönzött. Miután Nagy Sándor egy gyors, illírek és géták elleni hadjáratban biztosította birodalmi északi határát, Kr. e. 335-ben átkelt a Hellészpontoszon, hogy négy év alatt eltörölje a föld színéről az akkori világ egyik leghatalmasabb országát, az Achaimenidák Perzsa Birodalmát. Miután a makedón király felszabadította a kis-ázsiai görög városokat, Phrygia tartomány fővárosa ellen indult, ekkor ütközött a Granikosz partján a perzsa szatrapák és Rodoszi Memnón zsoldosvezér csapataiba.

A két hadsereg létszámának meghatározását megnehezítik a görög történetírók beszámolói, melyek Nagy Sándor dicsősége érdekében igyekeztek a perzsák számbeli fölényét minél jobban eltúlozni. Mindenesetre tény, hogy a csata a makedónok számára előnytelen pozícióból indult, mert a két hadsereget elválasztotta a sebes sodrású Granikosz-folyó, melynek partja ráadásul elég meredek volt. Bár alvezérei lebeszélték a támadásról, Alexandrosz május 22-én hajnalban rohamot indított a folyón át, lovasait személyesen vezetve a meglepett perzsa sereg ellen. Mindkét csapat fő erejét a lovasság és a vértes gyalogság képviselte, ezenfelül nagyszámú könnyűgyalogság állt a hadvezérek rendelkezésére, mely elsősorban íjászatra volt alkalmas.

Nagy Sándor az ütközet elején a Parmenión által vezetett bal szárnyon tartózkodott, ezért a perzsák a vezér meggyilkolása érdekében erőik legjavát ide csoportosították. A vakmerő roham azonban nem a szatrapák várakozásának megfelelően indult, miután Nagy Sándor ék alakba szervezett lovassága hirtelen kitért a megerősített jobbszárny elől és a centrumot vette célba. A merész betörés kis híján Alexandrosz életébe került, egy Szpitridatész nevű perzsa előkelő ugyanis megsebezte őt fejszéjével, a halálos csapás pedig csupán a makedón király alvezére, Kleitosz hősiessége folytán maradt el.

A meglepő roham mindazonáltal eldöntötte az ütközetet. Mialatt a Parmenión vezette balszárny és a gyalogosok feltartóztatták a perzsa sereg két szárnyát, Alexandrosz harcosaival éket vágott az ellenség centrumában és balra fordulva üldözni kezdte a perzsa lovasságot. A hadszíntér közepén űr keletkezett, amit hamarosan Nagy Sándor falanxai töltöttek ki, végleg kettévágták a perzsa haderőt, és közvetlenül a gyenge minőségű egységekből álló könnyűgyalogságra támadtak.

Az egymástól elszigetelődött perzsa seregtestek végül a menekülést választották, és a birodalom belső területei felé vonultak vissza, 6000 halottat hagyva a csatatéren. Az ütközet után a magukra hagyott görög zsoldosok kegyelmet kértek Nagy Sándortól, a makedón király azonban nagy részüket legyilkoltatta, az életben hagyott, árulónak tekintett foglyokat pedig végül rabszolgának adta el. A Granikosz folyó melletti ütközet volt Nagy Sándor első jelentős ütközete III. Dareiosz erői ellen, a győzelem után a makedón sereg messzire előrenyomult a Perzsa Birodalom belső tartományaiba.