Jean-Baptiste Lully

[Magyar lap]

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Jean-Baptiste Lully
Életrajzi adatok
Született	1632. november 28.  Toszkánai Nagyhercegség Firenze
Származás	olasz
Elhunyt	1687. március 22. (54 évesen)  Franciaország Párizs
Pályafutás
Műfajok	opera, klasszikus zene
Hangszer	orgona
Tevékenység	zeneszerző
Jean-Baptiste Lully aláírása
A Wikimédia Commons tartalmazJean-Baptiste Lully témájú médiaállományokat.

Jean-Baptiste de Lully (Giovanni Battista di Lulli) (Firenze, 1632. november 28. – Párizs, 1687. március 22.) olasz származású francia barokk zeneszerző.

Élete

Lully Giovanni Battista di Lulli néven született egy firenzei molnár családjában. Tizennégy évesen került Párizsba, aholRoger de Loraine alkalmazta. Volt kukta, zeneapród és olasztanár, ez utóbbi minőségében a herceg unokahúgát,Montpensier hercegnőt tanította. Közben Gigault, Roberday és Métru neves orgonistáknál hangszerjátékot és zeneszerzést tanult, az orgonán kívül több hangszeren is kiválóan játszott. Részt vett bálokon, udvari mulatságokon, ahol ismereteket szerzett a korabeli táncokról és zenei stílusokról. Hat év szolgálat után – nem egészen önszántából – távozott a hercegnő házából, és az udvari zenekarnál (24 violins de roi vagy grande bande) helyezkedett el. Rövid idő alatt kitűnt tehetségével, és XIV. Lajos a zenekar vezetőjévé nevezték ki. Itt megalakította a grande bande melletti kisebb együttesét, a híressé vált 16 petit violins zenekart. 1653-ban – kifinomult tánctudásának köszönhetően – együtt táncolhatott a királlyal egy balettben, aki udvari zeneszerzővé nevezte ki. Ettől kezdve Lully a király kegyence, Párizs zeneéletének korlátlan ura, az udvari ünnepségek komponistája, Molière darabjai zenebetéteinek szerzője, táncos, színész. 1661-ben francia állampolgár lett, és „Jean-Baptiste de Lully nemesember, Laurent de Lully firenzei úriember fiá”-nak nevezte magát. Még ebben az évben feleségül vette Madelaine Lambert-t, a király kamarazene-mesterének lányát, a házassági szerződést maga a király írta alá. Ennek ellenére Lully nyíltan homoszexuális életet élt, viszonya volt a király Fülöp nevű öccsével is.[1]

Miután Lully és Molière útjai elváltak egymástól, Lully a kialakuló francia opera iránt kezdett érdeklődni. 1672-ben megnyitotta saját színházát, amelyet vitatott körülmények között szerzett meg vetélytársaitól, Perrintől és Cambert-től. A nyitóelőadáson a Les fêtes de l'Amour et de Bacchus című pasticciót láthatta a közönség. Ezt követően évenként mutatott be új operát, amit ő tragédie en musique-nek (zenés tragédia), máshol tragédie lyrique-nek, azaz lírikus tragédiának nevezett. A szövegkönyveket Philippe Quinault írta, nem ritkán a király témájára. Az 1685-ös Roland című operáját a Párizsban tartózkodó Rákóczi Ferenc, a későbbi fejedelem is megtekintette. Az operákon kívül számos balettet és más, gyakran alkalmi kompozíciókat is komponált és bemutatott.

Királyi rendelet alapján Lullyé volt a párizsi zeneelőadások (és nyomdák) monopóliuma, tulajdonképpen a világ egyik legtekintélyesebb muzsikusa lett. Zenészeit, szövegíróit, környezetét gátlástalanul kihasználta céljai elérése érdekében. Molière halála után megkapta annak színházát, a Palais Royalt is. Sikerei és hatalma csúcspontján ragadta el a halál: Te Deuma előadása közben – amit XIV. Lajos felépülése alkalmából vezényelt – karmesterbotjával megsebezte lábát, a seb elfertőződött, és rövid idő múlva, 54 éves korában meghalt. Három fia (Louis, Jean Baptisteés Jean Louis) is zeneszerző lett, komolyabb sikerek nélkül.

Zenéje

Lully korszakos jelentőségű komponista volt, aki műfajokat teremtett. Őt tekintik a francia operastílus, az udvari balett és a zenés vígjáték megalkotójának. Operastílusának jellemzője a klasszikus francia drámai deklamáció, a szavaló pátosz, ami jellegzetes ritmust, emelkedést-süllyedést ad a szövegnek és a dallamnak. Zenetörténészek szerint ez a stílus a recitáló olasz operanyelvre vezethető vissza. Az operáit az általa kifejlesztett ún. francia nyitánnyal kezdi, a cselekményt arietták, tercettek, chansonok, balettek szakítják meg. A balett nem csupán táncbetétként szerepel Lully operáiban, hanem aktív részese az operai történésnek. De a tánc mellett fontos a szerepet szán a kórusnak is, amely mintegy drámai hátteret szolgáltat a cselekménynek.

Művei

Az alábbi lista Lully műveiből sorol fel néhányat.

• Cadmus et Hermione, 1673.
• Alceste (ou le triomphe d'Alcide), 1674.
• Thésée, 1675.
• Psyché, 1678.
• Prosperpine, 1680.
• Phaëton, 1683
• Roland, 1685.
• Acis et Galatée, 1686.
• Armide (et Renaud), 1686.
• Le triomphe de l'amour, 1681.
• Le temple de la paix, 1685.
• Miserere, 1663
• Te Deum, 1687
• 3 Gavottes 1665
• Passacaille 1665
• 3 Courantes 1665
• 3 Bourrées 1665
• Allemande 1665

Meghallgatható felvételek

 Choeur des divinités de la terre et des eaux, részlet Psyché-ből (1687) - Midi file

• Az úrhatnám polgár - 1. Ouverture

  MENÜ 0:00

  Előadja: Az Advent Kamara Zenekar

  Az úrhatnám polgár- 2. Gravement

  MENÜ 0:00

  Előadja: Az Advent Kamara Zenekar

  Az úrhatnám polgár - 3. Sarabande

  MENÜ 0:00

  Előadja: Az Advent Kamara Zenekar

  Az úrhatnám polgár - 4. Bouree

  MENÜ 0:00

  Előadja: Az Advent Kamara Zenekar

  Az úrhatnám polgár - 5. Gaillarde Canarie

  MENÜ 0:00

  Előadja: Az Advent Kamara Zenekar

  Az úrhatnám polgár - 6. Gavotte

  MENÜ 0:00

  Előadja: Az Advent Kamara Zenekar

  Az úrhatnám polgár - 7. Loure

  MENÜ 0:00

  Előadja: Az Advent Kamara Zenekar

  Az úrhatnám polgár - 8. Air des Espagnoles

  MENÜ 0:00

  Előadja: Az Advent Kamara Zenekar

  Az úrhatnám polgár - 9. Menuet 1 and 2

  MENÜ 0:00

  Előadja: Az Advent Kamara Zenekar

  Az úrhatnám polgár - 10. Chaconne des Scaramouche, Trivelins

  MENÜ 0:00

  Előadja: Az Advent Kamara Zenekar

  Az úrhatnám polgár - 11. Marche pour la Ceremonie des Turcs

  MENÜ 0:00

  Előadja: Az Advent Kamara Zenekar

• Nem tudod lejátszani a fájlt? Olvasd el a Wikipédia:Médiafájlok lapot.

Jegyzetek

1. Ugrás fel↑ David F. Greenberg. The Construction of Homosexuality. University of Chicago Press, 316. o (1990)

Források

• Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Zenei lexikon II. (G–N). Főszerk. Bartha Dénes. Átd. kiadás. Budapest: Zeneműkiadó. 1965.
• John Stanley: Klasszikus zene. Kossuth Kiadó, Budapest, 2006.
• Orselli, Cesare – Eduardo Rescigno stb.: Az opera születése. Budapest 1986. Zeneműkiadó. p. 32. ISBN 963-330-614-0
• Rolland, Romain: Lully, Gluck, Grétry. ford. Benedek Marcell. Budapest, 1981. Gondolat Könyvkiadó ISBN 963-280-930-0