Niedermann Gyulát, a századforduló neves ideg- és elmegyógyászát 1903-ban nevezték ki az akkor még Rákospalotához tartozó Széchenyi-telep (1909-től Pestújhelyként önálló település) újonnan megépült szanatóriumának élére. Niedermannt a Lipótmezei Országos Tébolyda igazgatójaként 1899-ben nyugdíjazták, ezután került az új intézmény élére.
A 7,5 hektáros telken megépült épületegyüttes központi tömbjei szecessziós stílusban épültek; tervezői a kor neves építészei, Baumgarten Sándor és Herczegh Zsigmond voltak. Mindketten Lechner Ödön követőjeként a magyaros szecesszió stílusában dolgoztak: az országban több oktatási intézmény is a közös tervezőmunkájukat dicséri, melyek közül a Vakok Állami Intézete kiemelkedő jelentőségű.
Az Észak-Pesti Kórház szecessziós főépülete napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
Szecessziós díszítések a homlokzaton (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
A főépület erkélydíszei (Fotó: szecessziosmagazin.hu)
Az új szanatóriumban 1904-ben kezdődött el a gyógyítás. Eredetileg 8 épületből állt: igazgatósági épület, férfi szociális pavilon, női szociális pavilon, inszociális pavilon, tuberkolotikus pavilon, konyha, ravatalozó, istálló kocsiszínnel és tűzoltószertár. Az épületek szerkezetei korszerűek voltak, csakúgy, mint a központi vízellátás, a fűtés és a terek szellőztetése. Az Építő Ipar 1903. augusztus 16-i és 30-i száma közölte az intézmény leírását, helyszínrajzát, bemutatta az épületek homlokzatait és alaprajzait is.
A Niedermann-féle szanatórium szociális pavilonját Baumgarten Sándor tervezte (Forrás: Építő Ipar, 1903. augusztus 16.)
Néhány év múlva, 1912-ben tulajdonosváltás történt: az épületegyüttes a Munkásbetegsegélyező és Balesetbiztosító Pénztár és az Országos Pénztár tulajdonába került. Az intézmény 280 ágyas munkáskórházzá alakult át, ahol elsősorban az ipari foglalkozású személyek betegségeit és munkahelyi baleseteikből származó sérüléseit gyógyították. Ezt követően 1914 után, az I. világháborúban előbb részben, majd egészében hadikórházként működött.
A háború után, 1919-ben emeletráépítéssel 80 ágyas tüdőosztályt alakítottak ki, így már 360-ra bővült az ágyszám. A műszaki korszerűsítés mellett házi gyógyszertár és könyvtár is létesült az épületben. A folyamatos zsúfoltság miatt a betegek egy részét más intézményekbe helyezték át, ezért 1928-tól a kórház csak légúti betegségek gyógyításával foglalkozott, az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) dr. Vass József Munkáskórháza néven, 450 férőhellyel.
A munkáskórház egyik pavilonja (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
A telek végében 1936-ban készült el a nővérszálló. Molnár Farkas és Fischer József kétemeletes, lapostetős Bauhaus épületet tervezett, mely jellegzetes példája volt a modern stílusnak. A földszinten öt teraszos altiszti lakás kapott helyet, a két emeleten pedig az egyedülálló alkalmazottak kétágyas szobáit helyezték el, mindkét szinten 14-et. A lépcsőházi fordulóknál mindegyik szinten kétszobás tisztviselői lakásokat alakítottak ki.
Sebészeti kórterem 1928-ban (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
A munkáskórház Bauhaus stílusú személyzeti épülete (Forrás: Tér és Forma, 1937. évi 1. szám)
A II. világháború után, 1945-ben a Vörös Hadsereg megszállta és kisajátította a teljes épületegyüttest, amely 1950-től a főváros XV. kerületéhez tartozik. Ennek következtében zárt hadiobjektumnak minősülő poliklinikaként hasznosították, mely az itt állomásozó csapatok központi egészségügyi kiszolgáló intézménye lett. A haderő számára 9 újabb épület készült el, így már 17 ingatlanból állt az épületegyüttes. Az új pavilonok mellett lakóház, nővérszálló, posta, tiszti klub, sertéshizlalda, szabadtéri mozi és a katonai jelleg miatt bunkerek, valamint légópince is épült.
Az utolsó nagyobb bővítés 1985-ben, szovjet megrendelésre valósult meg: Tomay Tamás és Varga Levente tervei alapján megépült a korszerű ötszintes, 260 ágyas, modern orvosi felszerelésű sebészet. A sebészeti tömb lett a katonai kórház legnagyobb épülete.
A rendszerváltás után, 1991-re befejeződött a szovjet csapatok magyarországi kivonása. A korszerű, de túl drága orvosi műszerekre a magyar állam nem tartott igényt, ezért ezeket 1993-ig az orosz kormány elszállíttatta. Az ingatlanokért a magyar állam 1,6 milliárd forintot fizetett Oroszországnak.
A telek és az épületegyüttes 1992-ben a főváros és a XV. kerület osztatlan közös tulajdonába került, de 2014 óta a kórház egyedüli tulajdonosa a kerületi önkormányzat, amely a szecessziós főépületben járóbeteg-szakellátást működtet.
A különböző fejlesztési és hasznosítási tervek eddig sikertelennek bizonyultak, ennek következtében a több mint 30 ingatlan nagy része kihasználatlan, melyekből 9 műemléki védelem alatt áll. Az épületek elhagyatottsága állapotuk jelentős romlását hozta magával. Megújulásuk és megfelelő hasznosításuk egyelőre a jövő kérdése.
Nyitókép: A főépület szecessziós homlokzata korabeli képeslapon (Forrás: rakospalotaanno.hu)
Pentru a putea adăuga comentarii trebuie să fii membru al altmarius !
Alătură-te reţelei altmarius