Kép: Wikimedia Commons

Az előzetes felmérések alapján a nem összefüggő zátony nagyjából 140 kilométer hosszú - számol be az IFLScience. A szirtet az amerikai Nemzeti Éghajlati Adatközpont egyik óceáni expedíciója során fedezték fel. A kutatásban az amerikai Óceán Energiagazdálkodási Hivatal és az Egyesült Államok Geológiai Társasága is részt vett.

A szakértők az Atlantis nevű hajó fedélzetén azért indultak el, hogy felmérjék a kevéssé ismert közép- és dél-atlanti térséget. Az első korallokat, melyek a Lophelia pertusa fajhoz tartoztak, a hajó merülőegysége azonosította.

Később egy másik hajó egy szirtre bukkant a régióban, amely minden irányban több tíz kilométer kiterjedésű volt. Mivel a Lophelia pertusa telepei az évezredek során képesek efféle lerakódásokat kialakítani, a kutatók arra kezdtek el gyanakodni, hogy egy zátony fekszik a területen.

A Lophelia pertusa egy hidegvízi korall, amely trópusi rokonaitól eltérően nem támaszkodik szimbióta algákra. A faj egyedei 40-2000 méteres mélységben élnek, és a vízben található apró részecskékkel táplálkoznak.

Mivel a faj hosszú időn át elrejtőzve élt a mélyben, a tudósok csak az utóbbi időkben kezdték el tudományosan is vizsgálni. Éppen ezért egyelőre viszonylag keveset tudni az élőlényről. Az mindenesetre biztos, hogy a korall fontos szerepet tölt be a mélyvízi ökoszisztéma működésében.

Az új zátony azonosítása azt is jelenti, hogy további koralltelepek várhatnak felfedezésre a hasonló hőmérsékletű és mélységű vizekben.