Francis Bacon

[Magyar lap]

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Francis Bacon
Anglia Reneszánsz
Sir Francis Bacon (1617, festette ifjú Frans Pourbus, Pałac Łazienkowski, Varsó)
Élete
Született	1561. január 22. London
Elhunyt	1626. április 9. (65 évesen) London
Pályafutása
Rájuk hatott:	Descartes, Diderot, Comte
Hatottak rá	Démokritosz, Empedoklész,Parmenidész, Platón,Arisztotelész, Morus Tamás,Montaigne
Fontosabb művei	Új Atlantisz
A Wikimédia Commons tartalmazFrancis Bacon témájú médiaállományokat.

Francis Bacon (London, 1561. január 22. – London, 1626. április 9.) brit filozófus, államférfi.

Életút

Londonban született előkelő családba. Apja, Sir Nicholas Bacon, I. Erzsébet főpecsétőre, anyai nagyapja mint nyelvész és teológus VI. Edward nevelője volt. Anyja Ann Cooke Bacon volt. Alapos nevelésben részesült, tizenkét éves korában (1573) már Cambridgeben tanult a Trinity College-ban. 1577-től a párizsi angol követ mellett dolgozott, de apja halála után, 1579-ben kénytelen volt visszatérni, s csak rokonai anyagi támogatásával tudta elvégezni a jogi tanulmányait.

1584-ben elfoglalta parlamenti képviselői székét. Nagy hatású beszédeivel felhívta magára a közvélemény figyelmét. Később Essex grófja - I.Erzsébet kegyence - vette pártfogásába, akit azonban - karrierje érdekében - bevádolt. Essex elítélésével elnyerte a királynő szimpátiáját, igazi karrierje azonban csak I. Jakab trónra kerülésével (1603) vette kezdetét: 1603-ban lovaggá ütötték, főügyész, főpecsétőr, lordkancellár lett, majd 1618-ban a grófi címet is megkapta (Verulami Bacon).[1] Mindeközben - 1606-ban, homoszexuális vonzalmai[2] ellenére - megházasodott.

Végül Bacont is elérte sorsa: egy parlamenti vizsgálóbizottság bebizonyította, hogy 28 esetben vesztegették meg. Néhány napra a Tower foglya lett, de az uralkodó megkegyelmezett neki, s a bírság elengedésén túl még nyugdíjat is folyósítottak a számára. Miután kiszorult a politikai életből, tudományos kutatásba kezdett. Kísérletező szenvedélye okozta a halálát is: azt akarta bizonyítani, hogy egy hóval tömött tyúk húsa tovább eláll. Eközben meghűlt, majd ebbe később bele is halt.[1]

„	Megoldván a természet rejtelmeinek és a polgári bölcsességnek minden feladatát, meghalt, beteljesedett rajta a természet törvénye: minden összetettnek fel kell bomlania.	”
– Sírfelirata

Filozófiája

Bacon a filozófiát új alapokra kívánta helyezni. Új, természettudományos módszerrel új, empirikus-induktív filozófiát kívánt művelni, amivel a materializmus egyik korai képviselője lett. Bacon szerint magából a természetből kell kiindulni, nem abból, amit eddig a természetről mondtak

Bacon, Sylva sylvarum

A tudományok felosztása

Fő műve, az Instauratio magna elsőként a tudományok rendszerezésével foglalkozik. Úttörő a kérdésfeltevése, az osztályozást azonban nem a tudományok tárgya, hanem az alany megismerő képessége szerint teszi meg.[3]

1. Bacon szerint az emlékezeten alapulnak a történettudományok (leíró tudományok, pl. az állatok természetrajza is)
2. A képzelet tudománya (pl. a költészet)
3. Az ész tudománya a filozófia.

A filozófia három ága

• • a csak közvetett ismerettel lehetséges természetes Istentan
  • a közvetlen megismerésen alapuló természettudomány, melyhez Bacon a metafizikát is sorolja
  • a reflexió útján szerezhető, emberről szóló tudomány.

Ebben a felosztásban Bacon szerint a fizika a hatóokok tudománya, a metafizika pedig a jelenségek célját iparkodik megállapítani. Ezt a megkülönböztetést később Kant fejleszti tovább.[4]

A ködképek

A modern tudományosság megalapozása érdekében szükségesnek tartja az előítéletek leküzdését, az elfogulatlan vizsgálódást. Korábban ugyanis különböző ködképek (idolumok) akadályozták a tudományok fejlődését:

1. idola tribus: a törzs ködképe. Az emberi faj természetében gyökerező előítéletek. Ilyenek például az érzékcsalódások, a gondolkodást befolyásoló önkényesség, az elvontságokhoz való vonzódás, a létesítő és a cél-okság összetévesztése.
2. idola specus: a barlang ködképei. Az egyéni természet, a hajlam szerinti tévedések. Az egyes emberre jellemző testi-lelki tulajdonságok, a neveltetése, szokásai és a véletlen következtében kialakuló sajátos korlátok (ideológiai beszűkülés).
3. idola fori: a piac ködképe. A verbális, nyelvi egyeztetés, a fogalmi tisztaság hiányából eredő tévelygések. Bacon szerint a legtöbb bajt a piac ködképei okozzák. Az emberek azt hiszik, hogy az ész parancsol a szavaknak, de megesik, hogy a szavak az értelem ellen fordulnak. A piac olyan hely, ahol az emberek csak beszélnek, anélkül, hogy a szavak tartalmára ügyelnének. A szavak igen sokszor nem létező dolgokat jelölnek, vagy pontatlanok, esetleg régi terminus technicusok segítségével kell teljesen új tartalmakat jelölni. A piac ködképei a szemantikai problémát vetik fel.
4. idola theatri: a színház ködképe. A filozófiai iskolák és a tudományok dogmatikus tanai, a hazug hagyományok.[3]

A helyes módszer

A gátló idolumoktól való megszabadulás után következhet a helyes módszer kiválasztása. A helyes módszer meghatározása a megismerés három módjának felvázolásával történik, melyeket az állatanalógia szemléletes eszközét alkalmazva mutat be

• Az első mód a "pók útja". Az ilyen bölcselő a tiszta tapasztalatból, tények nélkülözésével hozza létre tanait. Az ilyen spekulatív filozófust nevezi egyoldalú racionalistának.

• A második mód a "hangya útja". A szűk értelemben vett empiristáé, akinek tevékenysége megmaradt a tények puszta gyűjtögetésénél, s nem törekszik elméleti következtetések levonására.

• A helyes út a "méh útja", hiszen ebben az esetben az egyszerű tények felhasználásával jutunk elméleti következtetésekig, amint a méhnek is sikerül a nektárból mézet formálni. Ezt az utat Bacon előtt még nem alkalmazták.

Ezek után kerülhet sor a voltaképpeni módszer, a novum organum meghatározására. A módszer Arisztotelész Organon c. művén alapszik. Eszerint a kutatás alapját a megfigyelés, a kísérletezés, a tények megállapítása jelenti, majd ezekből a tényekből vonhatunk le indukció révén általános érvényű következtetéseket. A teljes indukció helyett azonban Bacon elegendőnek tartja a kizáró - eliminatív - jellegű indukciót. Eszerint nem kell minden lehetséges vizsgálati elemet bevonni az indukcióba, hanem elegendő a vizsgált problémát igazoló jelenségeket egybevetni az azt tagadó, illetve a közömbös jelenségekkel.[1]

Etika és utópia

Bacon az etikát a vallásos erkölcstantól megkülönböztte, mivel ez csak a földi életre korlátozódik, az (a vallás) pedig csak a túlvilági életre fordítja figyelmét. A vallással szemben türelmes: szerinte csak a filozófia felületes ismerete vezethet az ateizmushoz, elmélyült tanulmányozása azonban visszavisz a valláshoz. ugyanakkor a vallás a filozófiával nem hozható kapcsolatba, mivel - szerinte - a vallás nagy részét az ésszel ellenkező misztériumok képezik.[4]

A Nova Atlantis című műve egy távoli sziget életét rajzolja meg, ahol megmaradt az osztálytársadalom, ám a technika és a tudomány fejlődése hallatlan jólétet teremt: a nép életszínvonala százszorosan jobb, mint a kor uralkodó osztályáé. Tudományeszményét a szigeten élők elképzelt társadalmi gyakorlatával kívánta igazolni.[3]

Értékelés

Bacon korszakalkotó lépése a gyakorlat jelentőségének felismerése. A tudomány ugyanis, Bacon szemében, kizárólag gyakorlati célú: az ember hatalmát szolgálja. (Tantum possumus, quantum scimus.) Nem elégszik azonban meg a közvetlenül "hasznot hozó" kísérletekkel, hanem a "megvilágosító kísérletektől" várja a tudomány haladását, céljának azonban a hasznosságot tartja, az alkalmazható tudományt.

Rendkívüli érdeme, hogy ösztönzően hatott mások gondolkodására: a londoni Royal Society alapítói 1662-ben őt tekintették mintaképüknek. A francia enciklopédisták neki ajánlják művüket: "legtöbb hálával Bacon kancellárnak tartozunk, aki a tudományok és mesterségek általános lexikonjának eszméjét fölvetette" — írta Diderot. Mindazonáltal - minden érdeme mellett - Bacon teljesen elmaradt kora tudományától: visszautasította Kopernikusz nézeteit és nem tudott Keplerről, lebecsülte Gilbertet és nem értette meg Galileit. Módszerét nem használja a tudomány, ugyanakkor az általa bírált hipotézisalkotás nélkül nem ért volna el eredményt a későbbi korok számos nagy elméje, mint Darwin vagy Einstein.[3]

Főbb művei

• 1597. The Essayes or Counsels, Civill and Morall
• 1620. Novum organon scientiarum (Novum Organum)
• 1623. De dignitate et augmentis scientiarum
• 1627. The New Atlantis

Irodalom

• Francis Bacon: Új Atlantisz (Bp., 2001)