Fantommacska a Himalájában

[Magyar lap]

2020.07.05.NG

https://ng.hu/magazin/2020/07/05/fantommacska-a-himalajaban/

Hópárducok évezredek óta barangolnak Közép-Ázsia égbe törő szirtjei, ásítóan mély szurdokvölgyei és szikkadt fennsíkjai között.

Automata kamera-csapda képén az öreg hím a Spiti-völgy fölött, a hegyoldalban. Prasenjeet két éven át követte és figyelte, ám idén tavasszal a sokat próbált vadász végzetesen hibázott: egy kőszáli kecske üldözése közben elvétette az ugrást, és odaveszett.

FORRÁS: PRASENJEET YADAV

Írta: Peter Gwin
Fényképezte: Prasenjeet Yadav, Frédéric Larrey, Sandesh Kadur

Oxigénszegény levegőjű, vastag hópaplannal fedett, dermesztően hideg élőhelyükön nemigen háborgatta őket az ember, vagy ha mégis, a lappangó nagymacskák fantomként tűntek el rögtön a tájban. Mivel ma már védettek, kutatók kameracsapdái figyelik őket, és mert a helyi turizmusnak is megbecsült főszereplői lettek, egyre többet sikerül megtudni rejtelmes életükről.

Falatozik az öreg hím, Kibber falu lakóinak nagy kedvence. Házi-juhot ejtett a Spiti-völgyben, a Himalája indiai részén. Amikor lehetősége nyílik, akkor is el-elkapja a jószágot, ha a vadonban bőven akad számára préda.

FORRÁS: PRASENJEET YADAVNG

Ismerték jól a vén hópárducot Kibberben. Nem tudni, mikor vette birtokba az ősi himalájai falu környékét, a völgyeket és ormokat, de tény, hogy már évek óta helybelinek számított a nagy termetű, tépett bal fülű hím. Amennyire lehetett, a falusiak számon tartották, hol-merre jár éppen, de mint minden hópárduc, ő is fantommacska volt, kísértet – úgy veszett el a hólepte hegyek hátterében, ahogy a falu kéményeiből felszálló füst oszlott szét a hideg és ritka levegőben. Az öreg hópárducokra kell igazán odafigyelni, mert ha már túlkorosak ahhoz, hogy a mészkő sziklák között csatangoló kőszáli kecskékre és kék juhokra vadásszanak, egyre inkább hajlamosak könnyű zsákmányt keresni, és előbb-utóbb óhatatlanul rákapnak a falusi gazdák juhaira, kecskéire, csikóira, jakborjaira.

Ez év februárjának egyik dermesztően hideg délutánján egy szakadék jeges peremén kuporogtam, és távcsővel figyeltem az öreg hópárducot. A szemközti fal párkányán szunyókált, a meredély aljában, 300 méterre alatta zubogott a Spiti folyó. Hópelyhek fátyla lebegett a szurdokban; amint arrébb mozdítottam a távcsövet, a nagymacska szénfekete rozettás, füstszürke bundája rögtön eltűnt a kő repedései és árnyékai között. „A fenébe, nem megint elvesztettem?!”– sziszegtem. Prasenjeet fölnézett a gép keresőjéből, és egy pontra bökött; ott végre észrevettem a hópárducot, aki azóta már újra elheveredett…

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2020. júliusi lapszámában.