Írta: Andrew Lawler
Fényképezte: Mark Thiessen

Pár éve néhány régészeti lelet (meg egy véletlen felfedezés a British Museumban) olyan új nyomokat tárt fel, amelyekből következtetni lehet arra, mégis mi történhetett a telepesekkel. A történészek egyre inkább hajlanak arra a véleményre, hogy a roanoke-i epizód nem tekinthető egyszerűen futó kalandnak: lényegében az Erzsébet-kori Anglia Apollo-programja volt, amelynek során hat év alatt három jelentősebb expedíció valósult meg.

Az első ilyen út 1584-ben még pusztán a földerítést szolgálta. Egy évre rá White csak férfiakból álló legénységgel mint az expedíció illusztrátora szállt partra. A csapat az Észak-Amerikára is kiterjesztett spanyol igényekkel dacolva érkezett Roanoke-ra. Aranyat, valamint értékes gyógynövényeket kerestek, és abban reménykedtek, hogy találnak a Csendes-óceánhoz kivezető rövidebb utat is. Mindebből semmi sem vált valóra, ám megölték indián házigazdáik főnökét, ezért az őslakosok ellenük fordultak. A lerongyolódott, éhező legénységet majd egy esztendő múlva vette föl és vitte haza Sir Francis Drake éppen arra portyázó flottája. 1587 tavaszán White újra hajóra szállt, már londoni polgárokkal, köztük saját várandós leányával, Eleanor Dare-rel, tizenhat másik nővel és tucatnyi gyerekkel a fedélzeten.

Beleszámítva az összes akkori expedíciót, több mint húsz óceánjáró hajó kelt át Amerikába, több száz emberrel. A 16. században egy ilyen nagyszabású vállalkozás fölért egy mai űrutazással.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2018. júniusi lapszámában.