Fotó: Balázs Attila/MTI

A nyíregyházi Sóstói Múzeumfaluban, első alkalommal megrendezett, négynapos eseményen az érdeklődők áttekintést kaphattak a fajta történetéről és genetikájáról. A sportnapon pedig ügyességüket és erejüket is megmutathatták a 2017. március 21-től hungarikummá vált kutyafajta képviselői.

A világtalálkozóra Magyarországon kívül Svédországból, Finnországból és Németországból is érkeznek kutyatartók. Maczák Viktória, a Magyar Mudi Egyesület elnöke, szerint a pulihoz hasonlító pásztorkutya-fajta egyre népszerűbb a tartók körében, mert kiválóan alkalmas munkára és sportolásra, rendkívüli tanulékonysága miatt remek kereső- és segítőkutyává képezhető.

A fajtát sokáig nem is különböztették meg a pumitól és a pulitól. A 18-19. században magyarországi terelő pásztorkutyák és feltehetőleg különféle állófülű német juhászkutyák spontán keveredéséből alakult ki. Tenyésztése Fényes Dezső zoológus, néprajzkutató (1888-1973), balassagyarmati múzeumigazgató nevéhez fűződik, aki néprajzi gyűjtőútjai során vásárolt néhány ragyogó szőrű, felálló fülű, igen értelmes és tanulékony egyedet. Az általa tenyésztett - addig csak hajtókutyaként emlegetett - négylábúakat 1936-ban a tenyészállatvásáron mutatta be, a bíráló bizottság elfogadta a leírást és az általa javasolt mudi fajtanevet, amely valószínűleg Tóth Mihály bugaci számadó juhász Mudi nevű kutyájától származik.

A hat mudit tartó egyesületi elnök elmondta, hogy az úgynevezett agility versenyeken - amelyeken a kutya ügyessége és a képezhetősége számít a különböző akadályok leküzdésénél - kiemelkedő eredményeket ér el az utóbbi években, mivel jól idomítható és gyors kutya a mudi. A gazdájához nagyon ragaszkodó, bátor és éber, jól használható vadászatnál és terelőversenyeken is kiválóan szerepel, viszonylag rövid szőrzete és kitűnő alkalmazkodóképessége miatt lakásban is nehézség tartható.

 
Fotó: Balázs Attila/MTI

A www.mudi.hu oldalon olvasható leírás szerint a mudik közepes és kis termetüknél fogva nagyon mozgékonyak, képesek pillanatok alatt a nyáj megfelelő oldalánál lenni, a nyájról elszakadt birkát visszaterelni a többihez, vagy épp csak körbeszaladni a falkát. Elengedhetetlenek az olyan munkáknál, mint a szorítón való áthajtás fürdetéskor vagy fejéskor, állatorvosi vizsgálatok alkalmával, a nyáj "összehajtása" új állomány nyájba helyezésekor, a nyáj kísérése, noszogatása hodályba ki- és betereléskor.

Kapcsolódó cikk: Közös nyelven ugatnak a kutyák