Írta: Peter Hessler
Fényképezte: Rena Effendi

A közelmúltig úgy tűnt: egyedül a saját alattvalói hallgatnak Ehnaton örökségéről. Mások sokat írtak az i.e. 1353-tól 1336-ig uralkodó fáraóról, aki próbálta megreformálni birodalmában a vallást, a képzőművészetet és a közigazgatást. Utódai többnyire gúnyosan emlékeztek országlásáról.


Az ókori amarnai elit a várostól keletre, magas sziklákba vésett, díszes sírokba temetkezett. A köznépet a sivatagban temették el, ahonnan kevés sírkő vagy sírtárgy került elő. A koponyán lévő hajfonat (lent) mégis jelzi: az itt élők a nehéz körülmények dacára is nagy gondot fordítottak küllemükre.

A csak rövid ideig uralkodó, 1922-ben felfedezett sírjáról világhírűvé lett Tutanhamon is bírálta apja intézkedéseit: „bajba került, magára maradt az ország”. A következő dinasztia tagjai felforgató bűnözőnek látták Ehnatont. Képmásait tönkretették, még az emlékét is próbálták eltörölni.

Fegyveres járőrözik Amarna gabonasilói között. Az érintetlen romok ritka lehetőséget kínálnak az ókori város életének kutatására. Amarna palotáit, templomait, főútjait gondosan megtervezték, de sebtében építették föl. Bill Erickson, a londoni Westminsteri Egyetem várostervezés-professzora szerint Amarna elrendezése feltűnően hasonlít a mai nyomornegyedek, a spontánul kialakuló városrészek struktúrájára. „Lehet, hogy háromezer éves, azonban a mai városainkról is sokat elárul.”

Később, amikor a régészek fölfedezték a rebellis fáraót, a másik irányba lendült ki az inga. James Henry Breasted amerikai egyiptológus a „történelem első egyéniségének” titulálta 1905-ben. Sok társával forradalmárt látott Ehnatonban, aki ötleteivel, gondolataival, főleg az egyistenhit elképzelésével messze megelőzte korát. A gyér leletanyag pedig szabad utat engedett a képzeletnek.

A fáraót ábrázolták őskereszténynek, békés környezetvédőnek, kényúrnak és büszke homosze-xuálisnak egyaránt. Személye Thomas Mannt, Nagíb Mahfúzt és Frida Kahlót is megihlette.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2017. májusi lapszámában.